Jó lenne, ha nem arra helyeznénk a hangsúlyt, hogy teljesítenie kell, produkálnia, megütni a mércét. Inkább arra, hogy a mi dolgunk segíteni őt a kibontakozásban.
Ha teljesen elveszítjük is néha a fejünket, a jó hír az, hogy pszichológusunk szerint így megtanulhatjuk a jobb/kedvesebb/empatikusabb megoldásokat.
A normákat meg kell szegni, mert innen tudja a gyerek, hogy az új, felnőtt normák igazán a sajátjai, még akkor is, ha végül nagy lesz az átfedés a szülőéivel.
A testvérek közt mindig van valami rivalizálás. Ezt megakadályozni nem lehet, jól kezelni viszont igen.
A szülő nyugalma megnyugtató a tininek is, akiben legalább annyi a bizonytalanság és kérdőjel, és legalább annyira nem érti, mi történik most vele.
Amikor valaki új párt választ, saját magának választ partnert. A gyerektől elvárható a normális viselkedés, de szeretetet nem szabad követelni.
Nem a gazdagok kiváltsága, és néha sokkal jobb, mint egy újabb rokoni szivesség. A bébiszitter a házasságnak is jót tesz - állítja pszichológusunk.
Nem arról van szó, hogy a gyerek rossz, ártani akar, vagy nem érdekli, mire akarnánk megtanítani. Pszichológus szakértőnk már csak tudja.
Hogy mennyire háttérbe szorul az apaság, azt az is mutatja, a pelenkázók mindenhol a női mosdóban vannak. Pszichológus szakértőnk ír az okról.
Nem biztos, hogy értjük az okot, amiért a gyereknek ilyen gondolatai támadnak, de az őszinte beszédnél nincs fontosabb.
Van tejed? Mikor jön a gyerek/testvér? Ezek kényes kérdések, amikre érdemes előre felkészülni, pszichológus szakértőnk segít is ebben.
Pszichológus magyarázza el, milyen hibákat követhetünk el szülőként, ha kiderül, hogy fiúnk/lányunk a saját neméhez (is) vonzódik.
Pszichológus szakértő segít abban, hogy megfelelően kezeljük, ha kamaszlányunk túl kövérnek érzi magát.
A szülők vállát nyomja a felelősség, hogy rendes embert kell faragniuk gyerekükből. Aztán rendre kiderül, hogy faragni nem is olyan könnyű.
Érdemes megkérdezni: valójában mivel jár jobban a család, kinek az igényéről van szó? Néha jobb egy laza, kicsit önző anya, mint egy makulátlan.
Jobb, ha elfogadjuk, hogy megnyitni senkit sem lehet. Próbáljunk inkább teret adni a gyereknek, lehetőségeti, hogy elmondja, ami a szívét nyomja.
Gyakran éppen a megfogalmazható okokkal érdemes óvatosan bánni, mert nem biztos, hogy a gyerek olyan változást hoz az ember életébe, amire számított.
A pszichológus szerint néhány alapszabály megfogalmazható, ami alapján el tudjuk dönteni, mehet-e már táborba a kölyök.
Kérdés, hogy amikor „túlkapásokkal” találkozik a szülő, hogyan reagáljon. Lehűtse a gyereket, hallgasson vagy támogassa?
Ha ki-ki negyven, ötven gyereket nevelne fel, a végére már egész jól menne! Azzal a néhánnyal, ami van, nehéz rutint szerezni.
A kétszemélyes helyzet hirtelen háromszemélyessé válik, és ez egy sor olyan döntést igényel, változást hoz, amire nem lehet tudatosan felkészülni.
Akkor is van egy titokzatos, láthatatlan kapocs a gyerek lelkében, ha sosem találkoztak, ha másik kontinensen él, vagy nem is lehet tudni, él-e, és ha igen, hol.
Ha az ember gyerekét túlzó kritika éri, legjobb, ha röviden, visszafogottan jelzi az egyet nem értését, de nem kezd védekezni, érvelni.
Bármilyen munkába vagy feladatba kezd az ember, annak vannak megtanulható törvényszerűségei. Kivéve a gyereknevelést, mert ott semmi nem jósolható - írja pszichológusunk.
Néha érdemes megkérdeznünk magunktól, valóban ennyit gondolunk-e magunkról, nem áll-e valami többől, másból a nőiségünk, férfivoltunk.
Felnőttként egyenletesen jól kell teljesíteni, ehhez mindig célok kellenek. A gyerekkel visszakaphatunk valamit az élet spontán örömeiből, ha hagyjuk.
Nem csak a tanulás fontos, szerelmesnek lenni, az élet értelmét megfejteni, hajnalig világot megváltani sem ér rá nyugdíjaskorban!
A legfontosabb: nem kell megijedni, ha vannak különbségek akár temperamentumban, akár bizonyos helyzetek megítélésében, mert ennek így kell lennie.
A jó burok egy fészek, alulról tart, de felül kilátunk belőle, és ha már elég erősek vagyunk hozzá, elkezdhetünk ki-kirepülni.
A szülők úgy gondolják, a vita megtépázza a kapcsolatot, a kamaszok éppen a tisztelet jelének tartják, ami erősíti a kapcsolatot szüleikkel.
Ha a szülő üldözi a gyereket, mert sejti, hogy néha füvezik, kialakul az a felállás, mintha a gyerek jól járna vele, ha sikerül füveznie, a szülő pedig rosszul.
Ha a cél nem a tisztázás vagy békés szétválás, hanem a másik legyőzése, megsemmisítése, akkor nincs az az ügyes kommunikáció, ami megelőzhetné, hogy komoly sérülést okozzunk a gyereknek.
A kamaszkor annak a tesztje is, hogy a szülő bízik-e a kapcsolatukban, hogy tudott olyan jó szülő lenni, hogy a gyerek nem megy bele őrültségekbe, és jelzi, ha segítségre van szüksége.
Minél kisebb a gyerek, annál nagyobb kárt okozunk, ha utólag öntjük rá, hogy valamit rosszul csinált - írja a pszichológus.
A nem szaranyát a szartól az különbözteti meg, hogy szeretetkapcsolatban lehet vele lenni - írja pszichológus szakértőnk.
Két esetben kell aggódnunk: ha a kamasz mindig össze-vissza hazudozik, és ha mindig, mindenről megosztja a teljes igazságot - írja pszichológus szakértőnk.
Gyakori, hogy a szülők a gyereket nem bántják, de általánosságban gyűlölködnek, ömlik a keserűség belőlük, és a gyereken jelenik meg az eredmény.
Ugyanaz a gyerek, aki előző nap még nagymenő volt, most talán buksi simogatásra vágyik, és arra, hogy a beszélgetés után anyu palacsintát süssön neki, mint rég.
Nem az fogja megvédenie magát, akit rögtön a mélyvízbe dobtak, hanem akiért kiállnak a szülei, így számára evidencia, hogy nem oké őt bántani.
Minden szülőnek van gyenge pontja, és a kamaszok értenek a megtalálásához. De tartsuk észben, hogy sosem kizárólagos cél a szülőre gyakorolt hatás.
Sokszor pont az ártatlansága miatt füllent, simogatja magát társaságban, vagy kívánja azt, hogy bárcsak meghalnánk.
A rendes gyerekünk egy nagyhangú taplóval barátkozik? A pszichológus arról ír, mit tegyünk, és mit ne a kamaszkapcsolatokban.
Akkor kezeljük jól a pénzkérdést, ha nem nő túl önmagán. Nem ebben fejeződnek ki a családi kapcsolatok, nem ebben jelenik meg sem a kontroll, sem a szeretetpótlék.
Lehet egyszerre megőrizni a szerepeket, a rendet, és partnerként kezelni a gyereket. A pszichológus arról ír, hogyan csináljuk.
Alig néhány év alatt szédítően sok lelki feladattal jár, hogy a gyerekből létrejöjjön a felnőtt. Gondoljunk erre, amikor épp nagyon sok türelem kell.
Lehet, hogy a másik embernek igaza van a saját értékrendje szerint, de nekünk is lehet a mienk alapján. A szülőség nem matematikai egyenlet: több jó megoldása van.
Inkább aggódni, mint örülni kell, ha valaki túlzottan jókislány, jókisfiú, mert nekik valamikor később kell pótolni a serdülőkor feladatait.
A gyerek a születése pillanatától folyamatosan távolodik, ami egyszerre gyász és öröm, és mindkettőt meg kell élni. Pszichológusunk az elválásról.
Sok szülő kérdezi, mégis hogy vesse fel a témát. Ha ez felmerül, az már annak a jele, hogy valami tabu kialakult. Pedig a szex életünk fontos szelete.
Kicsúsznak a szánkon néha elborult mondatok. De a gyerek nem rokkan bele, ha hajlandóak vagyunk ezeket helyre is tenni. Pszichológus szakértőnk segít.
Hagyjál! Utállak! Kuss! Nem könnyű, ha a gyerek kommunikációja ennyire korlátozódik, de nincs is minden veszve.
A gúnyolódással bántjuk a gyereket, és magunkat fölé helyezzük, a humor viszont oldja a feszültséget, és közelebb hozza egymáshoz a két felet.
Ne azt fogalmazza meg a szülő elsőként, hogy ő mit csinált volna másképp, hanem próbálja megérteni, a gyereket milyen érzések vezették akár egy rossz döntés meghozásában, és legyen ott mellette, vele ebben az érzésben.
Könnyen szembesül a szülő azzal, hogy olyan alapelv ellen vét, amiről pedig úgy vélekedik, hogy a gyereknevelés minimuma.
Nem rángatjuk ki, nem erőszakoskodunk, hogy jöjjön velünk ilyen-olyan programra, de ha kidugja az orrát a szobájából, jelezzük, hogy észrevettük.
Az egészséges viszonyulás testvérek között gyermekkorban az ambivalencia, bármilyen meglepő is ez. A szülő dolga nem kiakadni a negatív érzelmeken.
A kamaszkor tényleg nehéz, nemcsak a PR-ja rossz. És nagyon káros cél, ha könnyűvé akarjuk tenni.
A szülő nem tud hazudni arról, elégedett-e a gyerekével, örül-e a létezésének, annak, hogy olyan, amilyen. A valódi viszonyulás kiderül az apró gesztusokból, arcrezdülésekből, szemvillanásokból.
Mindenkiben felmerül, hogy most kivágja a gyereket az ablakon, de ha az indulatot nem váltjuk tettre, ez normális.
Gyakori szülői félreértés, hogy amit a gyereknek adunk (idő, pénz, energia), tartozást képez, amit egyszer vissza kell kapnunk tőle. Pszichológusunk elmagyarázza, miért marhaság ez.