Pszichológus magyarázza el, milyen hibákat követhetünk el szülőként, ha kiderül, hogy fiúnk/lányunk a saját neméhez (is) vonzódik.
A legtöbb szülőnek meg sem fordul a fejében, hogy a gyereke talán a saját neméhez vonzódik. A kultúránkra jellemző, hogy ellentétes információ (vagy pletyka) hiányában abból indulunk ki, a férfiak a nőkhöz, a nők a férfiakhoz vonzódnak. Az óvodás kisfiút azzal ugratjuk, van-e helyes lány a csoportban, ha nagyobb lesz, azt kérdezzük, van-e már barátnője. Így aztán, ha valaki észreveszi, hogy a vele azonos neműekhez vonzódik, azt fogja megélni, hogy egy általános elvárással megy szembe. Ez akkor is igaz, ha konkrétan senki sem mondta neki, hogy heteroszexuálisnak kell lennie.
A legelfogadóbb anya és apa is zavarban van, ha kiderül, hogy a gyermeke homoszexuális, ezért jó átgondolni a leggyakoribb hibákat, és azt, amivel segíthet a szülő. Hogy ez a beszélgetés mikor zajlik le, változatos, a legtöbben tizenéves korban ébrednek rá, hogy a saját neme (is) érdekli őket.
1. hiba: Mit rontottam el?
Gyakori az önvád a szülő részéről, és keresi, hogy milyen hibát követetett el a nevelésben. A szexuális orientáció, azaz, hogy az ember melyik nemhez vonzódik, soktényezős, összetett tulajdonság, ami nem vezethető vissza egyetlen okra. Sokat kutatták a lehetséges biológiai, társadalmi és családi tényezőket, de nincs olyan magyarázat, ami önmagában kielégítő lenne, pláne, ami élvezné a teljes szakma elfogadását. Mindenesetre az biztos, hogy nem egyszerűsíthető le valamilyen anyai vagy apai típusra, ha pedig azt keresi a szülő, „mit rontott el”, nemcsak magát ostorozza, de ezzel a gyerekre is kimondja, hogy ezek szerint ő hibás termék.
2. hiba: Még megváltozhatsz!
Nem ritka - különösen, ha fiatalabb, kiskamasz gyerekről van szó -, hogy a szülő abban keres menedéket, hogy a jelenlegi állapot nem végleges, még megváltozhat a gyerek. Ugyan előfordulhat, hogy valaki az élete egy szakaszában az egyik, majd inkább a másik nem iránt érdeklődik, mégsem szerencsés éppen ezt hangsúlyozni, mert ez azt sugallja, a szülő nem veszi teljesen komolyan a bejelentést, és az a terve, fogát összeszorítva kivár, míg a gyerek „jobb belátásra” tér.
3. hiba: A riogatás
A szülő fején átfuthat számos ijesztő kép a nemi betegséget elkapó gyermekétől kezdve azon keresztül, hogy meg fogják támadni, ki fogják rekeszteni, egészen odáig, hogy gyermektelenül, azaz a szülő szemében magányosan fogja leélni idős éveit. Az őszinteségnek része az is, hogy megoszthatja a szülő, hogy mitől tart, de mégis jó, ha igyekszik nem elárasztani ezekkel a gyermeket, aki lehet, hogy maga is küzd félelmekkel. Egy szélsőséges kép felvázolása, melyben a melegség miatt minden rosszul alakul, olyan, mint egy szülői átok. Minden gyereknek szüksége van rá, hogy anyja, apja higgyen benne, hogy élhet teljes és boldog életet.
Sokat segíthet a szülő!
Az az anya vagy apa, aki - jó esetben nem véletlenül - megtudja, hogy gyermeke a saját neméhez vonzódik, mindenképp nehéz helyzetben van, mert egyrészt kell kezdenie valamit az információval, miközben talán egy csomó aggodalom, kétely, félelem zsong a fejében, másfelől támogatni szeretné a gyereket. (Persze nem mindenki, de a cikk most annak szól, aki szeretné.) Először is: nem kell úgy tenni, mintha könnyű lenne! Nyugodtan megmondhatja, hogy váratlanul érte a hír, és neki is idő kell, amíg feldolgozza. Mindenki számára könnyebbség, ha többször is tudnak beszélgetni erről, de ez ne hajoljon faggatózásba: ahogy heteroszexuális gyerekünket sem kérdezzük intim részletekről, úgy ez a tapintat megilleti a melegeket is. Inkább érdemes arról beszélgetni, ő hogy van ezzel a témával, van-e, ami számára nehéz, van-e, akivel tud erről beszélgetni.
Lényeges, hogy a szülő azt vegye alapul, amit a gyerek mond. Lehet, hogy a gyereket foglalkoztatja a kérdés, talán a saját neméhez (is) vonzódik, de maga sem biztos benne. Lehet, hogy tényként közli. hogy meleg. Induljunk ki abból, amit mond, például, ha ő nem nevezi melegnek vagy leszbikusnak magát, mi se tegyük! Attól még, hogy lányunk beleszeretett egy másik lányba, egyáltalán nem biztos, hogy leszbikusként aposztrofálja magát. Ha viszont valaki biztos benne, hogy a saját neméhez vonzódik, bántók számára az olyan mondatok, hogy „most így érzed, talán másképp lesz, ha találkozol egy igazán helyes fiúval/lánnyal”.
Fontos éreztetni a gyerekkel, hogy semmi sem változott. Még ha elfogadó is otthon a légkör, tarthat tőle, hogy comig outja távolságot teremt közte és a szülő között. Ezért jó kimondani, vagy érzékeltetni, hogy továbbra is mellette állunk, és ugyanúgy szeretjük. És végül: ne szégyelljünk információkat szerezni akár könyvekből, kiadványokből, akár más formában. Például van olyan telefonszolgálat, ami ingyenesen, anonim módon segít a melegeknek és a szüleiknek is. Lehet a szülőnek számos kérdése jogi, pszichológiai vagy bármilyen terepen: a tájékozottság nagyban segíti az embert, hogy helyre tegye magában a hírt.
Cziglán Karolina
pszichológus
