Van tejed? Mikor jön a gyerek/testvér? Ezek kényes kérdések, amikre érdemes előre felkészülni, pszichológus szakértőnk segít is ebben.
Bizonyos kérdésekről nehéz eldönteni, hogy illik vagy sem nekiszegezni a másiknak. Az egyik oldal azt mondja, ne szimatoljunk bele senki életébe, a másik oldal azon bosszankodik, szinte már egymáshoz se lehet szólni, egyesek annyira túlérzékenyek. Milyen jó lenne megérteni egymást, hogy kit mi motivál az „érzékeny mondatok” témában!
Van tejed?
Talán nem is él olyan anya az országban, aki legalább egyszer ne kapta volna meg ezt a kérdést. Érdekes dolog, hogy a legtöbben nem szeretik, mégis hányszor elhangzik. Még rokonoktól sem feltétlenül örül neki az ember, de felteheti a szomszéd vagy az ügyintéző a bankban (ez megtörtént példa). Aki kérdezi, abban nincs rossz szándék, ezzel a tömör kérdéssel arról akar érdeklődni, hogy testileg és lelkileg rendben van-e minden. Csakhogy valószínűleg nem merül fel a kérdezőben az a lehetőség, hogy mi van, ha nemleges a válasz.
Ha van teje az anyának, akkor is kellemetlenül érintheti a kérdés, mert számára sokkal intimebb, mint ahogy a kérdező szánta. Ha nincs teje, pedig szeretett volna szoptatni, érezheti úgy, mintha egy kudarcról kellene vallania, érezheti, hogy hirtelen belekerült egy beszélgetésbe, ami arról szól, milyen problémái vannak a nőiségével, a testével, noha nincs olyan viszonyban a másikkal, hogy erről társalogjanak. A harmadik változat, ha nem szeretne szoptatni az anya, ekkor pedig olyan helyzetben találja magát, hogy magyarázkodni kell, a kérdésben nyilván benne volt, hogy az lenne jó, ha lenne teje: ez a normális, az egészséges a kérdező szerint.
A téma különösen problémás, mert amellett, hogy jó, hogy sokszor szóba kerül, milyen egészségvédő hatása van a szoptatásnak, mintha átestünk volna a ló túloldalára, és úgy tűnik, mintha az anyaság egyik fő mérőfoka az lenne, hogy meddig szoptatja valaki a gyerekét. Arról nem ejtünk szót, sok egészséges és boldog ember él, aki tápszeren nőtt fel, örüljünk, hogy megoldható, ha valakinek nincs teje. A babával való kapcsolat pedig szoptatás nélkül is lehet teljes, harmonikus. Ezt is hozzá kellene tenni, mikor arról beszélünk, milyen jó dolog a szoptatás!
Mikor jön a gyerek/ kistestvért akartok?
Ezek a kérdések nem bántóak mindaddig, míg a pár (még) nem szeretne gyereket, és ebben egyetértés van közöttük. Akkor kezd kínossá válni, ha nincs teljes egyetértés, azaz valakinek azt kellene mondani: én már szeretnék, de a párom nem, vagy fordítva. Akkor még kínosabb, ha „rajta vannak az ügyön”, hiszen nem szeretné az ember megosztani a szomszéd nénivel, hogy „már fogamzásgátlás nélkül szexelünk, várjuk az eredményt, tessék drukkolni nekünk ovuláció idején!” És több, mint kínos, inkább fájdalmas, ha rég óta szeretnének gyereket, de nem jön össze.
Amikor elhangzik ez a kérdés, nem szoktak belegondolni, mi van, ha a másik fél éppen nyolcadik sikertelen lombikkezelés után van, és azon gondolkodik, végleg feladja-e, ni van, ha betegség miatt nem lehet gyerekük. A kérdező fel van készülve a válaszra, hogy „De-de, hamarosan!”, meg arra, hogy „Még várunk egy kicsit!”, de arra nem, hogy „Sajnos nincs méhem, mert kivették egy daganatos betegség miatt, ezért nem gondolkodunk ilyesmiben.” A családi ebédhez az a válasz sem passzol, hogy „Én akarok gyereket, Pisti nem, azon gondolkodom, elhagyjam-e emiatt, vagy inkább lemondjak róla, hogy családom lesz.”
Mi a jó válasz?
Sokan, akiknél probléma van, félnek a kérdéstől és inkább kerülik azokat a helyzeteket, ahol elhangozhatnak, azokat az embereket, akik feltehetik. Van, aki azért nem jár már családi ünnepekre, mert rosszul van a távolabbi rokonok faggatózásától, miközben a válaszhoz fájdalmas történeteket kellene előhoznia. Van, aki felvállalja, hogy kendőzetlenül őszintén válaszol, akár, mert így könnyebb, akár némi pedagógiai szándéktól vezérelve, hogy zavarba hozza a másikat, hátha egy következő embert nem kérdez meg az illető.
Az előző két verzióval viszont az a helyzet, hogy egyfelől érkezhet váratlan forrásból is a kérdés, másfelől lehet olyan pillanatunk, mikor nem akarunk őszinte, de zavarba ejtő választ adni. Aki tudja, hogy van olyan érzékeny terület az életében, ami kapcsán számíthat kellemetlen kérdésekre, legjobb, ha konkrétan, szó szerint kitalál egy egyenválaszt. Rövidet, tömöret. Olyat, ami nem bántó, de a legtöbb ember érti, hogy nem akar róla beszélni. De ha valaki mégsem, akkor nyugodtan megmondhatja: úgy gondolja, ez családi magánügy.
Cziglán Karolina
pszichológus
