Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Martha Ann Lillard volt az utolsó polio-túlélő, aki még vastüdőt használt: 73 évig volt társa a szerkezet, amelyet annak idején még egészen más célra találtak fel.
Jövőre lesz 100 éve annak, hogy megszületett a vastüdő prototípusa: az 1927-ben megalkotott szerkezetet porszívómotorok hajtották meg, célja pedig az volt, hogy szénmonoxid-mérgezésen átesettek lélegeztetését megoldja. Philip Dinker és Louis Agassis Shaw találmánya végül leginkább a gyermekbénulás-járvány súlyos állapotú betegein segített egészen 2026 júniusáig.
A negatív nyomás elvén működő készülék nyaktól lefelé hermetikusan zárt volt, a levegőt pedig ismétlődően kiszívták abból. Ez a vákuum arra kényszerítette a tüdőt, hogy kitáguljon, így levegő áramlott abba – ez biztosította a polio miatt bordaközi izmainak erejét elvesztő betegek esetében a légző mozgást.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Az először a bostoni gyermekkórházban használt készülék túlélők ezrei számára jelentette az életet abban a korban, amikor még nem létezett oltás a gyermekbénulás megelőzésére.
Később kétféle vakcinát is fejlesztett polio ellen két kutató, Jonas Salk és Albert Bruce Sabin.
Az előbbi oltást injekcióval adták be, míg az utóbbi szájon át. Magyarország 1957-ben kezdett el a Salk-féle vakcinával immunizálni, a Sabin-cseppeket pedig 1959-től alkalmazta: ezekkel tudta megfékezni a tomboló poliojárványt. Modernebb alternatívákra 1992-ben váltottak.
A helyzet nem csak Amerikában volt ekkoriban nagyon aggasztó: a gyermekbénulás-járvány hazánkban annak dacára terjedt, hogy táboroztatási tilalmat rendeltek el. A halálozási arány 5-20 százalékos volt, de a túlélők 30 százaléka tartós bénulással vészelte át a betegséget.
A polio ellen kétféle oltással harcoltak
A hidegháborús években ennek dacára Amerikából szerzett be a magyar kormány Salk-vakcinát: ezt megelőzően az emigrációban élők próbálták rokonaiknak hazajuttatni a szert. A vakcina ára a feketepiacon kéthavi magyar fizetés volt, és sokszor a nem megfelelő szállítás miatt meg is romlott, mire Magyarországra ért. A szülők országszerte rettegtek a betegségtől, mely ugyanakkor Budapesten kevésbé terjedt.
Emiatt vidéken magas volt az oltási hajlandóság, ám Budapesten – ahol féltek attól, hogy nem megfelelő vakcinát vásárolt „a forradalmi munkás-paraszt kormány”, csak az 1955-56-os születéső gyeremekek fele kapta meg az első adag oltóanyagot.
A Salk-oltást 1959-ben a Sabin-cseppek váltották fel: e sorok írója is őrzi annak emlékét, milyen volt a nyolcvanas években háztartási keksz kíséretében bevenni ezeket. Persze sejtelmem sem volt arról, hogy a vakcina, amelyet ekkor megkaptam – és amelyet szerencsés születési évszámuknak köszönhetően már szüleimnek is be lehetett adni – milyen jelentőséggel bír. Az oltás bevezetésének apropóján maga Sabin is ellátogatott hazánkba
A kétféle oltás magyarországi bevezetése megálljt parancsolt a gyermekbénulás-járványnak, amely tömegek életét változtatta meg örökre. 2005-ben nyugdíjazták az utolsó vastüdőt – használója ekkor váltott modernebb lélegeztetési módszerre, mintegy 60 év után.
A túlélőket a vastüdők mentették meg
A vastüdő bár életmentő szerkezet volt, óriási kompromisszumokat is jelentett használói számára. Ajtókon át lehetett benyúlni abba, hogy tisztálkodhasson a beteg, akit szívószállal itattak, és persze önálló étkezésre sem volt lehetőség. A későbbi évtizedekben hordozható lélegeztetőgépeket is alkottak, rekeszizom-stimulációra képes eszközöket ültettek be azoknak, akik légzéstámogatásra szorultak, illetve maszkot használó non-invazív megoldások is létrejöttek. Volt, aki ilyesmire váltott, ám többen is úgy vallottak, ezek nem jelentenek igazi alternatívát számukra, így maradtak a vastüdők mellett.
Magyarországra 1948-ban érkezett a Szent László közkórházba az első amerikai vastüdő, melyből később több százat szereztek be egyes források szerint. Ezek száma is eltörpült ugyanakkor a megbénult gyermekeké mellett: 1945-1959 között 10 786 gyermeket ért ez a szörnyű sors. A légzési bénuláson túl egyéb területeket is érinthetett a polio: a központi idegrendszert támadó vírus leggyakrabban az alsó végtagok mozgásképességét vette el, de a karokat is sújthatta.
A gyermekbénulás következményei egy életre szóltak
Ez történt Martha Ann Lillard esetében is, akinek június 26-án bekövetkezett halálával elment az utolsó olyan gyermekbénulás-túlélő is, aki aktívan használta a vastüdőt. Martha Ann sorsa abból a szempontból különleges, hogy miután ötévesen megfertőződött, fél évet töltött a vastüdőben, azonban a későbbiekben eljutott odáig, hogy csak éjszakára kelljen visszamennie a gépbe. Halála előtt 8 nappal a KFOR tévécsatornának adott interjújában elmondta: hogy egy ötéves gyermek vastüdőbe kerülhetett, az nem volt olyan egyértelmű ebben a korban.
„Gyerekeken ritkán használták ezeket, mert küzdöttek ellene. Én nem tettem. Jó volt, segített levegőt venni” –
emlékezett vissza.
Hazatérve újra megtanult járni, azonban jobb keze teljesen, bal keze részbe lebénult, az iskolában napi egyetlen órát tölthetett és nagyon sok mindenből maradt ki, ami egy kamasz életének része. Az iskolai órákat telefonon hallgatta, diplomát ugyanakkor nem adtak neki. Mégis, nappalait szabadon tölthette, egy kézzel zenélt, festett, verseket írt és kutyákat, valamint hüllőket mentett. Kétszer is férjhez ment, legutóbb februárban. Nagyon aktív maradt, szemben sok társával, aki éjjel nappal a vastüdőre szorult.
A koronavírus miatt romlott meg egészsége
A gépben az élet sokaknak nehéz volt. Martha Ann készülékét nagypapája egy extra motor beépítésével úgy alakította át, hogy gombnyomással belülről is nyitható legyen, így a nő önellátó maradhatott, a legtöbben azonban maguk erejéből nem tudtak kikerülni abból, még ha esetleg el is sajátították a békalégzést, a módszert, mellyel tudatosan nyelték a levegőt. Lillard viszont tinédzser korától kezdve kijött a gépből egyedül is, ha akart, hordozható lélegeztetőgépet használt, ha szüksége volt rá, egyébként főzött is.
Egészen addig, amíg a pandémia betörését követően el nem kapta a koronavírust kétszer is.
Emellett övsömör is kialakult nála, hosszú Covid rontott egészségi állapotán, és a poszt-polio szindróma tüneteitől is szenvedett. Ezek évtizedekkel a fertőzés után alakulnak ki, fokozottan egyre fáradékonyabbá és gyengébbé teszik a beteget.
Lillard már nem tudott önállóan lélegezni hátán fekve, és felülni sem volt képes, így élete utolsó 8 hónapjára újra 24 órára vastüdőbe kellett feküdnie – miközben egyetlen használható gépe egyre rosszabb állapotú volt. A nő testvére szerint volt egy pótmotorjuk, de szakember, aki kicserélhette volna azt, már nem akadt, ezért vállalta az interjút is a tévécsatornával. Egyes alkatrészek a gépben ekkor már közel 80 évesek voltak, Martha ezért aggódott jövőjéért. Halálának okát nem hozta nyilvánosságra a család.
A vastüdő hosszú fejlődést követően érte el azt a formáját, mely sok embert segített a túlélésben.
