Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kapásból 5 olyan egészséges szokást is fel lehet sorolni, ami mellett nyugodtan lehet tésztát enni. Ezeket az olaszok mind magukévá tették – így lehetséges, hogy rengeteg tésztát esznek, mégis kevés náluk az elhízott ember. Nesze nektek, gasztro-előítéletek!
Bár eddig még csak a csizma északi felén jártam, az már a legelső látogatásomkor feltűnt, hogy hozzánk képest igen csekély az elhízott emberek száma a lakosság körében, ezt pedig a hivatalos adatok is alátámasztják: míg az OECD-tagállamokban átlagosan 6 emberből 1 számít elhízottnak – Magyarországon ez az arány 1:3 –, addig Olaszországban 10-ből 1 ember esik ebbe a kategóriába. (Igaz, a gyerekekre és a fiatal korosztályra zoomolva már kevésbé rózsás a helyzet, amiről többek között a gyorséttermi kultúra és a kényelmi szolgáltatások elterjedése tehet.) Hogy lehetséges ez a pizza, a tészták, a sajtkülönlegességek és az igazi fagylalt kánaánjában?
#Teljes értékű, valódi ételeket esznek
Miért is választanák az üres kalóriákkal teli gyors- és készételeket, amikor friss, helyi, szezonális alapanyagokból pikkpakk összedobhatnak valamilyen finom és tápláló fogást, legyen az gorgonzolás gnocchi bazsalikomos-lila hagymás paradicsomsalátával, rizottó, spenótos-ricottás gombóc, pestós-tonhalas-olívabogyós penne vagy torta salata (sós torta) bármivel megpakolva. Oké, ebben a felgyorsult világban még a ráérősebb tempót diktáló mediterrán népek napi rutinjába sem fér bele, hogy mindig mindent maguk készítsenek el (a tésztagyúrás is inkább hétvégén jöhet szóba), de amikor csak tehetik, a legnagyobb élvezettel serénykednek a konyhában, és valamennyi főétkezésnek megadják a módját – erről a bizonyos módról később is lesz még szó.
#Mellőzik a kamu önteteket és adalékanyagokat
Olívaolaj, balzsamecet, só, bors, rozmaring, bazsalikom, parmezán – ennél többféle ízesítőre semmi szükség egy olasz háztartásban, főleg, ha valóban friss, igazi hozzávalókból főzünk. „Ha az alapanyag jó, akkor miért vennénk el az étel ízét majonézzel, grillszósszal, ketchuppal vagy más mesterséges öntettel?” – tette fel a költői kérdést egy olasz ismerősöm, aki szerint némi mozzarella, paradicsom és olívaolaj felhasználásával mennyei tésztaételeket lehet készíteni, a salátákat pedig nemes egyszerűséggel balzsamecettel és olívaolajjal dobják fel.
Igen, a szuperegészséges hozzávalónak számító olívaolaj az olaszoknak olyan, mint nekünk, magyaroknak az őrölt pirospaprika, és jó hír, hogy nem csak egyféle létezik belőle, ahogy balzsamecetből sem. Az azonban óriási tévedés, hogy előétel gyanánt olívaolajba tunkolt kenyeret rágcsálnának: a valamennyi étkezésnél jelen lévő grissini vagy bagett elsődleges funkciója az, hogy a tányéron maradt szószt fel lehessen szedni. Ehhez pedig nincs szükség hatalmas szelet kenyerekre, egy-két falat bőven elég a célra.
Szóval ezért keresed hiába a salátaöntetes polcot az olaszországi élelmiszerüzletekben, ezeket a totál fölösleges szószokat legfeljebb az „exotic” termékek között fogod megtalálni. Tudtad, hogy Olaszország éttermeiben tiltólistás többek között az aszpartam, az MSG, a nitrátok, a szárazjég és a folyékony nitrogén?
Apropó, azoknak a tasakos carbonaraszószoknak, amiket Magyarországon bármelyik szupermarketben beszerezhetünk, vajmi kevés köze van az eredeti spaghetti alla carbonarához – de erről az olasz gasztroszentségtöréses cikkünkben részletesebben is olvashatsz. Ha tehát igazán olaszosan szeretnél étkezni, felejtsd el a különböző adalékanyagokat tartalmazó élelmiszereket, és törekedj arra, hogy jó minőségű alapanyagokkal dolgozz – mert ha ez megvan, akkor az ízorgia sem marad el.
#Basta la pasta! – Avagy tudják, mi az, hogy elég
Több mint 300 tésztafajta közül válogathatnak az olaszok, ám ez nem jelenti azt, hogy nonstop tésztával tömik magukat, és a 3-4 fogásos lakomák sem mindennaposak, hanem leginkább a nagyobb családi és baráti összejövetelekre jellemző szokás. Ilyenkor a tésztát az előétel után, első fogásként tálalják fel, a hétköznapokban azonban főfogásként funkcionál. Persze nem óriási kondérral, hanem mindig gondosan kiszámolva: fejenként 100 grammnyi adag tésztát főznek.
Ugyanez a mértékletes élvezet vonatkozik az édességekre is: míg a jó magyar képes akkor is triplán repetázni a túrós rétesből, ha már degeszre ette magát, a „szereti a hasát” kifejezés az olaszoknál inkább az étkezés és az ételek minőségének, mintsem mennyiségének szem előtt tartására értendő: legyen az a fagylalt, macaron, profiterol vagy tiramisù bármennyire is csábító, ha a szervezet jelezte, hogy „köszi, elég volt”, akkor a jó olasz tudja, hogy kész, finito, nem kell túltolni a dolce vitát. Az étel élvezete egyébként az első falatok után a legnagyobb, szóval a finom, de nem kifejezetten egészséges ételekből, például az édességekből, 2-3 falat már bőven elég a boldogsághoz.
#Megadják a módját az étkezéseknek
Meggyőződésem, hogy a megfelelő összetevők, az ételválasztás – és persze a mértéktartás – mellett óriási szerepe van az egészséges életmódban az étkezéshez fűződő viszonyunknak, vagyis annak, hogy mennyire adjuk meg a módját, mennyire sietősen vagy éppen szertartásos-ráérősen költjük el a reggelit, ebédet vagy vacsorát. Az olaszokról pedig ebben is példát vehetnénk.
Oké, leszámítva a reggelit – ami általában egy kávé-péksütemény kombó gyors elfogyasztásából áll – és a napi többszöri villámeszpresszózás (avagy egy csésze fekete felhörpintésének) szokását, az étkezés az olaszok számára egyfajta kikapcsolódás, fontos társasági program, nem pusztán kalóriabevitel. Ezért is szeretnek időt szánni rá. Nem A-ból B-be menet, vezetés vagy gyaloglás közben, nem a számítógép előtt ülve, és nem is sorozatnézéssel egybekötve, hanem gondosan megterített asztalnál, az „itt és most”-ra, a jelenre fókuszálva falatoznak. Lassan esznek, kiélvezik az étel ízét és textúráját, ami azért is lényeges tényező, mert a kutatások szerint minél tudatosabban eszünk, annál kevésbé vagyunk hajlamosak túlenni magunkat – annak ellenére, hogy a reklámok, a mindig kéznél levő rágcsálnivalók és a hatalmas kajaadagok mind erre sarkallnak minket.
#Szieszta
Köztudott, hogy az alváshiány jelentős mértékben hozzájárul a stresszes életmódhoz és az elhízáshoz, hiszen az alvás befolyásolja a hormonháztartásunkat: az éhségérzetet kiváltó hormon szintje alváshiány hatására emelkedik, így többet eszünk, miközben a szervezetünk ilyenkor kevesebb kalóriát éget el, és lelkesebben halmozza fel a zsírt is. Ezért is olyan fontos, hogy mindig kipihentek legyünk, és ebben már egy-egy húszperces délutáni szunyókálás is rengeteget segít. A mediterrán területeken ezt is komolyan veszik, egy tipikus, 9 órától 18 óráig tartó munkanap során Olaszországban például másfél órát szánnak az ebédszünetre, amibe simán belefér egy kis regeneráló szieszta is.
