Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kiégést sokan a modern kor betegségének tartják, pedig a jelenség évszázadokkal ezelőtt is ismert volt. Már a középkori szerzetesek is beszámoltak olyan tünetekről, amelyeket ma a „burnout” jeleiként ismernénk fel.
A reménytelenség, a fáradtság, a koncentráció hiánya és az érzés, hogy az ember legszívesebben egyből kiszállna az aktuális élethelyzetéből, régen is elérhette az embereket. A középkori egyház ráadásul saját módszereket dolgozott ki arra, hogyan segítsen az ilyen lelki válságba került embereken.
A szerzetesek is ismerték a kiégés tüneteit
Az 5. században élt John Cassian feltehetőleg a mai Románia területén, Dobrudzsában született, Betlehemben lett szerzetes, majd egyiptomi remetéktől és szerzetesektől kezdett tanulni.
Képzését később Konstantinápolyban is folytatta, majd Nyugat-Európába, a mai Dél-Franciaország területére ment, ahol Massalia városában (ma Marseille) megalapította a híres Szent Viktor-apátságot. Szellemi munkássága a későbbi korokat főleg azért érdekelte, mert
keletről, főleg Egyiptomból szerzett műveltségét próbálta a nyugati világ viszonyaiba átültetni.
Teológiai meggyőződését a katolikus egyház nem fogadta el általánosan. Az eredendő bűn és az üdvözülés kérdésében John Cassian a szemipelagianisták korai képviselője közé tartozott, akik hitték, hogy „az ember önmagától megteheti az első lépést az üdvösség útján, sőt meg is kell tennie, és Isten csak akkor segíti tovább kegyelmével.”
A mentális és lelki állapotok részletes leírását, amit ma már „kiégésként” azonosítanánk, kollégái (szerzetestársai, egyházi gondolkodók) kapcsán adta. Írásaiban reményvesztettségről, szellemi ködről („brain fog”), kimerültségről és a munka elől való menekülés vágyáról számolt be, amelyek gyakran gyötörték Cassian közösségét is.
A középkorban ezt az állapotot acediának nevezték.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Bár később a lustasággal, tunyasággal azonosították a fogalmat, eredetileg sokkal többet jelentett: a belső ürességet, a motiváció elvesztését és azt az érzést, amikor az ember már azokban a dolgokban sem talál örömet, amelyek korábban lelkesítették.
Peter Jones Self-Help From the Middle Ages („Önsegítés középkori módra”) című könyvében részletesen foglalkozik a kiégés témájával és John Cassian munkásságával is. Az acediát ő így határozza meg: „a szeretet hiánya, a gondoskodás megbénulása és a lélekben tátongó üresség”.
Az 5. századi keresztény gondolkodók mellett későbbi, 12-13. századi írásokat is említve jut Peter Jones könyvében arra a felismerésre, hogy a középkor emberei is hasonló motivációvesztéssel küzdhettek, mint a modern kor társadalma, és hogy az egyház felismerte és kezelte ezeket a lelki eredetű problémákat.
Kapaszkodók keresése a nehéz időszakokra
A középkori papok nem pusztán bűnként tekintettek erre az állapotra, hanem igyekeztek beszélgetéssel feltárni a kiváltó okokat.
A gyónás sokszor a mai terápiás beszélgetésekhez hasonlított: kérdésekkel segítették a hívőket abban, hogy megértsék saját lelki folyamataikat.
A korabeli tanítások szerint a kiégéshez hasonló érzéseket nem lehet teljesen kiiktatni az életből, ezért inkább meg kellett tanulni együtt élni velük, és kezelni azok megjelenését.
Nem meglepő módon a megoldást a kora-keresztény gondolkodók, így Cassian is a vallás keretein belül találták meg. Arra biztatták az embereket, hogy találjanak egy magasabb célt vagy olyan értékeket, amelyek a legnehezebb időszakokban is kapaszkodókat tudnak jelenteni.
A középkori gondolkodók szerint legalább ilyen fontos az önmagunkkal szembeni türelem is. A bűnnel és az emberi gyengeséggel foglalkozó műveiben Cassian is erre a következtetésre jut: az ember időről időre elbotlik a motivációjában is, de ettől még nem vall kudarcot.
Kapcsolódó: fontos, hogy felismerjük, ha a kiégés állapotába kerültünk.
