Megjelent Dénes Dóra első kötete „Nincs olyan, hogy rossz evő – hogyan tápláld magabiztosan és egészségesen válogatós gyermekedet?” címmel. Interjúnkban az Édes Pofa blog szerzője segít eligazodni az egészséges étkezés körül kialakult zűrzavarban, amely szülőknek és minden embernek inspiráló a gasztronómia és az egészséges táplálkozás vonatkozásában.
Sikeres szerkesztő-újságíróként dolgoztál, amikor majd több mint tíz évvel ezelőtt pályát módosítottál, hogy a táplálkozástudományba, a természetgyógyászatba és a fitoterápiába ásd bele magadat, mindezt nem öncélúan, hanem a blogodon folyamatosan megosztva tudásodat és tapasztalataidat. Hogyan jött el ez a váltás az életedben?
Babát szerettem volna, de nem jött össze, ezért belekezdtem egy teljes életmódváltásba, amelynek egyik része volt a táplálkozásom átalakítása. Elkezdett sokkal jobban működni a szervezetem, és több energiám lett, vagyis megtapasztaltam, hogy érdemes ezzel foglalkozni. A teherbe eséshez azért szükség volt néhány természetgyógyászati módszerre és lelki blokkok oldására is. Összességében óriás hatással volt rám, hogy táplálkozásunk átalakításával és néhány egyéb módszerrel befolyásolhatjuk szervezetünk működését. A kezdeti időszakban át is estem a ló túloldalára, és a mai szememmel nézve túl szigorúan határoztam meg az egészséges életmód kritériumait, ami nem volt jó hatással a kapcsolataimra, de ez is a tanulás része volt.
Ha ezt a túl szigorú szemléletet vesszük, mik a legfontosabb tapasztalataid ahhoz képest?
A táplálkozásról való tudásunk sokszor manipulált. Különböző iparágaknak érdeke, hogy elhitessenek számukra üzletileg kedvező „tudományos” információkat. Ennek a szülők, akik egészségesen szeretnék táplálni a gyerekeiket, különösen ki vannak téve. Démonizálunk egyes alapanyagokat, másokat szuperegészségesnek tüntetünk fel – fekete-fehér lett az egész. Engem a gyerekeim iránt érzett felelősség segített ki a szélsőséges hozzáállásból, mert éreztem, nem teszek jót nekik. A könyvem ennek a Caminónak a vége – a megszerzett tudás összegzése.
Hogyan zajlott nálad az életmódváltás az étkezés terén?
A fő csapás nálam az volt, hogy elhagytam a feldolgozott élelmiszereket, az adalékanyagokat és a cukrot. Ezenkívül a glutént és a tejtermékeket is kiiktattam, de ezekre a személyes egészségi állapotom miatt volt szükség, nem mindenkinek fontos. Viszont azt mindenkinek ajánlani tudom, hogy feldolgozott élelmiszerekből minél kevesebbet vigyen be. A szélsőséges életmódváltás előhozta a kreativitásomat, hogy miként tudom a leszűkített étrendet minél változatosabbá tenni. Felismertem, mennyire élvezem ezt a játékosságot.
Mondanál egy-két példát arra, amikor megtapasztaltad, hogy a táplálkozás milyen hatással van a szervezetre, az életedre?
Amellett, hogy sokkal több energiám és jobb közérzetem lett, olyan panaszaim tűntek el, amikről nem is gondoltam, hogy összefüggésben lehetnek a táplálkozással, például a fejfájás vagy a napkiütés, illetve a koncentrációs készségem is javult. Kezdetben én is démonizáltam bizonyos élelmiszereket, ráadásul mindenből biót vagy legalább vegyszermentesebbet akartam beszerezni, és megtapasztaltam azt is, hogy milyen őrületes logisztika, amikor az ember egy ilyen nagyon tudatos étrendet próbál felépíteni. Azóta másokon is látom, hogy – különösen szülőként – mennyi szorongással és bizonytalansággal járhat, ha az ember egészségesen szeretne élni és táplálni. Átéltem ezt a komplexitást, így a hozzám forduló szülőknek már tudok ebben is segítséget nyújtani.
Az elmúlt 10 évben folyamatosan képezed magadat, és hasznosítod saját élettapasztalataidat is, amelyek mentén megtaláltad azt az arany középutat, amelyen ma jársz, és amit másoknak mutatsz. Hogyan foglalnád össze az egészséges táplálkozás lényegét, mit gondolsz az egyes alapanyagokról például?
Azt tapasztalom, hogy az ételek és a tápanyagok is egyszerre több tulajdonságot képviselnek, ezért nem lehet valamiről azt mondani, hogy egészséges vagy egészségtelen. A zöldségekről például ma azt szokták mondani, hogy vitamintartalmuk nagyon alacsony lett a földek kizsigerelése miatt, és ebből sokan arra a következtetésre jutnak, hogy akkor nem is éri meg annyi zöldséget enni. Igen ám, de a zöldségekben rengeteg más tápanyag is van. A színanyagoknak köszönhetően antioxidánsok, életműködésük következtében ásványi anyagok és számos hatóanyag, amelyek egészségünket szolgálják. Vagy vegyük a cukrot. Valóban nincs szükség akkora mennyiségű cukorra, amennyit a gyerekek és akár a felnőttek is esznek, de ha például egy gyerek egész nap futkos, sportol, egy csomó energiát eléget, akkor olykor egy délutáni fagyi nem káros. A mérték és a kontextus rengeteget számít. Óriási különbségek vannak az egyes étrendek között – még vegán és vegán között is. Egy étrendet meg lehet valósítani úgy is, hogy teljes értékű és tápanyagban gazdag legyen, és úgy is, hogy egy gyerek tápanyaghiányos lesz tőle. Inkább azt tartom fontosnak, hogy az étrend minél változatosabb legyen, és lehetőség szerint törekedjen a természetesebb irányba. Ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni, jó-e vagy sem, amit valaki eszik, az egész étrendjét látni kell – az összképet, a szokásokat, az arányokat. Nem lehet kiragadni egy-egy összetevőt, és önmagában megítélni, hogy az „jó-e” vagy „rossz”.
A könyved kifejezetten kisgyerekes szülőknek szól, de recepteket is tartalmaz, amelyek bármilyen korosztálynak érdekesek lehetnek.
A könyv a gyerekek első hét évének a táplálkozás szempontjából fontos korszakain vezet át. Ennek része többek közt a hozzátáplálás, az ízablak időszaka, amikor nagy a kóstolási kedv, és később a válogatós korszak sajátosságai. Minden tematikai egységhez terveztem recepteket, illetve játékos kóstolókat is, amelyek segítik az ismerkedést az új ízekkel. Ez különlegessége is a könyvnek, mert a cél, hogy minél több élménye lehessen a gyerekeknek és a szülőknek is az ételekkel kapcsolatban.
Én úgy láttam ezt a könyvet – javíts ki, ha nem így van –, hogy táplálkozástudományi szempontból mindenkinek inspiráló, viszont egytől hétéves gyerekek szüleinek különösen ajánlott, mert arra is adsz konkrét tanácsokat, hogyan táplálják gyerekeiket – méghozzá egyszerre több szempontból.
Igen, pontosan. Én magam is arra jöttem rá saját utam során, hogy az, hogy egy étel egészséges-e vagy sem, csak az egész kérdéskör egyetlen szelete. A valódi érték nemcsak a tápanyagtartalomban rejlik. Minél többet beszélgettem szülőkkel, és minél több tapasztalatom lett a praxisomban, annál világosabbá vált számomra, hogy azt az élményt, amit az étkezés jelenthetne, sokszor teljesen elveszítjük. Sok cikk boncolgatja, hogy a húsokban, tejtermékekben gyógyszermaradványok, a zöldségekben, gyümölcsökben növényvédő szerek maradványai vannak, a rizsben arzén, stb. Mindezek szorongást keltenek a szülőkben, és sokan tudatosan is erre építenek. Rendszeresen látom, hogy bizonyos ételeket nem mernek a gyereküknek adni, mert félnek, hogy ártanak vele. Ez bekerül az otthoni légkörbe, és a gyerekek természetes kíváncsiságának árt. Pedig jó evő gyerekeket szeretnénk nevelni, akik nyitottak az új ízekre, állagokra, felfedezésekre. Ehhez szerintem az a kulcs, hogy az étkezéshez minél több pozitív élmény kapcsolódjon.
Mondanál pár szempontot a könyvből, amelyek alapján jó élménnyé válhat a gyerekeknek és a családoknak az étkezés és a főzés?
Az antropozófia nagy hatással volt rám, ami hétéves ciklusokra bontja az emberi élet útját. Az első hét év az az időszak, amikor a gyerek „elfoglalja a helyét a saját testében”, és a tanulás fő eszköze az utánzás. Szerettem volna megmutatni, hogy ebben az időszakban mekkora jelentősége van azoknak a mintáknak, amiket szülőként adunk – tudatosan vagy tudattalanul. A könyvemben abban próbálok segíteni, hogy ezeket a mintákat tudatosabbá és élményszerűbbé tehessük – ne csak a gyerekek számára, de saját magunknak is.
Vajon ez a szempont már a gyerekeink életének első napjától megjelenik?
Pontosan ezért foglalkozom sokat a könyvben a hozzátáplálással – de nem abban a megszokott értelemben, hogy mit mikor vezessünk be, milyen sorrendben vagy milyen kombinációkban. Az érdekelt, mi az, amitől a hozzátáplálás sikeres és örömteli lehet. Az egyik fókuszom az volt, hogy mi, felnőttek, milyen mintákat hozunk otthonról.
Érdemes visszaemlékezni, milyen emlékeink vannak a gyerekkori étkezésekről, a családi ünnepekről. Volt-e étellel való jutalmazás, büntetés?
Ezek mind hatással vannak arra, amit szülőként képviselünk – és amit átadunk. Sokat számít, ha a gyerek látja, miként vásárolunk, főzünk, eszünk. Akkor is fontos ez, amikor ő még nem eszik velünk – hiszen figyel, tanul, másol. Együtt lenni az asztalnál, részt venni a rituáléban, látni az arcokat, a gesztusokat, a hangulatot – ezek mind mély lenyomatot hagynak benne. Nemcsak az számít, mi kerül a tányérra, hanem az is, milyen a kapcsolatunk az ételhez és egymáshoz. És mindezekbe több érzékszervünket is bevonjuk.
Hogyan vonjuk be az érzékszerveinket? Mi az, ami ebből a szempontból ideális, és ami reálisan meg is valósítható a mindennapokban a gyerekek és a felnőttek számára?
A kicsiknek több ízlelőbimbójuk van, mint nekünk, felnőtteknek, és érzékenyebbek is, tehát intenzívebben érzékelik az ízeket. Ráadásul komplex érzékszervi tapasztalás a számukra a szaglás, a látvány, a tapintás is, és ők mindezt ösztönösen, természetes kíváncsisággal élik meg. Az első másfél év különösen erről a felfedezésről szól. Épp ezért fontos, hogy támogassuk őket ebben – például azzal, hogy engedjük őket kézzel is enni, megszagolni mindent, játszani az étellel, ha éppen erre van szükségük az ismerkedéshez.
A könyvedben az ételek elkészítését is korosztályokra bontva mutatod be. Milyen idős gyerekkel mit lehet együtt főzni – ezt te is kipróbáltad saját gyermekeiddel?
Itthon a kezdettől fogva bevontuk őket a főzésbe. A kicsiknek kezdetben ez gyakorlójáték, később szerepjáték: egy módja annak, hogy felfedezzék a környezetüket. Ezért is tartottam fontosnak megmutatni, hogyan lehet a gyerekeket az étkezési kultúra aktív részesévé tenni, alkotóként is. És hogy ez lehet minőségi közös időtöltés. Ez a szemlélet a praxisomban is visszaköszön, főleg amikor válogatós gyerekek étrendjének bővítésével dolgozom.
Ilyenkor gyakran nagy feszültség van a szülőben – mert a gyerek nem eszik eleget, nem azt eszi, amit kellene, vagy nem úgy, ahogy szeretnék.
De minél inkább be tudják vonni őt is, annál inkább csökken a szorongás, érthetővé válnak a gyerek választásai, visszajelzései, nő az ő rugalmassága is. Lényegében ez a kapcsolódó táplálás: egy kétoldalú szemléletformálás.
A te fejedben van egy ideális étrend, amihez képest segítesz igazítani a családok táplálkozását? Vagy inkább a szülők mondják meg, hogy mit szeretnének beépíteni az étrendbe, és te megmutatod, hogyan tehetik ezt meg?
Mindkét megközelítés előfordul. Egy étkezési naplóból kitűnhet, hogy mi hiányzik a gyerek étrendjéből – és ennek mentén haladunk tovább. De általában a szülők is tudják, mit szeretnének: jó lenne, ha a gyerek több zöldséget enne. Ez az egyik leggyakoribb kérés, aminek őszintén örülök. Mindig az adott család szokásaiból szeretek kiindulni. Például, ha a gyerek szereti a halrudacskát sült krumplival vagy a bolognai spagettit, akkor első körben ezeket az ételeket kezdjük lépésenként több zöldséggel gazdagítani, kiegészíteni.
Vannak olyan apró trükkök, bevált praktikák, amelyekkel elősegíthetjük, hogy egy gyerek jó evővé váljon és szívesen fogyasszon egészséges ételeket?
Foglalkozom azzal is, hogy milyen tálalási módokat, elrendezéseket kedvelnek általában a gyerekek, mert ezek a szempontok is éppen ezt segítik elő. Sokféle ízlés és evési stílus létezik, de vannak általánosságok. A legtöbb gyerek szereti a gombócokat, fasírtokat – ezek kifejezetten jó eszközök lehetnek arra, hogy új alapanyagokat is megismertessünk velük. Sokan kedvelik a zöldséghasábokat, főleg, ha valamilyen mártogatóssal – például krémmel, joghurttal – kínáljuk őket. És a tekercsek is szuperek, mert azokba többféle zöldséget is bele lehet tenni. Fontos, hogy nem elrejteni próbáljuk a zöldségeket, hanem megismertetni őket a gyerekekkel. Nem szeretem a „rejtegetős” megoldásokat, mert ezek a megismerést akadályozhatják.
Hol és hogyan lehet a könyv tartalmán túl akár személyre szabott, akár további ismereteket szerezni tőled?
A táplálkozási tanácsadásomon egyénekkel és családokkal is foglalkozom.
De vannak alkalmankénti előadásaim és ételkészítő foglakozásaim is, ahol igyekszem sok gyakorlatias tudást átadni.
Mindig keresem az együttműködési lehetőségeket, hogyan tudnék több családhoz eljutni, hogy könnyebb legyen az elveiknek megfelelően táplálni a gyerekeiket.
Hogyan ér össze benned mint szolgáltatást nyújtó szakemberben az a sokféle tudás, amit 10 év alatt felhalmoztál – vagy másképp: mi mindennel lehet hozzád fordulni?
Nagy örömömre sokféle elakadásban tudtam már segíteni: hormonális problémákban, emésztési problémákban, inzulinrezisztencia, hisztamin-intolerancia esetén. Babatervezéskor, szoptatáskor. Gyerekeknél, ha érzékenységek, allergiák miatt vagy más okból szűkített étrendet szeretnének a szülők minél változatosabban megoldani. És a válogatós gyerekek is a szívügyem. Az mindig több rétegű probléma: a kreativitásomnak és a tanulási vágyamnak is üzemanyag.
Ha érdekelnek további tanácsok a kiegyensúlyozott táplálkozásról, ezt a cikket ajánljuk.
A kiemelt fotó Dénes Dóra saját felvétele.
