A szülővé válás a legszebb feladat az életben. És bizonyára a legnehezebb is. A rengeteg új teendő mellett a saját igények általában eltörpülnek, vagy valahol két szoptatás, öltöztetés, óvodába vagy különórára menés, esetleg a főzés, takarítás és munka mellett teljesen el is vesznek.
Pedig a közhelyes mondás nagyon is igaz, csak akkor boldog a baba, ha anya és apa is azok. Igaz ez akkor is, ha a baba még pici, de akkor is, ha már nagyobbacska, és a szárnyait bontogatja valamelyik oktatási intézményben. A szülői minta öröksége kiterjed arra is, hogy milyen a család viszonya a sportokhoz. Olyan szülő nincs, aki ne szeretné, hogy csemetéje rabjává váljon valamilyen aktív, szervezett és vezetett mozgásformának. A gyermeket mindenhova is elvisszük, oviban néptáncra, balettre, azután jöhet az úszás, lovaglás, foci, jéghoki, esetleg a vívás, kosárlabda, és még sorolhatnánk. A szülői motiváció az elköteleződés és a „találja meg önmagát valamelyik sportágban” mellett az, hogy a gyerek le legyen mozgatva, és fejlődjön.
A rendszeresen végzett fizikai és sportaktivitás fokozza a keringést, a tüdőkapacitást. Megerősödnek izmaink, melyek alapvető védelmezői gerincünknek és ízületeinknek. Hatására javul az immunrendszerünk, állandósul egy optimális testsúly, és normalizálódik a vércukorszint. Nem utolsósorban pedig a sport tanít is. Kitartásra, együttműködésre, stresszkezelésre és stressztűrésre is. Ezt felnőttként mind tudjuk, mert valaha, valamikor biztosan próbálkoztunk mi is a sportolás rendszeresítésével, több vagy kevesebb sikerrel. Mert fontosnak éreztük, úgy, ahogy most gyermekeink számára, régen pedig pusztán önmagunk miatt.
A szülő is sportolna, csak neki sokkal nehezebb
Mégis akkor hova veszett el az igény saját magunk egészségének megőrzésére vagy visszaszerzésére? Igazából nem is veszett el! Csak háttérbe szorítottuk. De ez így nem jó! Semmi sem lehet olyan fontos, mint ezek. A tapasztalatok azt mutatják, jól látjuk, az évek előrehaladtával a már most rengeteg teendő nem lesz kevesebb, inkább csak egyre több és több. Fiatalabbak viszont nem leszünk, és előbb vagy utóbb, de minket is utolérnek az öregedéssel járó, természetesnek mondott, de cseppet sem kellemes tünetek, panaszok.
A jó hír pedig az, hogy a sportolás bevezetése a napi rutinjaink közé cseppet sem korhatáros feladat. Életkortól, nemtől, anyagi helyzettől függetlenül bárki megtalálhatja a magához illőt, és elveszhet benne. Fiatalon sok mindenbe belekóstolt az ifjú, hogy megtapasztalja, mi az, ami úgy igazán illik hozzá, gördeszka vagy kosárlabda, tütü vagy biciklisnadrág. Felnőtt fejjel már ismerjük magunkat annyira, hogy tudjuk, melyik lesz az a mozgásforma, amelyet elkezdeni a természetesen nehéz kezdeti lépések után nem lesz megerőltető.
Sportolni bárhol és bármikor lehet
Ha még pici babával, csecsemővel vagyunk otthon, a lehető legjobb dolog, amit tehetünk, hogy nem ahhoz kezdjük kötni a sportolás bevezetését, hogy van-e segítségünkre valaki a baba mellé, vagy nincs. Mert ez már nagyon hasonlít egy többismeretlenes egyenlethez. Próbáljuk meg úgy intézni, hogy a babával együtt töltött idő része legyen a mozgás. Ha úgy alakul a nap, akkor otthon, együtt, babával, baba mellett, baba felett, babával a kézben, vagy séta közben, babakocsit tolva kocogva, akár egy parkban vagy egy szabadtéri kondiparkban tornázva.
A sportolás nem kötött időhöz és időjáráshoz sem
Ha megtehetjük, akkor ébredjünk a család előtt, kapjunk be valami igazán könnyű reggelit, és adjunk magunknak 40 percnyi testmozgást. A reggeli torna aranyat ér! Akár bent a lakásban, akár kicsit kiszabadulva, akár kardió, akár valamilyen erősítő program, bármelyik megállja a helyét egy reggeli rutinban, és az egész napunkat alapjaiban fogja megváltoztatni. Ne áltassuk magunkat, az ágy csábító, a fáradtság mindig tud eddig ismeretlen, új méretet ölteni. De van az az úgynevezett aktív pihenés, amely sokkal többet ér még fél óra ágyban fekvésnél is. Nehéz lesz felkelni, de ha sikerül, és megcsináljuk, akkor az eredmény garantált. Jó közérzet, jobb teljesítmény, fokozott türelem, figyelem és jókedv fogja végigkísérni a napunk.
Mennyi az elég?
Általánosságban a heti háromszor harminc perc kardió jellegű és a kétszer hatvan percnyi erőnléti edzés az ajánlott. Persze nem muszáj azonnal hozni ezt a szintet, a fokozatosság, mint mindenhol, itt is kifizetődő. Javasolt először a törzsizmaink megerősítése, néhány hét bevezetés egy tornaszőnyegen, és csak utána elkezdeni az állóképességet fejlesztő sportokat bevezetni. Tornázni bármelyik napszakban lehet, a kardióval érdemes vigyázni, mert élénkítő hatású, fel tud pörgetni, így például futni a nap késői szakaszában nem mindig szerencsés.
Bagyinka Tímea
A szerzőnk sportrehabilitációs és rekreációs szakember, Rectus diastasis master trainer, a LoveYourBelly módszer kidolgozója.
