A felelős kutyatartás fogalma nem merül ki a minőségi táplálásnál és az együtt töltött időnél: kedvencünk mozgásszervi egészsége nagyban függ attól, milyen fizikai feladatok elé állítjuk nap mint nap. Bár a kutyák atletikusak, bizonyos fajták sajátosságai és a modern életmód olyan kockázatokat jelentenek kedvenceink számára, amelyek súlyos gerinc- és ízületi sérülésekhez is vezethetnek.
A kutyatartók körében örökzöld témának számít a tacskók és a lépcsőzés kapcsolata, de a probléma messze túlmutat egyetlen fajtán. Legyen szó egy kanapéról leugró kistermetű kutyáról vagy egy kertben labdázó vizsláról, a hirtelen mozdulatok és a nem megfelelően kiválasztott terep együttese komoly sérüléseket okozhat kedvencüknél. A téma részleteiről, a tiltólistás mozgásformákról és a megelőzés lehetőségeiről dr. Bölcskei Molnár Antal szakállatorvossal, a Dunakeszi Állatkórház és a VeresVet Állatkórház munkatársával beszélgettünk.
Melyek a minden kutya számára tiltólistás mozgások?
Valójában szigorúan vett tiltott mozgásformák nincsenek, hiszen a természetben a kutyák és rokonaik mindenféle mozgásra képesek. A probléma ott kezdődik, amikor egy-egy fajta testfelépítése már nem alkalmas bizonyos mozdulatok tökéletes kivitelezésére.
Például egy tacskóval frizbizni vagy extrém agility feladatokat végeztetni nagyfokú felelőtlenség.
A legfontosabb a fokozatosság. Ha egy általános testfelépítésű kutyát folyamatosan hozzászoktatunk a terheléshez, jól fogja bírni, de a hirtelen indulások és megtorpanások, mint például labdázás vagy frizbizés közben, nem minden életkorban és nem minden fajtának ajánlottak. Ha rossz a terep, vagy a kutya már korosodik, ezek a mozdulatok extrém terhelést rónak az ízületekre.
Miért kifejezetten kockázatos a lépcsőzés és a leugrás a hosszú testű kutyáknak?
A hosszú testű kutyáknál, mint a tacskók, a havanese vagy a bolognese, a felfelé lépcsőzés alapvetően nem káros.
A gond a lefelé haladással van: ahogy a kutya minden egyes foknál „ledöccen”, a gerincoszlop és a csigolyákat összekötő porckorongok folyamatosan egymásnak ütődnek.
Ezt a terhelést a hosszú hátizmoknak kellene tompítaniuk, de az emberi lépcsőfokokat nem a kistestű kutyák méreteihez tervezték. Szívszorító látni, ahogy egy tacskó próbálja minden erejével feltartani a fejét lefelé menet, hogy az ne fúródjon bele a következő lépcsőfokba. Ennél is nagyobb veszélyt jelent a kanapéról történő leugrálás.
A műtétjeink 70%-át az utolsó háti és az első ágyéki csigolyák közötti sérvek teszik ki, amiket leggyakrabban pont az ilyen ugrások okoznak.
Amikor a kutya leérkezik, az elülső végtagjaival fog talajt, a rövid lábak nem tudnak tompítani. Ez hirtelen fellépő bénuláshoz vezethet, különösen idősebb korban, amikor a „kanapékutyák” hátizomzata már nem elég erős a védelemhez.
Regisztrálj és légy a vendégünk a DOGZ Fesztiválon!
A ONE Magyarország támogatásával az első 1000 regisztráló ingyen jöhet fesztiválozni! Mit kapsz?
→ Belépést a DOGZ Fesztiválra → Hozzáférést az ÖSSZES programhoz → Egy egész napnyi brutál kutyás élményt
Ne gondolkozz — csapj le itt és most!
Fontos: Az ajánlat visszavonásig, de legkésőbb 2026. április 30-ig érvényes! A regisztráció 1 fő belépésére és a programokon való részvételére jogosít. Ingyenes regisztráció esetén a Szervező a belépő mellé járó DOGZ ajándékokat nem biztosítja (azonban megvásárolhatóak). A helyszínen a jegy vásárlás lehetősége a promóciótól függetlenül biztosított.
Mely mozgásformák tiltólistásak a nagytestű kutyáknak?
A nagytestű kutyák számára a 20-25 centiméteres lépcsőfokok nem jelentenek akkora kihívást, ők ezt jól menedzselik. Náluk az elsődleges problémát a könyökízületek túlterhelése jelenti, amiért főként a labdázás felelős. A hirtelen indulás és a drasztikus fékezés olyan mértékben károsítja az ízületeket, hogy ortopédiai szempontból ez az első játék, amit ki kell venni a kutya életéből.
Helyette inkább a behívásos játékot javaslom, ahol két ember között, moderáltabb tempóban futhat az állat.
Idősebb korban náluk is a gerinc neurológiai problémái válnak meghatározóvá. A hátágyéki szakasz instabilitása miatt a hátizmok lesorvadhatnak, és a kutya nehezebben kel fel. Ez sokszor nem ízületi, hanem idegrendszeri eredetű bántalom, amit a mozgásszegény életmód és a rossz testtartás csak tovább ront.
Mi jelent nagyobb veszélyt kölyökkorban: a túl kevés vagy a túl sok mozgás?
A kiskutyának hagyni kell, hogy megélje a kölyökkorát: mozogjon szabadon, apportírozzon, amennyiben kedve van hozzá, de soha ne hajszoljuk túl.
Ma már ritkább a „spártai” nevelés, amikor bicikli mellett futtatva harcolják le a kölyköket, de azért tartsuk szem előtt: egy 30 kilométeres túra nem egy kiskutyának való. Ahogy magunkat, úgy az állatot is fel kell készíteni a fokozatos terhelésre. Amit a kutya önállóan, szívesen végez, az rendben van, de a kényszerített teljesítményt kerülni kell.
Mik a jelei annak, ha már károsodtak a kutyánk mozgásszervei?
A legárulkodóbb jel, ha a kutya vonakodik az aktív mozgástól, nehezebben kel fel, vagy egy hosszabb séta után sántít. Sokszor a gazdik nem is veszik észre a bajt, például, ha a kutya már „nyusziugrásban”, hátsó lábait párosan használva fut, ez gyakran elülső keresztező szalag szakadásra vagy térdkalácsficamra utal.
A mai kutyák vázrendszere „alultervezett”: a finom csontozatra a jó táplálás és a genetika miatt hatalmas mennyiségű izom, majd később zsírszövet rakódik.
Ez a túlsúly olyan nyomási stresszt okoz a porcfelszíneken, ami mikrosérülésekhez és súlyos ízületgyulladáshoz vezet. A gazdi feladata, hogy észrevegye ezeket az apró jeleket, mielőtt a baj visszafordíthatatlanná válna.
Kapcsolódó: innen tudja a kutyád, hogy mikor érsz haza.
