A női hormonrendszer működése ciklushoz kötött, ezért a szervezet jelzései is sokszor változékonyak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden fájdalom, rendszertelen menstruáció, pecsételő vérzés, hajhullás vagy hirtelen testsúlyváltozás „normális női panasz” lenne. A PCOS, az inzulinrezisztencia, az endometriózis, a pajzsmirigyproblémák és a meddőség hátterében gyakran összetett hormonális és anyagcsere-folyamatok állnak.
Dusa Fanny klinikai dietetikussal, egészségügyi menedzserrel, ösztöndíjas PhD-hallgatóval arról beszélgettünk, mikor érdemes komolyan venni a tüneteket, hogyan függ össze az étrend, a mozgás és a hormonális egyensúly, és miért lehet veszélyes, ha valaki divatdiétákkal próbálja „helyrehozni” a női szervezet működését.
Miben különbözik a női és a férfi hormonrendszer működése?
Nagyon sok mindenben. A nők hormonális működése alapvetően ciklushoz kötött. Normális esetben nagyjából 28 napos ciklusról beszélünk, de a 25-35 nap közötti ciklushossz még beleférhet az egészséges tartományba.
A női ciklus több szakaszból áll. A menstruációs fázisban leválik a méhnyálkahártya, ezt követi a follikuláris fázis, amikor elkezd érni a domináns tüsző. Ezután következik az ovuláció, vagyis a peteérés, majd a luteális fázis. Ha megtörténik a megtermékenyülés, ebből terhesség lehet, ha nem, akkor újraindul a ciklus, és ismét menstruáció következik.
A férfiaknál is van hormonális változékonyság, de ez nem ennyire domináns és nem ilyen látványosan ciklikus.
Náluk inkább a korral csökkenő tesztoszteronszintre, illetve például a prosztata működésére kell figyelni. A nőknél viszont a hormonális egyensúlytalanság nagyon gyakran a ciklus működésében is megmutatkozik.
A női hormonrendszerben több véglet is megjelenhet. Ilyen lehet például a PCOS, de ilyen lehet a korai petefészek-kimerülés is. Ezek nagyon eltérő állapotok, de közös bennük, hogy a természetes ciklus működésének zavarával járhatnak.
Melyek azok a tünetek, amelyeket már nem szabad félvállról venni?
Fontos jelzés lehet, ha menstruáció előtt vagy után barnás pecsételő vérzés, maszatolás jelentkezik. Ilyenkor már érdemes endokrinológushoz vagy nőgyógyász-endokrinológushoz fordulni, mert a háttérben lehet olyan eltérés, amelyet jobb időben kivizsgálni.
Az sem tekinthető automatikusan normálisnak, ha a ciklus hirtelen rövidebbé vagy hosszabbá válik. Egy nagyobb stresszhelyzet átmenetileg okozhat változást, de ha három ciklus után sem rendeződik a helyzet, akkor mindenképpen indokolt az orvosi vizsgálat.
A fájdalom megítélése mindig egyéni, de nem szerencsés legyinteni rá. Ha a menstruációs fájdalom olyan erős, hogy valaki csak komoly fájdalomcsillapítóval tudja végigvinni a napját, vagy a fájdalom már az életminőséget is rontja, az kivizsgálást igényelhet.
Ugyanígy figyelmeztető jel lehet a hirtelen szőrösödés, például a felső ajkon, az állon, a köldökvonalban, deréktájon vagy a nyakon. Ide tartozhat a hajhullás, a körmök gyengülése, a hirtelen hízás vagy fogyás, az étvágytalanság, az alvásminőség romlása és a gyakoribb éjszakai ébredés is.
Hasznos, ha a nők nem csak utólag, emlékezetből próbálják felidézni a tüneteiket, hanem naplózzák is őket. Érdemes felírni, mikor jelentkezik egy panasz, meddig tart, milyen gyakran tér vissza, és a ciklus melyik szakaszában jelenik meg. Ez az orvosi konzultáción is sokat segíthet.
A PCOS-t sokan még mindig nőgyógyászati problémának tartják. Valójában ennél összetettebb állapotról van szó?
Igen, a PCOS nem pusztán nőgyógyászati probléma, hanem hormonális és anyagcsere-folyamatokkal is összefüggő állapot.
Régebben a diagnosztikai gondolkodásban sokkal erősebb volt az a megközelítés, hogy PCOS-ről akkor beszélünk, ha a petefészek ultrahangképe cisztás képet mutat. A klasszikus, régi kép szerint a PCOS-es páciens túlsúlyos, erősebb szőrösödésre hajlamos, androgéndomináns tünetei vannak, menstruációja rendszertelen vagy hiányzik. Ez a kép ma már nem elegendő.
A PCOS-nek több típusa van, eltérő hormonális dominanciákkal. Fontos például beszélni az úgynevezett vékony PCOS-ről is. Ebben az esetben nem a túlsúly a probléma, hiszen a páciens vékony, hanem akár energiahiányos állapot is szerepet játszhat. Ha a szervezet nem kap elegendő energiát, vagy nincs megfelelő mennyiségű testzsír a hormonális működés támogatásához, a reproduktív rendszer működése zavart szenvedhet.
Ilyenkor a peteérés nem zajlik optimálisan, a menstruáció elhúzódhat, ritkulhat, akár 60–90 napos csúszások is előfordulhatnak. Vagyis a PCOS nem egyetlen, mindenkinél ugyanúgy megjelenő kórkép, hanem többféle tüneti és anyagcsere-mintázattal járhat.
Milyen kapcsolat van az inzulinrezisztencia és a PCOS között?
A PCOS és az inzulinrezisztencia nagyon gyakran összefügg. Létezhet PCOS inzulinrezisztencia nélkül is, de ez ritkább. A petefészek működésére hatással lehet a magasabb inzulinszint, és ez hozzájárulhat a PCOS-es folyamatok fenntartásához.
Ugyanakkor az inzulinrezisztencia kérdése nem intézhető el egyetlen laborértékkel. A leleteket és a tüneteket együtt kell értelmezni, megfelelő endokrinológiai szemlélettel. Az sem mindegy, hogy például egy terheléses vércukorvizsgálat milyen körülmények között készült, és hogyan értelmezik az eredményt.
Előfordulhat, hogy valakinek sok, inzulinrezisztenciára jellemző panasza van, miközben a terheléses cukorvizsgálat első ránézésre nem mutat súlyos eltérést.
Ilyenkor nem biztos, hogy valóban nincs probléma. A klinikai kép, a panaszok, az életmód, az étrend és az anyagcsere-állapot együttes értékelése szükséges.
Milyen étrendi hibák ronthatják az IR vagy a PCOS állapotát?
Az egyik leggyakoribb probléma a szélsőséges diéta. Sokan nagyon alacsony szénhidráttartalmú étrenddel próbálják kezelni az inzulinrezisztenciát vagy a PCOS-t, de ez nem minden esetben segít, sőt ronthat is az állapoton.
A cikk az ajánló után folytatódik
A BioTechUSA segít céljaid elérésében
A BioTechUSA elkötelezett az egészséges életmód támogatása mellett. A kiegyensúlyozott étrendet az egyéni szükségletekhez igazított, gondosan megválasztott étrend-kiegészítők egészíthetik ki a tudatos életmód támogatására.
hirdetés
A másik gyakori hiba a nem megfelelő fehérjebevitel. Az optimális mennyiségű és minőségű fehérje fontos szerepet játszhat az inzulinháztartás szabályozásában. Ha valaki hirtelen, szakmai támogatás nélkül vált például vegán étrendre, és közben nem figyel a megfelelő fehérje-, energia- és mikrotápanyag-bevitelre, az minőségi alultápláltsághoz is vezethet.
A probléma nem önmagában egy étrendi irányzat neve, hanem az, ha az étrend nem illeszkedik az adott nő állapotához, hormonális működéséhez, energiaszükségletéhez és reproduktív céljaihoz.
Milyen szerepe van a mozgásnak az inzulinérzékenységben és a hormonális egyensúlyban?
A rendszeres mozgásnak nagyon fontos szerepe van. A mozgásszegény életmód az inzulinrezisztencia és több anyagcsere-probléma szempontjából is kedvezőtlen.
A vázizomzat jelentős mennyiségű glükózt képes felvenni, ha megfelelően használjuk, ezért a rendszeres, személyre szabott testmozgás javíthatja az inzulinérzékenységet.
Ugyanakkor itt is az egyensúly a kulcs. A túl kevés mozgás probléma, de a túlzásba vitt sport is az lehet. Ha valaki tartós energiahiányba kerül, az a női hormonrendszer működését, a ciklust és akár a termékenységet is befolyásolhatja.
A cél tehát nem az, hogy mindenki extrém edzésprogramot kezdjen, hanem hogy legyen rendszeres, fenntartható, az állapotához és terhelhetőségéhez igazított mozgása.
Mit lehet tenni életmóddal endometriózis esetén?
Az endometriózis összetett, sok szempontból még ma is kutatott betegség. A kialakulásának pontos mechanizmusairól sok elmélet létezik, de nincs egyetlen egyszerű magyarázat.
Véleményem szerint abban lehet szerepük a szakembereknek, hogy a meglévő panaszokat segítsenek mérsékelni, támogassák a szervezet működését, és az étrendet az adott beteg állapotához igazítsák.
Endometriózis esetén különösen fontos, hogy a páciens ne általános táplálkozási tanácsokat kapjon, hanem klinikai szemléletű, személyre szabott támogatást.
Az ilyen betegségeknél nem elegendő influenszerek, általános étrendi ajánlások vagy nem klinikai szemléletű tanácsok alapján dönteni. Endometriózis esetén nőgyógyászati, endokrinológiai és szükség esetén klinikai dietetikai együttműködésre van szükség.
A meddőség hormonális hátterét lehet étrenddel vagy táplálékkiegészítőkkel támogatni?
Bizonyos esetekben igen, de ez nagyon egyéni, hiszen a meddőség táplálkozásterápiás támogatása rendkívül összetett terület.
Nem lehet azt mondani, hogy egyetlen étel, étrend vagy táplálékkiegészítő mindenkinél megoldást jelent. A meddőséggel érintett nők problémái nagyon különbözőek lehetnek: számít az életkor, a hormonális háttér, az anyagcsere-állapot, a társbetegségek, a ciklus működése, az életmód és az is, milyen reprodukciós kezelésben vesz részt az érintett.
Vannak már irányok és ajánlások arra, hogy bizonyos ovulációs vagy hormonális problémáknál merre érdemes elindulni, de a diétát és a táplálékkiegészítést személyre szabottan kell összeállítani. A legfontosabb üzenet az, hogy a meddőség esetén nem érdemes egyedül kísérletezni, klinikai dietetikus és megfelelő szakorvos bevonására van szükség.
Miért lehetnek veszélyesek a divatdiéták a női termékenység szempontjából?
Sok nő úgy kezd fogyókúrába vagy szélsőséges étrendbe, hogy nem látja előre a reproduktív rendszerre gyakorolt következményeket. A szervezet számára a termékenység energiaigényes működés.
Ha tartós energiahiány alakul ki, a test „spórolni” kezdhet, és ennek a reproduktív működés láthatja kárát.
Vannak olyan divatdiéták, amelyeket szakmai körökben szinte „fogamzásgátló diétaként” emlegetünk, mert olyan energiahiányos állapotot hozhatnak létre, amely kedvezőtlenül hathat a hormonális és reproduktív működésre.
Ez különösen veszélyes lehet akkor, ha fiatal nők, akár huszonévesek kezdenek szakmai kontroll nélkül drasztikus étrendi korlátozásba. Egyre fiatalabbak jelennek meg meddőségi centrumokban, és erre társadalmi szinten is fel kell hívni a figyelmet.
Mi a legfontosabb üzenet azoknak, akik hormonális problémákkal küzdenek?
Az, hogy nem kell és nem is szabad legyinteni a tünetekre. A rendszertelen menstruáció, a pecsételő vérzés, az erős fájdalom, a hirtelen testsúlyváltozás, a hajhullás, a fokozott szőrösödés, az alvásromlás vagy a tartós fáradtság mind lehetnek olyan jelek, amelyek kivizsgálást igényelnek.
Az egészséges életmód, a megfelelő étrend, a rendszeres mozgás és a szükség esetén alkalmazott táplálékkiegészítés sokat segíthet, de csak akkor, ha az adott személyre szabjuk és segítjük az utat is.
A női hormonrendszer érzékeny, ciklikus és egyéni működésű rendszer. Éppen ezért a megoldásnak is egyéninek kell lennie.
A legbiztonságosabb út az, ha a tünetekkel érintett nő nem divatdiéták, közösségi médiás tanácsok vagy öndiagnózis alapján próbál megoldást keresni, hanem nőgyógyászhoz, endokrinológushoz és klinikai dietetikushoz fordul.
Kapcsolódó cikkünkben a lombikprogramok testi és lelki folyamatairól beszélgettünk.
