Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Már csak időnként bukkannak a felszínre az Egyesült Államok Oregon államának partvidékén található Neskowin-szellemerdői fái, amelyek egykor 40-60 méternyire törtek a magasba. A geológusok között máig nincs egyetértés abban, pontosan mi történhetett a különleges területen.
A Proposal Rock közelében található fák története évezredekkel ezelőttre nyúlik vissza, arra az időszakra, amikor Neskowin homokos partján szitkai lucfenyőerdő terült el. A sűrű növényzet aztán elpusztult, amellyel kapcsolatban két elmélet is létezik.
Nem tudni, pontosan mi történhetett az erdővel
Az egyik szerint a területet egy feltehetően 1700 körül bekövetkezett nagy földrengés süllyesztette meg hirtelen, amely után a kialakult cunamik és földcsuszamlások iszappal és törmelékkel temették be a fákat, így konzerválva azokat.
Egy másik elmélet szerint a folyamat ennél jóval lassabb volt: az erdőt évtizedek vagy évszázadok alatt a part mentén fokozatosan felhalmozódó homokdűnék temették be mintegy kétezer évvel ezelőtt. Noha ezzel az elképzeléssel több geológus is egyetért, a fák gyökerei körül lévő talaj vizsgálati eredményei inkább arról árulkodnak, hogy az erdő pusztulását inkább egy hirtelen érkező, gyors esemény – például egy földrengés – okozta.
Három évtizede látták először
A ma látható, radiokarbonos vizsgálatok szerint körülbelül kétezer éves fatönkök kivételes állapotban maradtak fenn, ami nagyrészt a sós tengervíznek köszönhető. Ez a környezet ugyanis nem kedvez a fa lignin nevű, fontos alkotórészét lebontó gombáknak. Az erdő létezéséről azonban egészen az 1997-1998-as tél viharaiig aligha tudtak, hiszen mindvégig rejtve maradt a homok alatt. Ekkor azonban
az erős szél és a tengervíz hullámai elsodorták a homokot, így a fatörzsek hosszú évszázadok után újra láthatóvá váltak.
Apály idején láthatók a legjobban
A neskowini területen ideális körülmények között mintegy 100 fatörzs figyelhető meg, amelyek közül sokat kagylók és más tengeri élőlények borítanak. A maradványokat a legjobban apály idején látni, miután az erdő nagy részét elfedik a hullámok. Az is igaz, hogy a különleges helyszín egyes részeit egész évben meg lehet figyelni, fontos szem előtt tartani azonban azt, hogy a látvány évszakonként változik.
A legizgalmasabb élményt a téli és a kora tavaszi időszak jelenti, különösen viharok után, amikor a homokréteg vastagsága lecsökken. Januárban, februárban és márciusban fordulnak elő az év legalacsonyabb apályai, ilyenkor akár térd- vagy derékmagasságú fatörzsek is láthatóvá válnak.
Nem ez az egyetlen szellemerdő
Bármilyen különleges is ez a szellemerdő, ez csupán az egyike az Oregon és Washington partvidékén található, több mint harminc hasonló helyszínnek.
Kapcsolódó: Európában található a világ legnagyobb örvénye
