Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor a világ egyik legtekintélyesebb egyeteme előadássorozatra kérte fel Italo Calvinót, minden adott volt ahhoz, hogy a híres olasz író pályája egyik legfontosabb nyilvános megjelenésére felkészüljön. Calvino azonban már nem érhette meg a rendezvényt: 61 éves korában váratlanul meghalt. Az előadások szövegei mégis fennmaradtak, és később könyv formájában váltak világhírűvé.
A Lezioni Americane („Amerikai előadások”) címen kiadott könyv nem csupán egy befejezetlen terv dokumentuma lett, hanem egyfajta irodalmi örökség is, melyet Calvino az ezredforduló előtt szánt átadni az ifjabb bölcsész nemzedéknek: a kötet hat olyan gondolatkört vázol fel, amelyeket Calvino a következő évezred számára elengedhetetlenül fontosnak tartott.
Előadások, amelyek sosem hangozhattak el
A legendás előadássorozatra a Harvard University kérte fel a nemzetközileg is elismert olasz szerzőt több mint negyven évvel korábban, egészen pontosan 1985-ben. A tervek szerint hat előadást tartott volna az amerikai egyetemen, ám az író hirtelen jött halála keresztül húzta a számításokat.
Az előadásokra való felkészülési folyamat jegyzetei és az előadások tervezett szövegei azonban épségben fennmaradtak, és később Lezioni Americane („Amerikai előadások”) címmel jelentek meg.
A posztumusz kötet kiadásában nagy szerepet játszott az író felesége, Esther Judith Singer, ő javasolta a könyv formátumban megjelenő előadássorozat címét is. Az olasz gondolkodó órái iránti nagy amerikai érdeklődést jelzi az is, hogy a könyv angol nyelvű kiadása jelent meg a leghamarabb, 1988-ban a Harvard University Press kiadónál Six Memos for the Next Millennium (Hat feljegyzés a következő évezred számára) címmel.
Csak ezt követően adták ki a könyvet olaszul,
melyben a Lezioni americane (Amerikai előadások) cím mellett az angol kiadás címét alcímként tüntették fel: Sei proposte per il prossimo millennio (Hat tanács a következő évezred számára).
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A könyv, ahogyan azt az alcíme is jelzi, hat javaslatot fogalmaz meg az új évezred számára, ennek mentén szerveződik a szöveg hat alfejezetbe. Az első és legismertebb ezek közül a „könnyedség” (leggerezza), amely Calvino értelmezésében egyáltalán nem a felszínességet jelentette.
Sokkal inkább azt a célként kitűzhető látásmódot, hogy az ember képes legyen távolabbról, néhány lépést hátrálva szemlélni a világ folyamatait. Ez Calvino szerint lehetőséget teremt arra, hogy a folyamatokat nagyobb egészében vizsgálhassunk, ezáltal pontosabban és tisztábban értelmezhessük a világot.
A „könnyedség” után Calvino a „gyorsaság”, a „pontosság”, a „láthatóság” és a „sokféleség” fogalmait emelte volna előadássorozata középpontjába, olyan értékekként, amelyek
szerinte a következő évezred kultúráját és gondolkodását is meghatározhatják.
A hatodik előadás a „következetesség” címet viselte volna, ám ezt az író már nem tudta kidolgozni. Amikor 1985 szeptemberében váratlanul meghalt, éppen ezen a szövegen dolgozott, így a záró fejezetből csupán kezdetleges jegyzetek maradtak fenn az utókor számára.
Üzenet a jövőnek – Üzenet a jövőből
A kötet gondolatai az irodalom klasszikus hagyományaiból táplálkoznak, érezhető szándéka volt a sorok szerzőjének, hogy miközben a jövővel foglalkozik, folyamatosan csatlakozzon a nyugati civilizációk több évezredes irodalmi hagyományaihoz is. A Lezioni Americane egyik nagy értéke pont ebben áll: fantasztikus az egyensúly a szövegekből a múlt (irodalmi) hagyományai, és az elkövetkezendő évezredre való felkészülés között.
Calvino szerint a küszöbön álló változás korántsem drasztikus szakítás a múlt értékeivel, hanem egy átmenet, melyre a jövő gondolkodó értelmiségének fel kell tudnia készülni.
A jövővel foglalkozó művészeti alkotások az idő elteltével különösen érdekes színben tűnhetnek fel, amikor eltelik az adott kor, amelyet valamilyen módon megpróbáltak prognosztizálni. Ennek talán a legismertebb esete az irodalom területén George Orwell 1948-ban írt 1984 című regénye, amely a címben megjelölt korszakban játszódik, és az elnyomó diktatúrák, a totális állam kiépülésének módszertanát írja meg benne a szerző.
A történet pedig ijesztő iróniával reflektált a huszadik század eseményeire 1984-ben, és kétség sem férhet ahhoz, hogy az írásától eltelt idő alatt csak nőtt az aktualitása. Ha nem is angolszász területeken, de világszinten mindenképpen.
Calvino Lezioni Americane című írására ilyen szempontból is érdemes rátekintenünk az ezredforduló után immáron több, mint 25 évvel. Be kell vallanunk, hogy Calvino sok igazságot felismert a társadalom működési rendjéről: például azt, hogy a történetek és a narratívák szerepe, a kommunikációs keretezés, a figyelemfelkeltés és a mély elemzések hiánya egyre jelentősebb lesz a társadalmi, közéleti párbeszédben. A rövid, gyors és látványos szövegek világa ma különösen ismerősnek tűnhet az internet és a közösségi média korában.
A szövegben Calvino olyan máig felkapott és aktuális gondolkodókat idéz meg, mint Hannah Arendt, a zsidó származású amerikai politikai filozófus; vagy a szintén amerikai sci-fi író Philip K. Dick, aki alternatív metafizikai elméleteken alapuló regényeivel alapjaiban változtatta meg a tudományos-fantasztikus irodalom műfaját. (Az ő egyik műve nyomán született meg a Blade Runner sorozat világa is.)
Hiányos befejezés
A szerző utolsó, tervezett előadása, a „következetesség” talán éppen azért vált a könyv egyik legizgalmasabb elemévé, mert befejezetlen. A Lezioni Americane így nemcsak egy lezárt életmű része egy utolsó, posztumusz darabként, hanem egy félbeszakadt gondolatfolyam nyitott ajtaja is.
Italo Calvino posztumusz regénye, amely sajnos magyar nyelven (egyelőre) nem érhető el, rendkívül olvasmányos stílusban veti fel az ezredforduló előtti időszak aktuális kérdéseit a jövő gondolkodói számára.
A szöveget olvasva kedves, nagytudású egyetemi professzor képében elevenedik meg előttünk a huszadik századi olasz irodalom egyik legnagyobb alakja, aki pályája (és élete) végén korántsem gazdag életművébe, vagy egyáltalán csak a múltba menekült: inkább a jövő generációit látta el hasznos tanácsokkal.
Kapcsolódó: a krimi koronázatlan királynője, aki számtalan szövevényes bűnesetet alkotott és oldott meg, egyszer maga is napokra eltűnt.
