Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az 1890-es években öt amerikai lány tartotta izgalomban a világot, egy olyan mutatvánnyal, amely ma már aligha számítana botrányosnak: felemelték a szoknyájukat, a közönség pedig valami egészen meglepőt láthatott alatta. A Barrison-nővérek műsora mindenütt telt házzal ment, az erkölcscsőszök azonban rémülten kongatták a vészharangot.
1896. augusztus 1-jén Csáky-Pallavicini Artur őrgróf testvérével, Rogerrel és két katonacimborájával a Somossy-orfeumban töltötte az estét. Aznap este Budapesten léptek fel a Barrison-nővérek: Lona, Olga, Ethel és Gertrude. Az est fénypontjának Lona lovasprodukciója ígérkezett, s miután a fiatal őrgróf a nővérek produkcióját megtekintette, a következő napon barátaival együtt megmutatta a dán–amerikai lányoknak a magyar főváros szépségeit.
A Barrison-nővérek Budapesten
„Nyolc nap óta a Barrison-leányok közül a négy hajadont – az ötödik férjnél van és nem vesz már részt nővéreik mulatozásaiban – tüntették ki udvarlásaikkal.
Egy orfeumi előadás után megismerkedtek a szőkeségükről és pikáns dalaikról híres leányokkal és azóta minden figyelmüket e kisasszonyokra terelték.
Minden nap délutánján együtt voltak, közös kirándulásokat tettek a főváros környékére, este pedig visszatértek az orfeumba, ahova a leányokat kötelességük szólította. Az első emeleti proscenium páholyban azonban minden este ott volt a négy fiatal katona, és senki se tapsolt a hamiskás énekesnőknek jobban, mint e páholy látogatói” – részletezte a lányok budapesti tartózkodását a Pesti Napló.
Tragédia a Svábhegyen
Augusztus 8-án a kis társaság a Svábhegy egy kis fogadójában mulatozott. Artur gróf Barrison Ethel körül legyeskedett, „akit folyton elárasztott bókjaival és szerelmi ajánlataival.” Artur és barátai aznap este is a páholyból figyelték a különleges műsorszámot – hogy mitől volt olyan népszerű, hamarosan kiderül –, majd egy belvárosi fogadóba hajtattak, ahol cigányzene mellett megbeszélték a másnapi programot. Ezen azonban Artur már nem vett részt: még aznap este főbe lőtte magát, mert Barrison Ethel nem fogadta udvarlását és házassági ajánlatát.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Koppenhágából New Yorkba
A Barrison-nővérek eredetileg öten voltak. Koppenhágában, egy dán munkáscsaládban születtek, a legidősebbet Lonának (1871) hívták, őt követte Olga, Sophia, Inger, és a legfiatalabb Gertrude (1881). (Ethel Barrison valójában egy angol színésznő volt, aki később csatlakozott a produkcióhoz.) A család nagyon nehezen élt meg Dániában, s az esernyőkészítő apa úgy döntött, szerencsét próbál a tengeren túl. New Yorkba hajózott, ám továbbra is nyomorban élt, amit csak súlyosbított alkoholizmusa. Ennek ellenére az anya 1886-ban úgy döntött, öt lányával együtt csatlakozik hozzá.
Akarod látni a kiscicámat?
A család – más dán emigránsokhoz hasonlóan – Brooklyn Greenpoint nevű városnegyedében telepedett le, nevüket pedig Bareisenről Barrisonra módosították. Lona korábban már színpadra lépett Koppenhágában, anyja pedig támogatta ambícióit, amikor New Yorkban is meghallgatásokra kezdett járni. Végül egy színésznő, Pearl Eytinge írt Lona és testvérei számára egy rövid darabot, Mr. Cupid címmel, ami után menedzsere, William Fleron is fantáziát látott a lányok szerepeltetésében. Különböző mulatókban és vaudeville-ekben szerzett számukra munkát (utóbbi a századelő jellegzetes utazó varietéja volt Amerikában), s bár a Barrison-nővérek ének- és tánctudása erősen hagyott maga után kívánnivalót, hiányosságaikat merészségükkel és megbotránkoztató előadásokkal igyekeztek pótolni.
Az öt szőke, göndör hajú lány rövid idő alatt igen népszerű, mondhatni hírhedt lett Amerikában. Különösen azzal a számmal, amikor tánc közben térdük fölé emelték a szoknyájukat, és megkérdezték a közönséget: „Would you like to see my p...y?” (A kérdés szalonképes fordítása az „Akarod látni a kiscicámat?”; a másik, ennél illetlenebb jelentést itt nem közölhetjük.) A lelkesen ordítozó, javarészt férfiakból álló közönség természetesen igent mondott; a lányok erre magasabbra emelték a szoknyát, egészen addig, amíg láthatóvá nem váltak az alsóneműjükbe rejtett, ijedten pislogó kismacskák.
A Barrison-őrület
Az 1890-es évek elején Lona feleségül ment az ügynökéhez, aki leszervezett nekik egy európai körutat – ennek során látogattak el 1894-ben Budapestre. Az újonnan megnyílt Somossy-orfeum ezekkel a szavakkal ajánlotta a lányokat a nézők figyelmébe: „Barrison nővérek elragadó előadásaikkal elbájolták a közönséget. Barrison nővérek a legszebb és legsikkesebb amerikai nők.
Barrison nővérek a legkecsesebb énekesnők és táncosnők. Barrison nővérek a fényes májusi műsor legszeretetreméltóbb számát képezik.”
Az erős túlzásnak nevezhető hírverés után a magyar lapok még sokáig emlegették „az öt szőkehaju Barrison-leány megható históriáját az öt kis macskáról”. A nővérek népszerűségét jelzi, hogy különféle reklámtárgyakat is piacra dobtak a nevükkel: „Az öt leány egy csapásra népszerűvé lett, bájos szilhuettjük ott pompázott minden szivartárcán és sörös kancsón, egymás után keletkeztek a Barrison-nyakravalók, Barrison-kalapok és Barrison-napernyők; dalaik, főleg a Linger, linger longer, Bowery és a macskakuplé minden kintorna és minden malacbanda köztulajdonává lett” – idézte meg a Barrison-őrületet a Pesti Hírlap 1896-ban.
Lona vetkőzős lovasszáma is emlékezetes maradt: férfiruhában állt a színpadra, majd miután egymás után megvált ruhadarabjaitól, egy szál selyempongyolában lóra pattant, és énekelni kezdett egy gavallér életéről.
A mulatók sztárjai
A nővérek Budapest után egész Európát meghódították. Felléptek Párizsban, a nagy hírű Folies Bergère mulatóban; hazájukban, Dániában, valamint Németország több településén is. Bár a közönség mindenütt ovációval fogadta a produkciót, a kritikusok és a hatóságok nem voltak elragadtatva: a fejhangon sipítozó lányok giccs és obszcenitás határán egyensúlyozó számait több helyen betiltották.
Ebben az időben született a következő versike is:
Hires leányok Budapesten
A Barrison-leányok.
A hajuk szőke, mint a búza
És könnyű a ruhájuk.
Amit esténkint énekelnek,
Sok ifjúnak megártott –
Kimondták hát a nagyhatalmak
A Barrison-blokádot.
A Barrison-nővéreket 1896-ban a The New York Times „a világ leggonoszabb lányai”-nak nevezte, az Artist című lap pedig „minduntalan kikelt azon művésznők ellen, akik az orfeum-bretliken nem a művészetükkel, hanem csak a testi bájaikkal szerepeltek.” Lonának a szemére vetették, hogy
„nemcsak művészetben, de erkölcsben is szűkölködik, mert nem átall a legocsmányabb vetkőzőszerepekben is föllépni, s a kulisszák mögött is erkölcstelen üzelmeket folytat.”
Lona beperelte a fanyalgó kritikust és megnyerte a pert: becsületsértés miatt a német ítészre pénzbírságot szabtak ki. A Barrison-lányok népszerűsége az európai botrányok után Amerikában is tovább emelkedett: 1897-ben látogatottsági rekordokat döntöttek New York-i előadásaik.
Ennek ellenére a formáció 1897-ben feloszlott. Nem tudjuk, hogy személyes ellentétek, anyagi viták, esetleg valami más játszott-e közre a döntésben, de Lona már korábban is csak szólószámokat vállalt. Később Sophia is így döntött; Olga, Inger és Gertrude pedig egy ideig még folytatták a fellépéseket, sikereiket azonban nem tudták megismételni. A Barrison-nővérek közül Sophia és Olga fiatalon életét vesztette, Inger 1918-ban távozott az élők sorából. Lona és Gertrude mindketten szólótáncosként építettek karriert, előbbi 1939-ben, utóbbi 1946-ban hunyt el.
A magyar származású ikerpár, a Dolly Sisters is óriási sikereket aratott néhány évtizeddel később
