Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nyári szünet ma is komoly fejtörést okoz azoknak a családoknak, ahol mindkét szülő dolgozik, és ez a probléma a szocializmus idején sem volt ismeretlen. A vakáció hónapjaiban feltűnően megnőtt az úgynevezett kulcsos gyerekek száma: azoké a gyerekeké, akik nyakukban a lakáskulccsal, felnőtt felügyelet nélkül töltötték napjaikat.
„Mint furcsa, fényes kis amulettet, úgy hordják nyakukban a lakáskulcsot. Általában egyszerű cukorspárgára kötik, de néhány lányka – lépést tartva a divattal – szíjra fűzi, mint nővére vagy mamája a medált. Közös ismertetőjelük ez a kulcs. Bérházi gyerekek, nyári vakációban, reggeltől estig szülő nélkül. Papa, mama dolgozik, velük csak reggel és este találkoznak. Ott zajlik életük a lépcsőházban és a lakás közelében levő játszótéren” – írta a Déli Hírlap 1973 júliusában.
„Ne csavarogj!”
A kulcsos gyerekek legtöbbször nem a nyári szünetben váltak azzá: generációk nőttek fel úgy, hogy egyedül indultak iskolába, és egyedül – vagy „kulcsos” társaikkal együtt – töltötték a délutánokat, amíg szüleik haza nem érkeztek. A szülők sokszor kora hajnalban indultak dolgozni; mint például a lapban megszólaltatott Pista esetében is, akinek édesanyja hajnalban indult munkába, amikor a fiú még aludt.
„Édesapja otthon van ugyan, amikor ő felkel, de a kapkodó öltözés, borotválkozás, reggelizés közben csak néhány mondatot válthatnak. Csupa praktikus témáról:
Ne feledkezz el az ebédről, ott van a hűtőben... Vegyél estére kenyeret... Ne csavarogj!”
Ez utóbbi, úgy tűnik, aggasztotta mind a szülőket, mind a közvéleményt: attól féltették a gyerekeket, nehogy „csavargó” vagy „huligán” legyen belőlük. Az intelmeket Pista megfogadta, többnyire egész nap a játszótéren vagy a lépcsőházban lebzselt, ha pedig volt pénze, délután moziba vagy strandra ment, akárcsak a kulcsos gyerekek többsége.
Nappal egyedül, este magányosan
A korszakról olvasgatva azonban nem úgy tűnik, hogy este különösebb figyelem jutott volna a gyerekekre:
„Ilyenkor mindenki siet, hogy fél nyolcra, mire a híradó kezdődik, készen legyen minden. S aztán jön, ha jön, a film, s máris vége a napnak, s holnap kezdődik elölről...
Egyáltalán nem irigylésre méltó a mai gyerekek helyzete. Persze, a szülőké sem. Nemcsak a nőknek, a férfiaknak is van három műszakjuk, hiszen otthon is segítenek, mert kell, s aztán a fizetés mellé mindenkinek szükséges egy kis mellékes, amit ki így, ki úgy keres meg…” - vázolta a Kádár-korszak átlagos családi életét 1983-ban a Somogyi Néplap.
Önálló kulcsos gyerekek
Ma már szinte elképzelhetetlen önállóságot vártak el ezektől a gyerekektől. Azok, akik egyszülős családban nevelkedtek, maguknak készítették a reggelit, egyedül melegítették az ebédet; jobb esetben azt, amit édesanyjuk hétvégén előre megfőzött. 1987-ben a Jó Pajtás is megszólaltatott néhány kulcsos gyereket. „Másodikos korom óta önálló vagyok. Szüleim reggel hatra mennek dolgozni, én egyedül maradok otthon. Fél nyolc-nyolc felé ébredek fel.
Megágyazok, azután rendbe teszem az egész lakást. A reggelit természetesen magam készítem el. Tojást sütök vagy főzök magamnak, esetleg tejet, húskonzervet vásárolok a boltban.
Reggelizés után tanulok, majd elmosogatok” – mondta el az ötödik osztályos Zsolt.
A hatodikos Zoltánnak rossz tapasztalatai is akadtak: „Eleinte sokszor féltem, és unalmas is volt egyedül. Negyedikes voltam. Egy alkalommal egy részeg ember akart bejönni hozzánk. Italt kért. Nem engedtem be. Azt mondtam neki, nincs nálunk ital, összeszidott és elment.”
„Szinte reszketek a munkahelyemen”
Persze a szülőknek sem volt könnyű azt a bizonyos kulcsot a gyerek nyakába akasztani, de sokszor nem volt más megoldás.
„Két óra körül szinte reszketek a munkahelyemen, hogy elzárja-e gázt, amikor megmelegíti az ebédet...
És a szomszédokat se kérhetem meg, hogy nézzenek néha rá, mert azok is dolgoznak... Hatodikba jár már. De azért még kicsik ezek a gyerekek…” – panaszkodott egy édesanya 1974-ben. Másokat is aggasztott a gázpalack és a gyufa használata; nemkülönben a balesetveszély: „Ha véletlenül éppen egy kis barát jön haza, hát integetnek, kiabálnak egymásnak, s gyakran úgy gondolják, jobban hallatszik a hangjuk, ha még egy fél métert ki is hajolnak…” – idézte a szülők rémálmát az egyik újság.
„Tanulja meg elfoglalni magát”
A korszakban tudták jól, hogy a jelenséggel kezdeni kellene valamit. Gyermekpszichológusok, pedagógusok vitatkoztak azon, mit lehetne tenni az ügy érdekében; vagy legalábbis mi az az életkori határ, amikor egyedül otthon lehet hagyni a gyereket – egész napra. 1980-ban – az Észak-Magyarország szerint – arra jutottak, hogy tíz év a bűvös korhatár; de „ismét csak az otthoni szoktatás és a körülmények is számítanak”. Hangsúlyozták, hogy a gyerek tanulja meg „elfoglalni magát, ne peregjenek örömtelenül napjai”, hiszen a céltalanság egész életére kihathat. Az „elfoglalni önmagát” alatt elsősorban a sportot és az olvasást értették; bár a gyerekek, saját bevallásuk szerint, már akkor is inkább a televíziót nézték szívesebben.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Nyári napközi, nyári munka
Felmerült megoldásként a nyári napközi is, ám – érthető módon – ez a lehetőség nem bizonyult különösebben vonzónak a gyerekek számára: strandolás és kirándulás helyett „sok helyen a tantermekben, a szűk folyosókon, az iskolaudvarokon tartják a foglalkozásokat és a változatosságra vágyó gyerekek ezt elutasítják. A program is gyakran merev, túlszabályozott, és nem próbál alkalmazkodni a felső tagozatosok elképzeléseihez” – írta a Pest Megyei Hírlap 1982-ben. 13-14 éves kortól már nyári munkát is vállalhattak a gyerekek, a legjobban mégis az járt, aki Csillebércre vagy Zánkára mehetett úttörőtáborba.
Kapcsolódó: Zánkán akár más országokból származó úttörőkkel is megismerkedhettek a gyerekek.
