szocializmus - Dívány

A Kádár-korszakban a cenzúra mindent látott és mindent ellenőrzött, de volt egy terület, amit a rendszer bürokratái mélyen lenéztek és elhanyagoltak: a lányregényeket. Ezt a zseniális kiskaput használta ki Kertész Erzsébet, a „Csíkos könyvek” koronázatlan királynője. Miközben a kultúrpolitika azt hitte, a szerző csak ártatlan, romantikus történetekkel szórakoztatja a kislányokat, ő valójában a legkeményebb feminizmust, a női egyenjogúság és az önmegvalósítás eszméit csempészte be a gyerekszobákba Hugonnai Vilma vagy Szendrey Júlia sorsán keresztül.

Napjainkban a kristálytiszta levegőért és az idilli túraútvonalakért járunk Kőszegre, de alig néhány évtizede ez a vidék az ország egyik legfélelmetesebb csapdája volt. A Kőszegi-hegység sűrűjében láthatatlan, pókhálószerű drótrendszerek várták a menekülőket, ahol egyetlen botlás is vörös riasztást és fegyveres határőrök megjelenését vonta maga után. De mégis hogyan vált a magyar Alpokalja a vasfüggöny egyik legszigorúbban őrzött bástyájává, és mi maradt mára a rettegés évtizedeiből?

Megengedhetetlen cselekményt rögzített Oroszlányban a május 1-jei felvonulás előtt az esti órákban egy rendőrjárőr: valaki letörölte az odakészített transzparens feliratának egy részét, megváltoztatva annak jelentését.

A Kádár-korszakban olykor egészen abszurd bírósági ítéletek születtek: 1966-ban például azért ítéltek 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre egy sárándi asszonyt, mert borsót vetett a földjén.

A Hindu csokoládégyár mikulásait az 1930-as és 40-es években egész Magyarország jó étvággyal fogyasztotta, a tulajdonosnak, Tyrilow Teofilnak azonban gyára államosítása után nyoma veszett.

Az 1950-es, 1960-as években sokat foglalkozott a szocialista vezetés és a korabeli sajtó az úgynevezett galerikkel: fiatalok bűnbandáival, amelyek – a rendszer szerint – vérlázító tetteket követtek el.

Sajátos jelentést írt a Beatles koncertjéről Nagy Lajos rendőr főtörzsőrmester 1965-ben – különösen annak fényében, hogy a fiúzenekar sosem lépett föl a magyar fővárosban.

Reakciós papírhalmozás, papírhiány, a sajtószabadság fenntartása: erre hivatkozott a kommunista irányítás alatt álló minisztérium, amikor úgy döntött, hogy a vele nem teljesen azonos eszmeiséget valló lapok számára korlátozza a papírhoz való hozzáférést. A tucatnyinál is több újságból alig pár élte meg végül az 50-es éveket, és azok is igazodtak a korszellemhez.

Magyarország sosem volt déligyümölcs-termelő nagyhatalom: hiába próbálták meghonosítani a citrusféléket hazánkban, ez még az 50-es években, szovjet nyomásra sem sikerült. A banán, a narancs, a citrom és a mandarin jó ideig luxuscikknek számított, és vagy bennfentes információra, vagy jó adag szerencsére volt szükség ahhoz, hogy valaki a boltban hozzájuthasson ezekhez a gyümölcsökhöz.

A szocializmusnak megvolt a maga sajátos szókincse: egy adott ideológia mindig megjelenik a nyelvben is – gondoljunk csak Orwell 1984 című regényében az újbeszélre. Kvízünkben arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire a szocialista időkből származó szavak, kifejezések jelentését.

Most kiderül, mennyire ismered a rendszerváltás előtti időszakot. Ezeknek a márkáknak a műszaki cikkeit ugyanis mindenki használta – a legtöbben azonban már elfelejtették őket.

Az MTV ifjúsági tehetségkutatóját eleinte műsorra sem akarta tűzni minden döntéshozó, mert tartottak a dilettantizmustól. Végül sosem látott sikerrel futott évtizedeken keresztül. Emlékszel a győztesekre?