Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az 1950-es, 1960-as években sokat foglalkozott a szocialista vezetés és a korabeli sajtó az úgynevezett galerikkel: fiatalok bűnbandáival, amelyek – a rendszer szerint – vérlázító tetteket követtek el.
Az 1956-os forradalomban komoly szerepe volt a fiataloknak: a pesti srácokra kitartásuk, eltökéltségük és bátorságuk miatt ma a szovjetek elleni harc legendás jelképeiként tekintünk, ám a Kádár-korszakban természetesen egészen más volt a megítélésük. A kifejezés egyet jelentett a huliganizmussal – és a rendszer kiemelt fontosságúnak ítélte az ifjúságnevelés ügyét.
Politikai ügy lett a fiatalok szórakozásából
A szocialista vezetés által üdvösnek tartott ifjúságképpel azonosuló, vagy legalábbis ellene nem küzdő fiúk és lányok számára bőven akadt szórakozási lehetőség, ám jaj volt annak, aki feszegetni merte a határokat. Ők hamar a szocializmus ellenségeivé váltak, viselkedésük a fennálló rendet veszélyeztette, a fiatalkori lázadás ellenforradalmi, fasiszta tevékenységgé vált, amelyet nyugati kóros hatások csak tovább erősítettek. Ahogy Borhi László fogalmazott A túlélés stratégiái című könyvében:
„Sztálin alatt így lett a huliganizmusból a szovjet társadalommal szembeni tudatos szembeszegülés és ellenforradalmi tevékenység”.
Az Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1957 szeptemberében hozta létre az Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanácsot (OGyIT), amelynek feladata volt feltárni „az erkölcsi fejlődés veszélyeztetéséhez és a zülléshez vezető okokat”. Az OGyIT a problémára elsősorban rendőrségi kérdésként tekintett, és nem sok kétséget hagyott afelől, hogy kit vagy mit tart felelősnek a jelenségért. Ahogy a tanács 1958-as jelentése fogalmazott: „az 1956. évi ellenforradalmi események züllesztő morális hatása folytán – növekszik a fiatalkori bűnözés és erkölcsi züllés, egyre emelkedik a különböző okokból erkölcsileg veszélyeztetett fiatalok száma”.
Betanyáztak a rendetlenkedő fiatalok a KISZ-klubba
A Fővárosi Tanács egyik 1959-es feljegyzése „az ifjúság körében jelentkező garázda jelenségekről” jól mutatja, hogyan közelítette meg a kérdést a rendszer. E szerint a XII. kerületi Márvány utcai lányiskola ifjúsági felügyelője elmondta: az iskola egyik tanulójának, F. Ildikónak az édesanyja megkereste azosztályfőnököt azzal, hogy lánya viselkedése komoly aggodalomra ad okot.
„Trágár beszéd, öngyilkossági kísérletek, iskolakerülés, egymás ruháinak cserélgetése”
– szólt a bűnlajstrom. Mindegyik magatartásforma mögött egyetlen jelenség állt az értékelés szerint: a galerik. Magyarországon a szót 1954. körül kezdték el használni a fiatalkorú bűnelkövető csoportosulásokra. Osztrák eredetű szó, Fejes László, a Nyelv és Tudomány szerzője szerint a bűnözői nyilvántartást tartalmazó képgyűjteményt nevezték „szép férfiak képtárának” (Galerie der schönen Männer).
MOM-galeri, Lajtai-galeri, Bernáth Géza téri galeri, Vár-galeri és persze a Nagyfa galeri – hogy csak néhányat említsünk. Ahol felbukkantak, ott nemsok jóra lehetett számítani, legalábbis a szocialista ifjúságpolitika szerint. A MOM-galeri például onnan kapta a nevét, hogy egy korabeli újságcikk szerint a MOM Művelődési Házban működő KISZ-klubba 1958 őszén „betanyázott” fiatalok egy csoportja, akik
„csúnyán viselkedtek, ízléstelenül táncoltak”.
A BRFK Fiatalkorú és Gyermekvédelmi Osztálya szerint a huligáncsapat tagjai „sok esetben garázda módon viselkednek”, „ocsmány beszéddel botránkoztatják meg a szórakozni vágyókat”. Állítólag „volt köztük egy 15 éves lány, aki a galeri tíz fiútagjának a szeretője volt”.
A főbűn: az írógép
A galerik hamar a Nyugatról jövő „rothasztó” szellemiség terjesztőivé váltak, megfertőzve a „rendes” fiatalokat. Egy házibulin például megesett, hogy egy lány „nylon nadrágban táncolt a fiúkkal”. Egy másik jelentésben pedig a következő szerepelt:
„Értesüléseink szerint a Lajtai-galeri tagjai egy-egy összejövetel alkalmával fejenként 5 l bort számítva nadrágban és alsónadrágban táncolnak.”
Hogy mindez hova vezethet, hamar meglehetősen egyértelművé vált. F. Ildikó például kijelentette, hogy nem akar továbbtanulni, sőt arra kérte édesanyját, hogy szerezzen neki írógépet a munkahelyéről, hogy slágereket gépelhessen. Mindez „megengedi azon feltevést, hogy a galerit politikai szempontból sem hagyhatjuk figyelmen kívül” – szerepel az erről szóló jelentésben. Az írógépek birtoklása ugyanis kényes politikai kérdéssé vált 1956. után, hiszen ezekkel remekül lehetett például röpiratokat terjeszteni. Az fel sem merült, hogy a kamaszlány valóban slágereket szeretett volna gépelni…
Somogyvári Lajosnak a galerikről szóló tanulmányából az is kiderül, hogy R. Ágnest, egy másik fiatal lányt, aki F. Ildikóhoz hasonlóan egy galeri „csapdájába került”, ideggyógyászati kivizsgálásra akarták küldeni, mert
„viselkedése néha homoszexualitásra, tehát kóros ösztönvilágra enged következtetni”.
Szőke Lord, Nagy Kennedy és társaik
És persze ott volt a legendás Nagyfa galeri. Ez a csoport nem sokkal azután alakult, hogy 1961. augusztus 20-án megnyitották a Budai Ifjúsági Parkot a közmunkával helyreállított Várkert Bazár területén. Akárkit azonban nem engedtek be: a fiúknak inget, nyakkendőt, a lányoknak megfelelő hosszúságú szoknyát kellett viselniük. A farmer mindkét nem számára tiltott volt, és a hosszú hajú fiúk sem léphettek be, hogy megnézhessék a Scampolo, a Gemini, a Metro vagy az Omega koncertjét.
Ha már közelről nem nézhették meg, a kívül rekedtek, följebb húzódva a vár oldalában, egy hatalmas fa ágairól legalább a távolból élvezték az előadásokat. Innen kaptáka a nevüket: Nagyfa galeri – természetesen őket is hamar huligánoknak bélyegezték. Pedig sok mindent nem csináltak, vagy talán pont ezért – a semmittevésre nem néztek jó szemmel akkoriban. Ahogy az egyik galeritag fogalmazott:
„Lötyögünk, szobrozunk, megy a szöveg, aztán ha nem tetszik, elnyessük magunkat, és odébbállunk.”
1969-ben aztán le is tartóztatták a csoport számos tagját, köztük Szőke Lordot és a bandavezér Nagy Kennedyt, miután július 8-án egy sétával akartak megemlékezni a Rolling Stones pár nappal korábban elhunyt gitárosáról, Brian Jonesról. Átvonultak Budáról Pestre, a Váci utcában már azt skandálták, hogy „Munka nélkül kenyeret!”. Az amerikai nagykövetségig nem jutottak el: letartóztatták őket.
Nyitókép: Fortepan / Erky-Nagy Tibor
A galeriket olyan komoly problémának tartotta a szocialista rendszer, hogy az állambiztonság több ügynökkel próbálta figyeltetni az egyes csoportokat.
