Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Jókai Mór és felesége 1867-ben vásárolt telket Balatonfüreden. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az író imádta a Balatonra panorámás, hatszobás villát: több műve, köztük Az arany ember is itt született.
1857-ben, tíz évvel a Kisfaludy gőzös megindulása után a 32 éves Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza Füredre látogatott. Neve ellenére a Balaton-parti város akkor elsősorban nem azokat vonzotta elsősorban, akik a tóban kívántak fürödni: a Savanyúvíz-forrás sokkal inkább vonzotta a felfrissülni vágyókat. A 19. század közepén már eköré szervezték a főteret – akárcsak Európa többi népszerű fürdővárosában, például Karlsbadban vagy Baden-Badenban.
Fürednek jót tett a reformkor: ekkor szinte elvárás lett, hogy a magyar arisztokraták ne német vagy cseh területen, hanem Magyarországon töltsék pihenésüket. Egyre-másra jelentek meg az arisztokraták és a tehetősebb családok nyaralói a környéken; s mivel a fürdővendégeket már akkor is illett szórakoztatni, 1831-ben (a közeli Badacsonyban élő) Kisfaludy Sándor javaslatára új színház épült, ahol – ugyancsak a reformkor hazafias szellemének jegyében – magyarul játszották a darabokat.
A magyar Tempevölgy
Jókai A magyar Tempevölgy című cikksorozatában számolt be arról, milyen benyomások érték az első füredi tartózkodáskor:
„A mint Balaton-Füreden a kocsiról leszálltál, egyszerre otthon vagy. Ha magyar ember vagy, lehetetlen, hogy ott az első percben ismerősödre ne találj, mert ott minden ember magyar, s minden ember megismeri egymást
(...). Az egész fürdő fiatal telep még, a park sem régi, a sétány még újabb, melly körül magas vendégházak emelkedtek minden oldalról; a sétány közepén áll a savanyúvizes kút; a park elején a nemzeti szinház, egy födött épület, melly közköltségen épült; homlokzatán e szép felírással: »hazafiság a nemzetiségnek«.”
Éltető alkatrészek és derék hazafiak
Jókai dicsérte a „csinos, jó ízlésű” színházakat; az üde balatoni levegőt, amely „éltető alkatrészekkel terhelt”, és „áldott hatással lepi meg az életműszert és a kedélyt”; a balatoni, vasporral teli iszapot, az ásványi anyagokban gazdag savanyúvíz-forrást, de leginkább a társaságot, az oda látogatókat, akik egytől egyig „derék, becsületre méltó, hazafias érzelmű” emberek – ez a 19. század közepén nagyon is fontos volt.
A Jókai-villa
Füred olyannyira megtetszett a Jókai-házaspárnak, hogy az elkövetkező években rendszeresen visszajártak a településre. Annál is inkább, mert 1866-ban Jókainé féltestvére, Benke Jozefa a helyi fürdőorvoshoz ment feleségül, s az ifjú házasok a fürdőtelep közelében vásároltak telket maguknak. Jókaiék ekkor még a mai szívkórház területén található Klotild-udvarban laktak, egy évvel később, 1867-ben azonban megvásárolták a sógornő szomszédjában található telket.
1871-ben költözhettek be a (ma emlékmúzeumként működő) Jókai-villába. A koraeklektikus stílusban épült, hatszobás, alápincézett villa mellszobrokkal díszített teraszáról gyönyörű kilátás nyílt a tóra. A kertészkedni szerető Jókai, akárcsak svábhegyi kertjében, itt is kitett magáért: ritka rózsatöveket és gyümölcsöst telepített a kertbe.
A házaspár sokszor az egész nyarat itt töltötte; Jókay Jolán emlékiratai szerint szinte az egész budapesti háztartást magukkal vitték:
„Mikor elkészültünk a toalettekkel, június végén elindultunk. Sok mindenféle ládák, skatulyák és ágyneműk, konyhaszerekkel együtt, mert Róza néni Füreden is odahaza főzetett.”
Jókai és a Balaton
Laborfalvi Róza többször fellépett a füredi színházban, s a balatoni élmények Jókai írásaiban is megjelentek: Balatonfüredi levelek címmel indított cikksorozatot, de a fürdőéletről is szívesen beszámolt. Munkakedvének is kifejezetten jót tett a gyönyörű környezet: a Fekete gyémántok egyes részei itt születtek, Az arany ember pedig – Jókay Jolán, az író húga visszaemlékezései szerint – teljes egészében itt íródott.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Tímár Mihály alakját részben a helyi gabonakereskedők történetei ihlették. Jókai hőse a regény szerint maga is rendelkezik egy kis nyári kastéllyal a Balaton mellett – állítólag ehhez a Balatonarácson található Széchenyi-kastély szolgált mintául., A regényből megismerhetjük a késő őszi Balaton világát is: „A Balaton veszprém-zalai partja valóságos Tempe vidéke, egy tizennégy mértföldnyi szakadatlan kertláncolat, egymást érő boldog falvakkal, elszórt úri lakházakkal, a méltóságteljes tó maga egy barátságos tenger, kisszerű zivatarával, de nagyszerű andalgásával; levegője olaszországi, népe szívélyes, forrásai gyógyerejűek; ott legjobb lesz a búskomor szenvedőnek az őszi hónapokat eltölteni.
Ilyenkor már néhány köhögős professzoron és gyomorhurutos plébánoson kívül úgy sincs Füreden más vendég, aki a sötét kedélyű ember magányvágyát megháborítsa.
Helyettük ott van a dicső természet; a Balaton mellett ősz táján második tavasz van.”
A villa sorsa
Jókaiék balatoni villája 1886-ig szolgálta a család kényelmét. Miután azonban Laborfalvi Róza meghalt, az író nem kívánkozott egyedül Füredre. Négy év múlva eladta a villát Michelini János veszprémi gabonakereskedőnek. Amikor 1903-ban, második feleségével, Nagy Bellával visszatért a Balaton-partra, immár nem Balatonfüredet, hanem Siófokot választotta. Bár az író még tervezte, hogy visszatér Siófokra, végül élete utolsó nyarát töltötte ott: a következő év tavaszán, 79 éves korában elhunyt. A Jókai-család (Jókai Etelka) a balatonfüredi villát és díszkertjét 1908-ban visszavásárolta, vállalva, hogy tulajdonosának, az idős gabonakereskedőnek haláláig szállást ad. A villa a 30-as években is a Jókai-család tulajdonában volt, 1954-től kezdve pedig a Jókai-emlékmúzeum működik benne.
Kapcsolódó: Az író családja ellenezte Jókai Nagy Bellával kötött házasságát
