Hol töltötték a magyarok a legszívesebben a szilvesztert a szocializmus utolsó évtizedében? Milyen ínyencségekkel készültek a szállodák a jeles napra, és mit falatoztunk otthon, miközben a televízió szilveszteri műsorát néztük? Írásunkban a nyolcvanas évek szilvesztereit idézzük fel.
Ma már digitális detoxikálásról kell beszélnünk, mert a legtöbb embernek a kezéhez, füléhez nőtt az okostelefon, ami nem elég, hogy megannyi alkalmazáson keresztül tud üzenetet küldeni és fogadni, de fotózunk vele, videót vágunk, vérnyomást mérünk vele. Ezzel szemben a szocializmus idején a telefonálás luxusnak számított, csak a magasrangú kiváltságosoknak volt bekötve a vonal, mindenki más az utcai telefonfülkéket használhatta, ha ki tudta várni a sorát.
Akkoriban még az évszak is más volt: igazi, kemény fagyok jöttek, sűrű, puha pelyhekben hullott a hó, és tényleg nehéz volt eljutni még országon belül is valahova, nemhogy a határon túlra. Ha mégis sikerült, akkor nem Ausztria, Olaszország vagy Franciaország volt az úticél, hanem Csehszlovákia. Igen, akkor még így hívták.
Ma már az a természetes, hogy bemegyünk egy boltba, fogunk egy kosarat, vagy toljuk a bevásárlókocsit, és kiválasztjuk azokat a termékeket, amelyekre szükségünk van, vagyis kiszolgáljuk magunkat. Ám hetven évvel ezelőtt ez még elképesztő újdonságnak számított Magyarországon: sokan örültek a változásnak, másoknak nem tetszett az önkiszolgáló boltok megjelenése.
A történelem során gyakran kereszteltek át budapesti utcákat, tereket. A legnagyobb átnevezési hullám kétségtelenül a szocializmusban, illetve a rendszerváltás környékén történt. Te ki tudsz igazodni a régvolt nevek között?
2025-öt írunk, és arról szólnak a hírek, vajon a globális felmelegedés és a klímaváltozás miatt lesz-e fehér karácsonyunk, vagy csak nyakig járunk majd a lucskos, koszos esőben, hólében. Nem túl szívderítő vagy ünnepi gondolat. Évtizedekkel ezelőtt, nem sokkal az ünnepek után, szintén extrém volt az időjárás, csak épp nem nőtt a hőmérséklet, hanem csökkent, és olyan havazást hozott, amire senki nem számított Magyarországon.
Ahogy karácsony közeledik, egyre több emberben elevenednek meg gyermekkora ízemlékei. Nem csak a kopogós Konzum szaloncukoré, hanem azoké az élelmiszereké is, amelyeket nap mint nap ettünk – vagy épp sóvárogtunk értük.
Emlékszel még milyen volt a karácsony a szocializmus idején? Nem csak a hiánygazdaság miatt volt nagyon más, a rendszer teljesen meg akarta fosztani keresztény jellegétől az ünnepet.
A téli sportok szerelmesei a technikai fejlődésnek köszönhetően ma már akkor is élvezhetik a testmozgást, ha nincs dermesztő hideg. Ám míg a síelésért akár hosszú autóutat is meg kell tennünk a magyar vagy a külföldi hegyekbe, korcsolyázni Budapest szívében is lehet, és erre már több mint száz évvel ezelőtt is volt mód a szocializmus idején.
Szüleink és nagyszüleink a szocializmus idején éltek, de még sokunk számára is meghatározó volt az az ideológia, szellemiség, ami áthatotta a mindennapjainkat az oktatási intézményekben, a nyaraláskor vagy akár akkor, ha bementünk a boltba vásárolni. Ma már sokan nosztalgiával tekintenek vissza e korszakra, amelynek ugyanúgy megvoltak a maga szépségei, mint az árnyoldalai. Kvízünkben e korszakkal kapcsolatban teszünk fel egyszerű kérdéseket.
Képzeljük el egy pillanatra, hogy egy világtól elzárt helyen élünk, majd egy nap útra kelünk egy országba, amelyről vajmi keveset tudunk, mindössze annyit, amennyit egy gyorstalpalón meg lehet tanulni. Nem beszéljük a nyelvet, nem ismerjük a kultúrát – a nyolcvanas években Magyarországra érkezett kubai nők pont ilyenek voltak.
Olyan fotókat válogattunk össze, amelyeken mindennapi környezetben a rendszerváltás előtti időszak legnépszerűbb autómárkái láthatók. Felismered az 1970-es, 1980-as évek kocsijait?
