Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ma már az a természetes, hogy bemegyünk egy boltba, fogunk egy kosarat, vagy toljuk a bevásárlókocsit, és kiválasztjuk azokat a termékeket, amelyekre szükségünk van, vagyis kiszolgáljuk magunkat. Ám hetven évvel ezelőtt ez még elképesztő újdonságnak számított Magyarországon: sokan örültek a változásnak, másoknak nem tetszett az önkiszolgáló boltok megjelenése.
Aztán persze idővel, ahogy minden újítást, ezt is megszokták az emberek, és sokkal inkább az előnyökre koncentráltak. Például arra, hogy az a bevásárlás, ami egy hagyományos szatócsboltban 11 percet igényel, az az önkiszolgáló üzletben mindössze 3 percbe telik. Ez sokat jelentett akkor, amikor egyre több nő állt munkába, és egyre fontosabbá vált az, hogy mire mennyi idő jut.
Innen származik az önkiszolgáló bolt ötlete
Természetesen nem Magyarországon találták ki, hogy hatékonyabb az, ha a vásárlók maguk teszik a kosarukba a szükséges termékeket, hanem az Egyesült Államokban. 1916 szeptemberében, a Tennessee állambeli Memphisben Clarence Saunders kereskedő hatalmas csinnadratta kíséretében vezette be az új vásárlástípust Piggly Wiggly nevű üzletében.
A vásárlók egy adott útvonalat követtek, amelyet persze a férfi jó előre megtervezett: az volt a célja, hogy az emberek minden terméket lássanak, amely kapható a boltban, így több árucikket vegyenek meg. A vevők a bejáratnál kaptak egy kosarat, és ebbe tehettek minden szükséges dolgot, majd a pénztárnál fizettek. A férfi ötlete abszolút bevált, mivel nem sokkal később már bolthálózatot üzemeltetett, amely meghódította Amerikát, és később az egész világot.
Itt nyílt az első önkiszolgáló bolt Budapesten
Még e sorok írójának nagypapája is szatócsboltban kezdett dolgozni gyerekkorában, az ebből az időből származó történetek a családi legendárium részét képezik a mai napig. Ezek a kis üzletek voltak jellemzőek Magyarországon egészen az 50-es évek elejéig, amikor tömegével államosították a mészárszékeket, a szatócsboltokat és az iparcikk-kereskedéseket.
A valódi fordulatot az jelentette, amikor 1955. augusztus 27-én megnyílt az első önkiszolgáló bolt Budapesten a Bem József utca és a mai Margit körút sarkán.
Tömegek kígyóztak az üzlet előtt az ünnepélyes megnyitón,
amelyet Bognár József belkereskedelmi miniszter tartott, és a sajtó is beszámolt a nagy eseményről.
Az üzlet az Önkiszolgálók boltja nevet kapta, amelyet az emberek leginkább a vásárlás folyamán értettek meg. Hozzá kellett szokniuk ahhoz, hogy bejáratnál egyforma kosarak sorakoznak, hogy a boltban polcokon vannak a csomagolt áruk, legalábbis a legtöbb, és nem a segéd veszi elő azt a pultból vagy hozza ki a raktárból.
Azokat az árukat, amelyeket nem lehetett előre becsomagolni, a kasszánál, a pénztáros mellett álló személy kezelte. Az új típusú vásárlás menetét mindenkinek meg kellett tanulnia, ezt egy tájékoztató tábla segítette, amelyen ez a felirat állt:
„A vásárló a bejárati ajtónál magához vesz egy kosarat, majd a bolt középső polcait megkerülve az általa kiválasztott árukat a kosárba helyezi. Amennyiben szeletelt vagy olyan árut kíván vásárolni, amit nehéz becsomagolni, azt a csemegerészlegnél kérheti a vevő. Az árut a kijárati ajtó előtt elhelyezett pénztárnál kell fizetni.”
Sokan úgy vélték akkoriban, hogy ez a bolttípus nem felhasználóbarát, és hogy
„a fáradt munkásokat már a boltban sem szolgálják ki”.
Ám az új rendszer elterjedt, 1970-ben már 6000 ilyen üzlet várta a vásárlókat Magyarországon. Ma már valószínüleg az lenne a furcsa, ha valaki kiszolgálna bennünket, hiszen a felgyorsult, fogyasztásközpontú vásárlás során a várakozásra már nincs időnk.
(Címlapfotó: Fortepan/ Samodai József Zuglói Helytörténeti Műhely – a képen a a KÖZÉRT vállalat önkiszolgáló élelmiszerboltja látható a Thököly út 128. szám alatt.)
Ha arra is kíváncsi vagy, hogyan étkeztünk a szocializmusban, ezt a cikkünket ajánljuk.
