Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A téli sportok szerelmesei a technikai fejlődésnek köszönhetően ma már akkor is élvezhetik a testmozgást, ha nincs dermesztő hideg. Ám míg a síelésért akár hosszú autóutat is meg kell tennünk a magyar vagy a külföldi hegyekbe, korcsolyázni Budapest szívében is lehet, és erre már több mint száz évvel ezelőtt is volt mód a szocializmus idején.
A korcsolyázás a téli sportok közül is a megfizethető kategóriába tartozott anno, és most is, hiszen minimális felszerelés kell csak hozzá. Ami pedig a tanulást illeti, nos, az egyénenként eltérő, akad aki kevesebb, míg mások valamivel több kék-zöld folttal térnek haza a jégpályáról.
Ez volt a legnépszerűbb jégpálya Budapesten
Talán nem meglepő, hogy több mint száz évvel ezelőtt is a városligeti Csónakázó-tó volt a főváros egyik leglátogatottabb jégpályája: története egészen a 19. századig nyúlik vissza. 1869. december 2-án alapította meg Kresz Géza a Pesti Korcsolyázó Egyletet, és néhány héttel később, 1870. január 29-én megnyitották a mai Városligeti Műjégpálya elődjét, 1893 telén pedig már szabályos gyorskorcsolya-versenyt is rendeztek a helyszínen.
Előreugorva kissé az időben, 1924-ben különösen népszerűvé vált a jégpálya, Bethlen István miniszterelnök és Rakovszky Iván belügyminiszter például családi körben, egy elkülönített részen élvezte itt a téli sportot. Bethlen arról is híres volt, hogy rendszeresen jégkorongozott. Két évvel később teljesen modernizálták a pályát, ekkor hűtéstechnikai berendezéseket szereltek fel.
A második világháborúban azonban, Budapest ostroma idején, a Városligeti Műjégpálya is óriási károkat szenvedett, és gyakorlatilag használhatatlanná vált.
A felújítás után a következő nagyobb fejlesztés 1986-ban történt, amikor egy újabb csőrendszert építettek be a másik kettő mellé.
Itt voltak még jégpályák Budapesten
Anno a Népligetben is volt jégpálya, az Üllői út melletti területet 1912-ben azzal a feltétellel adta bérbe a főváros, hogy csak sportolásra lehet használni, és maximalizálta a jegyek árát is: az egy alkalmas belépőjegy 1, míg az egész idényre szóló 15 korona lehetett. A szegényebb gyermekek számára is lehetővé tették a sportolást, ők ingyenesen használhatták ezt a jégpályát.
Kispesten 1923-ban nyitottak jégpályát, amelyet elsősorban munkások és családjaik használhattak. Az 1970-es évektől kezdve pedig virágkorukat élték az úgynevezett közösségi jégpályák:
kertmozik nézőterét, iskolák kültéri sportpályáit, vagy éppen a második világháborúban lebombázott házak helyén kialakult foghíjtelkeket locsolták fel és alakították át korcsolyapályává.
Ezek között volt olyan, amely nyitva állt mindenki előtt, másokat csak például az iskola tanulói vagy egy sportklub használhatta.
Azt sokan nem tudják, de a budaiaknak nem kellett átjárniuk Pestre, ha korcsolyázni szerettek volna, ugyanis a mai Széll Kálmán tér helyén a századelőn működött jégpálya, még 1914-ben is korcsolyáztak azon a területen, ami ma közlekedési csomópontnak számít a metróval, villamos- és buszmegállókkal tarkított téren.
(Címlapfotó: Fortepan/Saly Noémi)
Ha szívesen nézegetnél régi fotókat arról, hogy anno milyen volt a Balaton jegén korcsolyázni, ezt a cikkünket ajánljuk.
