A demencia hibás szerkezetű fehérjék felhalmozódásával jár, melyek fokozatosan rontják az agy egyes területeinek működését. A szaglásért felelős területek is ide tartoznak, így a szaglás romlása, illetve a szaglásvesztés már igen korán jelezheti a kognitív problémát.
Sokan csak legyintenek rá, ha egy idő után kevésbé érzik a kávé illatát, a parfümöket vagy a frissen sült ételek szagát. A legtöbben azt gondolják, hogy biztosan megfáztak, allergiásak vagy egyszerűen az életkorral jár a változás. Pedig a szaglás romlása olykor jóval komolyabb problémára is utalhat. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy a szaglásvesztés akár a demencia egyik legkorábbi figyelmeztető jele is lehet.
A szaglás és a demencia
A szaglás működése rendkívül összetett folyamat. Az orrüreg felső részében találhatók azok a speciális receptorsejtek, amelyek érzékelik a levegőben lévő szagmolekulákat. Egyetlen orrüregben körülbelül ötmillió ilyen érzékelő sejt található. Ezek felszínén több száz különböző szagkötő fehérje helyezkedik el, amelyek képesek felismerni a különféle illatokat.
Amikor egy szagmolekula az orrba kerül, ezek a receptorok elektromos jelekké alakítják az információt, majd továbbítják az agy felé. A jelek először a szaglóhagymába jutnak, amely az agy egyik fontos feldolgozóközpontja. Innen az információ több más területre kerül tovább, például a hippocampusba, amelynek kiemelt szerepe van a memória működésében, illetve az amygdalába, amely az érzelmek feldolgozásáért felelős.
A szagok feldolgozásában részt vesz az entorhinális kéreg és a piriform kéreg is, amelyek szintén kapcsolatban állnak a tanulással és az emlékezettel.
Éppen ezért a szaglás nem pusztán az illatok felismeréséről szól. Szoros kapcsolatban áll az emlékekkel, az érzelmekkel és az agy általános működésével is. Ez magyarázza, miért lehet fontos figyelmeztető jel a szaglás romlása.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Az orvosi nyelvben a teljes szaglásvesztést anozmiának nevezik, míg a csökkent szaglást hyposmiának hívják. Ezek az állapotok lehetnek átmenetiek vagy tartósak.
Szaglásvesztésnél a legtöbb esetben valamilyen egyszerűbb probléma áll a háttérben. Egy megfázás vagy influenza során például az orrnyálkahártya megduzzad, emiatt a szagok nem jutnak el megfelelően az érzékelő sejtekhez. Ugyanez történhet allergia, krónikus arcüreggyulladás vagy orrpolip esetén is.
A lassabb rosszabb
Oda kell figyelni ugyanakkor arra, ha a szaglás lassan, fokozatosan romlik, és nem áll mögötte egyértelmű ok. Ilyenkor ugyanis a szaglásvesztés, szaglásromlás hátterében az idegpályák, vagy bizonyos agyterületek sérülése is állhat. Ez pedig akár a demencia előjele is lehet.
A demencia nem egyetlen betegséget jelent, hanem egy olyan tünetegyüttest, amely az agy működésének fokozatos romlását mutatja.
Legismertebb formája az Alzheimer-kór, de ide tartozik például a Lewy-testes demencia is, amelynél apró fehérjelerakódások károsítják az agysejteket.
A kutatások azt mutatják, hogy ezek a betegségek gyakran már évekkel a memóriazavarok megjelenése előtt érinthetik azokat az agyi területeket, amelyek a szagok feldolgozásáért felelősek, vagyis tulajdonképpen a szaglás romlása már igen korán jelezheti a neurodegeneratív probléma jelenlétét.
A demencia kialakulásában szerepet játszanak bizonyos hibás szerkezetű fehérjék, melyek felhalmozódnak az agyban. Ez a felhalmozódás pedig már igen korán érinti a szagláshoz kapcsolódó agyi területeket, a funkcióromlás pedig ebben az esetben előbb észrevehető, mint például a memóriaromlás esetében.
A kor és a szaglásunk
Az, hogy valakinek romlik a szaglása, nem feltétlenül jelenti a demencia jelenlétét, hiszen például az öregedés már önmagában is jelentősen befolyásolja a szaglást. Ahogy telnek az évek, csökken a szaglósejtek száma és a szaglóhám – vagyis a szagérzékelésért felelős nyálkahártya – felszíne is. A szaglási zavar a 40 és 49 év közötti emberek körülbelül 4 százalékát érinti. Az 50–59 éveseknél ez az arány már 10 százalék, a 60–69 éves korosztályban 13 százalék, 70 és 79 év között 25 százalék, 80 év felett pedig megközelíti a 40 százalékot.
A teljes szaglásvesztés a 60 év felettiek 14–22 százalékánál fordul elő.
A szaglás elvesztése nemcsak kellemetlen, hanem veszélyes is lehet a mindennapokban. Az érintettek ugyanis sokszor nem érzik a füstöt, a gázszagot, vagy például a romlott ételek szagát. Az étkezés élménye is jelentősen romolhat, hiszen bár elsőre talán furcsán hangzik, de az ízek nagy részét valójában a szaglás segítségével érzékeljük. Emiatt egyes idősebb emberek étvágytalanná válhatnak, ami hosszabb távon fogyáshoz és általános legyengüléshez vezethet
Az orvosok szerint mindenképpen érdemes kivizsgálni a problémát, ha a szaglásvesztés tartósan fennáll, fokozatosan rosszabbodik, vagy memóriazavar, hangulati változás és más idegrendszeri tünetek társulnak hozzá. A kivizsgálás során a szakemberek megvizsgálják az orrüreget, szükség esetén képalkotó vizsgálatokat – például MRI-t vagy CT-t – kérhetnek, illetve speciális szaglásteszteket is végezhetnek.
A kezelés mindig attól függ, mi okozza a panaszt. Ha gyulladás vagy allergia áll a háttérben, gyógyszerekkel sokszor javítható a szaglás. Idegrendszeri eredetű károsodás esetén azonban jóval nehezebb a helyzet. Bár a szaglóidegek bizonyos mértékig képesek regenerálódni, a teljes helyreállás nem minden esetben lehetséges.
A demencia kockázatát sok dolog emelheti, köztük olyanok is, amelyekről nem is sejtjük, hogy gondot okozhatnak.
