Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Évszázadokon keresztül a városi igazságszolgáltatás jelképének számított, ma pedig a felvidéki Lőcse egyik legismertebb történelmi emléke a főtéren álló szégyenketrec. Ennek volt a leghíresebb foglya a lőcsei fehér asszonyként ismert Géczy Julianna.
A szabad királyi városok olyan különleges kiváltságokkal rendelkeztek a középkor és a kora újkor idején, amelyek közül kiemelkedett az önálló bíráskodás joga. Ez többek között azt is jelentette, hogy a város vezetése saját törvényei alapján ítélkezhetett a polgárai fölött, és a legtöbb bűncselekmény ügyében maga szabhatta ki a büntetéseket.
Lőcse szégyenketrecet állított fel
Lőcse ebben az élen járt, tanácsa ugyanis különösen nagy hangsúlyt helyezett a szigorú erkölcsi normák betartására, így a közrend és a fegyelem érdekében látványos eszközöket is alkalmazott. Ilyen volt a város főterén felállított szégyenketrec is, amely nem csupán büntetőeszköz volt, hanem intés is a lakosság számára.
Tömegek gúnyolhatták ki a foglyokat
A 16. században készült, hatszög alaprajzú, kovácsoltvas rudakból kialakított építményt elsősorban a kisebb súlyú vétségek elkövetőinek tartották fenn, amelyben az elítéltek akár több napot vagy hetet is eltölthettek. A ketrecet nem véletlenül helyezték el a város központi részében: a forgalmas piactéren tömegek gúnyolhatták és szégyeníthették meg így a rabokat. Ezzel pedig nem más volt a cél, mint
megalázni a vétkest és elrettenteni a „börtönön” kívül járókat attól, hogy megszegjék a szabályokat.
Nem véletlen volt tehát, hogy a büntetések végrehajtását éppen gyakran a vásárok idejére időzítették, amikor a város központja zsúfolásig megtelt kereskedőkkel és látogatókkal. Ilyenkor a megszégyenítés még nagyobb nyilvánosságot kapott.
Erkölcstelenül viselkedő nőket ejtettek rabul
A korabeli feljegyzések szerint különösen gyakran kerültek ide erkölcstelen viselkedéssel vádolt nők – a legenda szerint például azok az asszonyok is, akik sötétedés után férfikíséret nélkül mutatkoztak az utcán.
Ez jól mutatja, mennyire szigorúan szabályozta a városi társadalom a mindennapi életet és a viselkedési normákat.
Géczy Julianna volt a leghíresebb fogoly
A szégyenketrec legismertebb foglya kétségtelenül az irodalomból lőcsei fehér asszonyként ismert Géczy Julianna volt, akinek történetét Jókai Mór regénye tett halhatatlanná. A nőt árulással vádolták, mert a város lakói úgy hitték, hogy szerepet játszott Lőcse ellenségeinek támogatásában. Bár alakját számos legenda övezi, sorsa tragikus véget ért: később Győr városában nyilvánosan kivégezték.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Ide-oda költöztették a ketrecet
A ketrec használata a 19. század közepére megszűnt, utoljára 1850-ben alkalmazták eredeti rendeltetésének megfelelően. Ezután a városfalakon kívülre, a Probstner-kertbe került, majd a helyiek kérésére 1933-ban visszaszállították a városháza közelébe.
Ma már természetesen nem a büntetés és a megszégyenítés jelképe, hanem Lőcse egyik legjelentősebb történelmi látványossága.
Ha van valami bizarr ebben a ketrecben, akkor azok kétségtelenül a vasépítményt díszítő, tisztaságot, ártatlanságot és szerelmet jelképező szív- és liliommotívumok.
Kapcsolódó: 5 furcsa bűn, amiért a középkorban súlyos büntetés járt
