Bocsánatot kérni nem gyengeség, hanem bátorság, az is erről árulkodik, hogy sokaknak nagyon nehezére esik kimondani a szót: „sajnálom.” De vajon miért ilyen keserves ez a látszólag egyszerű mondat? És hogyan kérhetünk jól bocsánatot?
Érzelmeink hasznosak számunkra, iránytűként szolgálnak egy adott helyzetben, segítenek abban, hogy megfelelően cselekedjünk, és hogy mások tisztában legyenek szükségleteinkkel. Viszont komoly és tartós fájdalmat is tudnak okozni nekünk, sőt, adott esetben megrekesztenek minket, és elszigetelnek másoktól.
Az évek során egyre több testnevelés került az iskolai órarendbe, miközben az öltöző és a tesióra gyakran a sport szeretete helyett a fejlődő szervezet réme tud lenni. A sportórákon begyűjtött negatív visszajelzések örökké belénk éghetnek, ami nemcsak a sporttal, de a testünkkel való kapcsolatunkra is rányomhatja a bélyegét.
Vannak olyan viselkedésmódok, melyeket jó esetben felnőttként nem tűrünk el, mégis természetesnek tartjuk, ha ugyanezeket a magatartásformákat egy gyerekkel szemben alkalmazzák, mondván: nincs abban semmi rossz. Pedig van, mert kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy megtanuljuk irányítani az életünket.
Az érzelmi bántalmazó kapcsolatot nem elég fizikailag elhagyni: a keletkezett szégyenérzetet nem olyan egyszerű elengedni, pedig az önmegbocsátás nélkülözhetetlen része a gyógyulási folyamatnak.
Egy bizonyos életkoron túl a párt kereső nők nemcsak azt nézik, egy férfi mennyire jóképű, kedves, vagy hajlandó elköteleződni, de azt is felmérik, vajon milyen apa lenne.
Amikor az osztálytársnőm először menstruált, édesapja egy csokor rózsával állított haza, hogy megünnepeljék a nővé válását. Amikor én kezdtem menstruálni, apukám annyit mondott: „Ilyen dolgokról én nem beszélek.”
„Mindannyian a lehetőségeinknek egy korlátozott körében mocorgunk. Így telik el az életünk” – vélte William James 19. századi amerikai pszichológus, filozófus. Ebből a korlátozott körből azonban ki lehet mozdulni, biztatta kíváncsi hallgatóságát Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus az idei Pszinapszison.
A narcisztikus személyek manipulációs taktikái nagyban hasonlítanak egy dackorszakát élő gyerek viselkedéséhez – nem véletlenül.
Tegyük fel, hogy rajtad kívül csak férfiak vesznek részt egy problémás szerhasználók számára indított csoportban. A többségük lenéz azért, mert nő létedre függőséggel küzdesz, hiába vannak nekik is hasonló nehézségeik. Amikor arról beszélgetnétek, hogy ki miért nyúlt a drogokhoz, nehezen nyílsz meg. Hogyan is osztanád meg a csoporttal a téged ért traumák történetét? Nem akarod nekik elmondani, hogyan bánt veled évekig az apád vagy később a partnereid. Miért olyan kevés a kifejezetten nőkre szabott program, csoport, terápia, ahol te is nagyobb biztonságban éreznéd magad? Erről kérdeztük dr. Kaló Zsuzsa pszichológust, drogkutatót, a Bevezetés a szerhasználó nők világába című könyv szerzőjét.
A felmenőink történetének ismerete nélkül csak kevés esélyünk van megérteni, hogy kik vagyunk, és miért pont azt az életet éljük, amit. Ezért hívja olvasóit egy generációkon átívelő önismereti utazásra Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyve. A klinikai szakpszichológust többek között arról kérdeztük, hogy mennyire lehet őszinte egy család egy tabukkal teli társadalomban, felelőssé tehető-e bárki is azért, mert feldolgozatlanul hagyta a sérüléseit, s hogyan válhatunk olyan szülővé, aki képes megszakítani a nehéz élmények generációkon átívelő hatását.
Bár sokféle igazság megfér egymás mellett, a hazugság mégis egyértelműen és jól körülhatárolhatóan azonosítható. Akkor is, ha politikus mondja, a médiagépezetből árad feléd, a pszichológusod nyugtat vele vagy a házastársad szövi köréd hosszú éveken át. Hogyan lehetne felismerni még azelőtt, hogy valami végzetes történne? Ebben segít Tisza Kata Most. – Túlélő leszel, nem áldozat című könyve. A progresszív, kevert műfajú kötetről a szerzővel beszélgettünk, aki azt is elárulta, miért nem elég szexi fehérneműket vásárolni és mosolyogva tűrni, mit tanult, amikor a nyugdíjasklubokat járta és mi a tudatosság ára, amit mégis érdemes vállalnunk, mert csak így lehetünk önazonosak.
