Képzeljük el egy pillanatra, hogy egy világtól elzárt helyen élünk, majd egy nap útra kelünk egy országba, amelyről vajmi keveset tudunk, mindössze annyit, amennyit egy gyorstalpalón meg lehet tanulni. Nem beszéljük a nyelvet, nem ismerjük a kultúrát – a nyolcvanas években Magyarországra érkezett kubai nők pont ilyenek voltak.
Így indultak neki a 80-as évek elején fiatal, 18-20 éves fiatal nők Kubából, hogy felvirágoztassák a szocialista textilipart Magyarországon. A bőröndjükben nem hoztak mást, csak formaruhát és szandált, ezért az érkezésük után megrohamozták a magyar boltokat, többek között a Skálát is, hogy az éghajlatnak megfelelő darabokat vásároljanak.
Castro figyeltette a kubai lányokat
Abban az időben kezdtek csak megjelenni a külföldiek hazánkban, ezért a kubai nők hamar felhívták magukra a figyelmet, elsősorban a férfiak körében. Ennek ellenére nem szövődött sok romantikus kapcsolatköztük, amelynek számtalan oka volt: az egyik, hogy a nyelvi korlátokat nehezen tudták áthidalni, a másik, hogy a kubai lányok viszonylag zárt közösségekben éltek, a gyáron és az otthonukon – a munkásszállón – kívül nemigen jártak el sehova. Az sem kedvezett a hosszú távú kapcsolatoknak, hogy a lányoknak négy év után haza kellett térniük Kubába. Ha valaki esetlegteherbe esett, akkor azonnal mennie kellett.
Hogy hogyan derült volna ki mindez? Fiedel Castro, Kuba egykorikommunista elnöke rövid pórázon tartotta állampolgárait, ezért mindig volt, aki megfigyelte a lányokat: a nagykövetség egy munkatársa, egy ifjúsági vezető, vagy egy jóindulatú csoportvezető időről időre felhívta a lányok figyelmét arra, hogy „jó kubai” módjára viselkedjenek. Arról nem is szólva, hogy még az indulásuk előtt egy ún. „forradalomvédelmi bizottság” bírálta el a jelentkezésüket, tehát csak azok jöhettek, akik nem jelentettek kockázatot a két ország kapcsolatára.
A kubaiak munkája valóban jól jött
Talán a szebb jövő reményében, a Kubában maradt család támogatása miatt jöttek Magyarországra ezek a fiatal lányok. A 80-as évek végén már 2500 kubai állampolgár dolgozott 24 magyar gyárban, többek között a Sortexnél, az Újpesti Cérnagyárban, a Kőbányai Textilműveknél és a Lőrinci Cérnagyárban. Jelenlétük átmenetileg megoldotta a munkaerő-problémákat, egyes gyárak kifejezetten sikeresnek számítottak.
Teljesítménybért fizettek nekik, de juttatásuk 60 százaléka automatikusan a kubai nemzeti bankban lévő számlájukra ment, amihez csak hazatérésük után fértek hozzá. Akkoriban a 7-800 forintot is elérte a fizetésük, ehhez képest egy diplomás pályakezdő bére 1986-ban 3500-5000 forint volt Magyarországon.
A kubai szövőnőket Castro a rendszerváltás után végleg hazarendelte, ugyanis akkoriban Magyarország már „reakciósnak” számított a diktátor szemében.
(Címlapfotó: Fortepan/Horváth Péter.)
Ha arról is szívesen olvasnál, hogy hova kerültek a magyar Ikarusok, ne hagyd kiezt a cikkünket.
