Nem először esik meg a történelemben, hogy feszültté válik a kapcsolat Kuba és az Amerikai Egyesült Államok között. A 60-as években Fidel Castro eltávolítására több mint 600 terv született, köztük egészen hihetetlen elképzelések is.
Jelenleg Kubában egyszerre van jelen három igen fertőző betegség, a terjedésüket pedig szinte lehetetlen megállítani.
Képzeljük el egy pillanatra, hogy egy világtól elzárt helyen élünk, majd egy nap útra kelünk egy országba, amelyről vajmi keveset tudunk, mindössze annyit, amennyit egy gyorstalpalón meg lehet tanulni. Nem beszéljük a nyelvet, nem ismerjük a kultúrát – a nyolcvanas években Magyarországra érkezett kubai nők pont ilyenek voltak.
Országos áramszünet miatt állt le Kuba szerda reggel, ismét összeomlott a karibi szigetország villamoshálózata.
Több mint tízmillió ember maradt áramszolgáltatás nélkül, és az egész ország sötétségbe borult egy műszaki hiba miatt.
Az Egyesült Államok menekültpolitikája hosszú évtizedek óta viták tárgya, ahogyan a közeli kommunista szigetországgal, Kubával való viszony is gyakran élesedett komolyabb konfliktussá az elmúlt hat évtizedben. Az ezredforduló környékének legvitásabb ügye egy hatéves kisfiú kapcsán robbant ki; a kis Eliánról készült Pulitzer-díjas fotó alaposan megosztotta a közvéleményt.
Az 1970-es években a szocialista tábor baráti országai között virágzó ösztöndíjprogramok élénk egyetemi életre, barátságok szövődésére kínáltak lehetőséget, megfelelő politikai kontroll mellett. A Díványnak mesélő, akkor még egyetemista lányok ma már nagymamák, de életükben meghatározóvá vált az ösztöndíj nyújtotta élmény, néha szerelem is.
Színes, díszes házikók, színes Cadillacek, színes ruhás színes férfiak és nők, szivar, fehér homok, türkiz tenger, koktélok, rumbatök és salsa. A szegénységben is életigenlő kubai spiritusz, csinos nők és macsó férfiak, páratelt fülledtség és túlfűtött szexualitás. Ezek a képzetek társulnak leginkább a karibi szigethez, de legtöbben azok közül sincsenek tisztában az igazi kubai valósággal, akik turistaként már jártak ott. A többcsillagos resortokban ugyanis nem hiánycikk a vécépapír és a vécéülőke, van vezetékes víz és üveg az ablakkeretben, nem úgy, mint egy átlagos havannai otthonban.
A férfiak visszaemlékezései szerint forróvérűek voltak, vidámak és könnyen kaphatók. A valóságban azonban a nyolcvanas években Budapesten dolgozó kubai vendégmunkásnők zárt közösséget alkottak, akik ritkán jártak el szórakozni, és a magyar textilipar végnapjai után visszatértek Kubába.
A történelem leghíresebb szakállainak birtokosai között előkelő helyen szerepel a 2016-ban elhunyt kubai diktátor, Fidel Castro, akinek arcszőrzete annyira ikonikussá vált, hogy egy időben a CIA furfangos tervvel próbálta eltávolítani, hátha így megfoszthatják macsó imázsától a kommunista vezetőt.
Kevés fénykép futott be akkora karriert, mint az argentin születésű kubai gerillavezérről, Ernesto „Che” Guevaráról készült portré, amely kezdetben az ellenkultúra és a baloldali mozgalmak jelképe lett, később azonban a reklámipar és a popkultúra is felfedezte magának: vodkától farmernadrágon keresztül óvszerig szinte mindent hirdettek vele, számtalan mém, paródia és homage készült róla, sokan – köztük Diego Maradona – testükre tetováltatták a híres képet. De vajon milyen alkalomból, milyen célra és ki készítette a legendássá vált fotót?
Mielőtt gerillavezérként bevonult volna a történelembe (és a pólóboltok polcaira), Ernesto „Che” Guevara orvostanhallgatóként, legjobb barátja társaságában motorháton utazta körbe Dél-Amerika országait – az itt szerzett élmények egész elkövetkezendő életére kihatással voltak.
