Kuba hajdani büszkesége, az ingyenes egészségügyi ellátórendszer is az összeomlás szélére sodródott.
„Egyébként Kuba a következő, de tegyetek úgy, mintha ezt nem is mondtam volna” – jelentette ki Donald Trump 2026. március 27-én egy miami befektetési fórumon elmondott beszédében, miután kifejtette, hogy az amerikai katonai fellépés szerinte milyen sikeresnek volt Venezuelában. Amit azonban az amerikai elnök sikerként könyvelt el, Kuba számára csaknem végzetesnek bizonyult: a jobb napokat látott országban immár hónapok óta súlyos gondok akadnak a víz- és energiaellátással, ami a mindennapi életet is küzdelemmé változtatja a szigetországban.
Miután Nicolas Maduro venezuelai elnököt 2026. január 2-án elfogta az amerikai hadsereg, a venezuelai olajtól nagyban függő karibi ország ellátás nélkül maradt. A Kubát évtizedekig életben tartó venezuelai olaj nélkül pedig a szigetország régen nem tapasztalt válságba süllyedt. Az utolsó olajszállítmány január 9-én érkezett, ezt követően csak egy orosz tankerhajó jutott el Kubába.
Trump és a „Donroe-elv”
Trump nem titkolt célja az, hogy Kuba politikai berendezkedése 2026 végére megváltozzon: az általa Donroe-tervnek nevezett doktrína ugyanis azt tűzte ki célul, hogy az Egyesült Államok befolyással bírjon az egész kontinensen – s ez alól az 1959 óta a szocializmust építő Kuba sem lehet kivétel. (A James Monroe amerikai elnökhöz fűződő Monroe-elv – amelyre Trump javaslata rímel – eredeti formájában az európai befolyást akarta csökkenteni az amerikai kontinensen.)
Tragikus helyzet az egészségügyben
A kubai ingyenes egészségügyi rendszer sokáig az ország büszkeségének számított.
Egészen a Covid–19 világjárványig Kubában a várható élettartam és a csecsemőhalandóság aránya megközelítette a fejlett országok adatait, az orvos-beteg arányt tekintve pedig az ország a világ legjobbjai közé tartozott.
Az elmúlt néhány hónapban azonban az egykor ünnepelt egészségügyi rendszer összeomlott, a szemétszállítás leállt, a munkanélküliség az egekbe szökött, és sem elegendő víz, sem elegendő (és megfelelő minőségű) élelem nem áll a lakosok rendelkezésére, ami különösen a várandós nők, a gyerekek és az idősek szempontjából elkeserítő.
A New York Times egy 21 éves, genetikai betegségben szenvedő fiúról írt, aki Havanna egyik szegénynegyedében lévő otthonában állandóan lélegeztetésre szorul, ám az egyre gyakoribb és egyre hosszabb áramkimaradások miatt élete folyamatosan veszélyben van. „Nem tudom, meddig bírjuk még” – mondta az édesanya a lapnak.
„Az élete az elektromosságtól függ.”
Nincs benzin, nincs gyógyszer
Kubában jelenleg csaknem százezren, köztük 11 000 gyerek vár valamilyen műtétre, de az orvosok és az ápolók sokszor el sem tudnak jutni a munkahelyükre. A klinikákon az áramkimaradások miatt nehézségekbe ütközik egy kemoterápia vagy dialízis elvégzése, a mentőautóknak csak töredéke van szolgálatban, hiszen nincs benzin (vagy csak aranyárban, a feketepiacon lehet hozzájutni). A gyógyszertárak üresek, a gyógyszergyárak működése leállt, a mindeddig gondosan hűtött oltóanyagok lassacskán szavatosságukat veszítik. A kórházakban nincs elég antibiotikum, s a várandós anyák gyakran alultápláltan érkeznek szülni – ha eljutnak egyáltalán időben a kórházba.
Egy doboz tojást egyhavi nyugdíjért
A stagnáló, államilag irányított gazdaság és a nemzetközi elszigeteltség miatt Kuba ugyan eddig sem tartozott a jóléti államok közé, a turizmus azonban szépen jövedelmezett: a tengerpart, a réges-régi Cadillacek, a kubaiak életöröme, közvetlensége sok turistát, köztük rengeteg amerikait vonzott. A kubaiak sokszor a turizmusból vagy az utcai árusításból jutottak némi mellékeshez, amire a havi 25 dollárnyi fizetésük mellett igencsak szükség volt. A jelenleg is zajló válság miatt azonban alig érkezik turista, a fizetések pedig tovább csökkentek: egy átlagos kubai munkás mindössze 13-15 dollárt keres havonta, ami gyakorlatilag semmire sem elegendő: csak a megélhetési költségek ennek legalább a nyolcszorosát teszik ki. A helyzetet jól érzékelteti, hogy egy nyugdíjas körülbelül 3000 pesót kap kézhez – annyit, amiből éppen egy doboz tojást tud venni.
Akadozó vízellátás
Az országot a hosszú, akár húszórás áramkimaradások mellett súlyos vízhiány is sújtja. A vízvezeték-hálózat és a szivattyúállomások állapota egyébként is drámaian leromlott, de áram és olaj híján most már a szivattyúk sem működnek. A havannaiak számára az olyan egyszerű, mindennapi tevékenységek, mint a főzés, mosás vagy fürdés is nehézségekbe ütközik: a csapok rendszerint üresek, a lakosok pedig vagy a tartálykocsik előtt sorakoznak, vagy éjjel-nappal a vízcsövek közelében hallgatóznak. Amikor megindul a víz, az összes fellelhető vödröt, üveget és kannát megtöltik, hogy legalább néhány napra legyen elegendő a készlet.
Járványveszély és ellenállás
A szemétszállítás – üzemanyag híján – szintén akadozik. Havanna utcáin hatalmas szemétkupacok halmozódnak fel, s a helyiek már attól tartanak, hogy hamarosan fertőző betegségek nehezítik meg még jobban az életüket, ami, figyelembe véve, hogy az országban antibiotikum sincs, könnyen végzetessé válhat.
A helyzet tehát igencsak sötét, a szó szoros és átvitt értelmében véve is. A kormány hivatalos álláspontja az „ellenállni a végtelenségig”; ennek ellenére 2026. április 3-án Kuba több mint 2000 fogoly szabadon bocsátását kezdte meg, azt remélve a gesztustól, hogy az Egyesült Államok enyhíteni fog a blokádon. Úgy tűnik, ez még várat magára.
Kapcsolódó: A karibi térség egy másik országának is rengeteg nehézséggel kell szembenéznie
