A Kádár-korszakban az éjszakai Budapest arculatát nemcsak a sötétedés után felgyulladó neonreklámok határozták meg, hanem az élőzenés szórakozóhelyek is. A nemiséget sem feltétlenül kellett meghagyni a hanyatló nyugat ópiumának: a fővárosban a hatvanas évek végétől kezdve több sztriptízbár is működött.
A lakótelepek a szocializmus ma is élő vívmányai: bárhova megyünk Magyarországon vagy a keleti blokk országaiban, biztosan találkozunk velük. Noha napjainkban már nem mindegyik szürke, hiszen a panelprogramnak köszönhetően az új szigetelés felhelyezésekor átfestették azokat, bizonyára mindannyian emlékszünk a betondzsungelekre.
Sonkás kifli sonka és tojás nélkül, hamis húsleves, párizsipörkölt. Az 50-es években sokak számára nem jutott megfelelő mennyiségű vagy minőségű étel az asztalra – ezt azonban a propaganda a világért sem ismerte volna be.
Ma már kacsahamburgert, pulled porkot és édesburgonyát falatozunk két csobbanás között a strandon, miközben díszesen illusztrált étlapról választjuk ki a koktélt az ebéd mellé. Azonban jól emlékszünk, nem mindig volt ez így. A szocialista strandok ételkínálata kevésbé volt változatos.
A táborba menet a sötétbarna műbőr vonatülések, amire csak hosszú nadrágban vagy szoknyában ültünk rá, különben odaragadtunk, a walkman fülhallgatójának narancssárga színű szivacsa, az elmaradhatatlan magyar- és francia kártya paklik – emlékek gyerekkorunk feledhetetlen nyaraiból.
A Kolosy téri piacot tömegek kedvelték: létezése már a szocializmus éveiben is veszélyben volt, de akkor még kitartott.
Vannak olyan tárgyak, amelyek nevének említése önmagában instant időutazás: azok, akik a szocializmus idején éltek, jól ismerik ezeket gyermek- vagy felnőttkorukból. 5 ikonikus tárgyat gyűjtöttünk most össze!
Az első úttörőcsapatok 1919-ben alakultak meg, szervesen kinőve a cserkészmozgalomból, annak hagyományából több elemet is átemelve. Az első táborozásra is sort kerítettek ekkor Kartalon, de a tanácsköztársaság bukása után 1946-ig kellett várni az úttörőmozgalom (újjá? meg?)születésére.
Ma már egy letűnt korszak emléke, de mindenki ismeri azt a fényképet, amely a Brezsnyev és Honecker közötti elvtársi csókot ábrázolja. Honnan eredt ez a bizarr szokás a szocialista politikusok között, és mi volt a jelentősége?
Sokan a szocializmus idején nőttünk fel, és bizonyos történelmi eseményeket már felnőttként éltünk át, de e korszak kitörölhetetlenül a sejtjeinkbe ivódott. Mutasd meg kvízünkben, te mi mindenre emlékszel ebből az időszakból!
Bár a szocializmus idején Magyarország volt a „legvidámabb barakk”, az akkor még létező Jugoszlávia mégis egy másik világot képviselt: egy olyan országot, ahol az Adria partján a szabadság szele jobban fújdogált, mint a keleti blokk többi államában.
Kádár János 1989. április 12-én mondta el utolsó beszédét az MSZMP KB előtt. A több mint egyórás, összefüggéstelen szónoklatban már tetten érhetőek az agg politikust sújtó demencia jelei – és a lelkiismeret-furdalás nyomai is.
