Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Létezik egy városrész Krakkó keleti szélén, amelyen nem csupán megépítettek, hanem megterveztek egy eszmének. Ez Nowa Huta, a kommunizmus mintavárosa, a szocialista realizmus hiteles példája, amelyben olyan, mintha megállt volna az idő.
A ma Krakkóhoz tartozó Nowa Huta a hidegháború hajnalán, az 1950-es években született meg Sztálin ötleteként, egy hatalmas kohászati kombinát köré szervezett, ideológiai küldetéssel bíró munkásvárosként. A cél nem más volt, mint egyensúlyt teremteni a „túl katolikus, túl értelmiségi Krakkóval” szemben. A kivitelezés pedig? Tökéletesen rendezett sugárutak, óvóhelyekkel felszerelt zöldövezetek, és egy város, amelynek lüktetését a központi tér szíve adta.
Nowa Huta, a szocializmusban ragadt hely
Az akkor még önálló településként létesített hely első épületét 76 évvel ezelőtt kezdték építeni, ám a Lenin nevét viselő acélkombinátban csak egy évvel később indult el a termelés. A vállalat 1977-ben élte fénykorát, amikor is évente 6,7 millió tonna acél előállításán mintegy 38 ezer munkás dolgozott.
Az elképesztő környezetszennyezéssel járó gyárból mindennap a kombinát szomszédságában alapított városba tértek haza a munkások.
Noha a Lenin-szobor mára eltűnt, az időközben Krakkóhoz csatolt városrész külsőre mit sem változott. Nowa Huta történelmi és építészeti jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2004-ben a jelentős részét műemlékké nyilvánították, sőt, kilenc évvel később még az is szóba került, hogy jelölik az UNESCO Világörökségi listájára is.
De vajon hogyan vált a propaganda városából törénelmi örökséggé Nowa Huta?
Íme, a városrész ellentmondásos, mégis lenyűgöző története:
Krakkó belvárosából Nowa Huta több villamossal és busszal is elérhető, és bár e külső városrészt érinti a vasút is, nincs működő állomása.
Ha érdekel a lengyel melegszendvicsként is emlegetett zapiekanka története, ajánljuk ezt a cikkünket is.
