Tudósként indult, a hatalom kiszolgálója lett. Radnóti hajdani barátja, Ortutay Gyula élete végéig élvezte a befolyásos elvtársaknak kijáró kiváltságokat – bár őt magát is megfigyelték.
Az 1960-as évektől kezdve fiatalok ezrei választották az autóstoppolást. A legkedveltebb úticél a Balaton volt, de az igazán bátrak akár külföldre is eljuthattak ilyen módon. Nem csak a költséghatékonyság számított: a bizonytalanság, a kaland, a szabadság érzése legalább ilyen fontos volt egy vérbeli stoppos számára.
Vannak írók, akiknek a nevére, bár egy-egy korszak sikerszerzőinek számítottak, néhány évtized múltán alig emlékszik valaki. Kolozsvári Grandpierre Emil az egyik közülük: ma már nagyon kevesen ismerik, pedig a szocializmus idején óriási példányszámban jelentek meg könyvei.
Alapvető illemszabályok határozzák meg még mindig sokak asztal melletti viselkedését. Gondoltad volna, hogy a banánt is lehet késsel-villával enni?
Titkos légyottból illegális határátlépés; nehéz tantárgyak helyett disszidálás; félresikerült átjárás a magyar-osztrák határon hamis útlevéllel – érdekes történetekre lehet bukkanni a levéltár feljegyzései között.
Míg a kádári kisember a linóleumpadlós üzemi étkezdében fogyasztotta szerény ebédjét, a Magyarországra látogató hírességek cigányzene mellett falatozhatták a libamájat, az úttörők pedig műanyag pohárból hörpölhették az iskolatejet.
Ma már évente ezrével jelennek meg a mesekönyvek, ifjúsági regények Magyarországon, és a szülőknek gyakran komoly fejtörést okoz, hogy mi alapján válasszanak olvasnivalót a kis könyvmolyoknak. Amikor mi voltunk gyerekek, a választék jóval kisebb volt, de néhány klasszikusnak számító könyv nem hiányozhatott egy család polcáról sem.
Az 1980-as évekbeli szocialista tutoriál az autópálya helyes és biztonságos használatáról azt is megemlíti, a veszélyes előzési manőverek kivédhetők lennének, ha minden autó közel azonos sebességgel haladna. Erre pedig az esély viszonylag adott volt: az illusztráló képsoron egy gyorsító Lada előz két lassabban haladó Ladát, a háttérben pedig egy Lada fedezhető fel.
Erich Honecker nem volt karizmatikus vezető: sem szónoklataival, sem hőstetteivel nem hívta fel magára a figyelmet, viszont hűen kiszolgálta a moszkvai érdekeket. Élete végéig büszke volt arra, hogy ő irányította a berlini fal építését, nőügyeivel pedig még politikustársai is kénytelenek voltak foglalkozni.
„A cél a céltalanság”, „nincs jövő”, „nincs remény” – vélték az 1980-as években a magyarországi punkok. A punkokat a kádári rendőrség elszántan üldözte, nemcsak feltűnő öltözködésük és megjelenésük, hanem a punkzenekarok antikommunista szövegei miatt is.
Legendák keringtek a sztálinvárosi „édes élet”-ről, de az építkezésen dolgozó nőknek sokszor kellett a munkahelyi zaklatást is elviselniük.
A szocializmus évtizedeiben nem kerülhetett akármilyen film a mozikba: a túlzottan erőszakos, naturális vagy ideológiailag problémás filmeket nem engedték bemutatni. A hatvanas évek közepétől péntek délutánonként Kádár Jánosnak és a legfelsőbb pártvezetésnek is levetítették az átvételre érkezett filmek bemutatókópiáit. Vajon milyen filmek akadtak fenn a szűrőn, és melyek voltak azok, amelyeket Kádár akár többször is megtekintett? Többek között erről beszélgettünk Gál Mihály filmtörténésszel.
