Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ma már évente ezrével jelennek meg a mesekönyvek, ifjúsági regények Magyarországon, és a szülőknek gyakran komoly fejtörést okoz, hogy mi alapján válasszanak olvasnivalót a kis könyvmolyoknak. Amikor mi voltunk gyerekek, a választék jóval kisebb volt, de néhány klasszikusnak számító könyv nem hiányozhatott egy család polcáról sem.
Talán mindannyian emlékszünk még Pöttyös Panni vagy Sicc történeteire, amelyek nélkül nem is tudtunk elaludni, de Benedek Elek meséi is ott voltak a kedvencek között. Erősen szubjektív válogatásunk következik a 70-es, 80-as évek meséiből és ifjúsági regényeiből.
Az első mesekönyvek
Nekem tényleg az elsők között volt Az első meséskönyvem című kiadvány, amelyben mesék és versek is voltak. Két személyes kedvencem a Didergő király, amit főleg apukámmal olvastunk együtt, és ma is tudom idézni, a másik pedig Weöres Sándor Déli felhők című költeménye, Katókával a főszerepben. Szintén megy kívülről. A másik kedvenc mesegyűjteményem Mihail Pljackovszkij A sün, akit meg lehetett simogatni. Ama, a struccmama története két finnyás fiókájával, illetve a röhincs tabletta és a kacagincsepp az állandóan síró zebrának örökre velem maradnak.
Sicc, a macska meséi és Pöttyös Panniból az összes kötet ott volt a polcomon, de valamilyen okból kifolyólag ezek nem állnak olyan közel a szívemhez. Viszont volt egy Benedek Elek-mesekönyv is a gyűjteményben, és épp a címadó mesét, A Világszép Nádszál kisasszonyt milliószor olvastam.
A fenti persze egy szűk válogatás az elérhető kínálatból, hiszen ott volt a Tesz-Vesz Város, a Babar utazása, a Vidám mesék, az Öreg néne őzikéje vagy a Hóc, hóc, katona is, amelyek megörvendeztették az aprónépet. De semmiképp ne felejtkezzünk meg Süsüről, Dr. Bubóról, a Futrinka utca lakóiról, a TV-maci történeteiről vékony füzetekben, és természetesen Mazsola, Pom Pom, Frakk és a Nagy ho-ho-ho horgász is sem hiányozhatott sokak gyűjteményéből.
A szocializmus ifjúsági regényei
Biztosan sokan vitatkoznának velem amiatt, hogy miért nem a Légy jó mindhalálig vagy APál utcai fiúkat, esetleg a Lessie hazatér című regényt emelem ki ebben az összeállításban. Cserébe viszont a Pöttyös sorozatban megjelent Nyakigláb apót vagy a Csíkos sorozat Kedves ellenségem című regényét sokkal szívesebben olvastam, bár tény és való, hogy ezek inkább a szórakoztató, mint a szépirodalom kategóriájába tartoznak.
De, hogy ne maradjunk magyar szerzők nélkül, Fekete István Tüskevár és Téli berek című regényeit a nagyszüleim budaörsi kertjében, a diófa alatt olvastam. Elvarázsolt a világ, az a nyugalom, a természet közelsége – ma már úgy mondanánk, igazi slow-regények ezek. Persze, kötelező olvasmányok voltak, így az ember kénytelen volt kézbe venni őket: a vastag, puha kötésű könyveket az ölembe kellett tenni, mert túl nehezek voltak, hogy megtartsam. Noha a narancssárga Nagy Indiánkönyv is a családi könyvtár részét képezte, az aztán igazi könyvóriás volt, nagyobb, mint egy lexikon, így aztán hiába is szerettem ezt a világot, ez igazán nem bizonyult olvasóbarát kiadásnak.
A fentiek közül néhány könyv anyukámé volt, féltve őrizte őket, hogy majd egyszer nekem adhassa. Én is megőriztem őket, fehér könyvespolcokon pihennek, és időről időre előveszek egyet-egyet, mert időnként a felnőtteknek is szükségük van a mesékre, vagy arra, hogy újra kicsit gyerekek lehessenek.
Ha szívesen nosztalgiáznál még, olvasd el cikkünket a szocialista iskolás évekről!
