Tudósként indult, a hatalom kiszolgálója lett. Radnóti hajdani barátja, Ortutay Gyula élete végéig élvezte a befolyásos elvtársaknak kijáró kiváltságokat – bár őt magát is megfigyelték.
„Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra Ortutay Gyula dr. egyetemi magántanár címére, Budapest VII., Horánszky u. 1. I.” Ezek a sorok álltak Radnóti Bori noteszének első oldalán, öt nyelven, amit a költő holttestének exhumálásakor, 1946. június 23-án találtak a viharkabátja zsebében.
Szegedi diákok
Radnóti és Ortutay Gyula Szegeden töltött diákéveik óta ismerték egymást. A költő magyar-francia szakra járt a Szegedi Ferenc József Tudományegyetemre, a szabadkai születésű Ortutay már a gimnáziumot is ott végezte, a piaristáknál. Nem volt jó tanuló, egy évet ki is hagyott:
„Apám halála után egyre nehezebb, megalázó lett a helyzetünk, s bizony az első években fokról fokra rosszabb tanuló lettem. Pedig a szegedi piaristák Dugonics András gimnáziuma jó iskola volt, s a tanárok igazságosak voltak hozzám is, osztálytársaimhoz is. Jól tanítottak, jól neveltek. De én mintha sűrű ködben tapogatóztam volna, egyre gyöngébben tanultam” – írta később, Naplójában. Végül sikerült leérettségiznie, ezt követően magyar-latin-görög szakra járt, de látogatta a pszichológiai és a néprajzi előadásokat is. Az egyetemen a baloldali szellemű diákokhoz csatlakozott: Radnótin kívül Tolnai Gábor, Baróti Dezső és Erdei Ferenc voltak baráti körének tagjai, akikkel szívesen látogatták a piarista költő, Sík Sándor szemináriumait.
Egyetemi tanulmányai után Budapestre költözött. A Magyar Nemzeti Múzeumban, majd a Magyar Rádiónál kapott állást, közben pedig bejáratos lett a Horthy-rendszer legfelsőbb köreibe: Kozma Miklós belügyminiszter (aki a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elnöki tisztjét is ellátta) gyermekeit tanította. Érdeklődése ekkor már a néprajz felé irányult, több tanulmányt is megjelentetett, és bekapcsolódott a fővárosi baloldali mozgalmakba is. 1943-ban belépett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba (FkgP), ahol Bajcsy-Zsilinszky Endre javaslatára ő dolgozta ki a párt művelődés- és oktatásügyi programját.
Radnóti, Gyarmati Fanni és Ortutay Gyula
Gyarmati Fanni naplójában számos bejegyzés utal arra, hogy a házaspár szoros baráti kapcsolatban volt Ortutay Gyulával és feleségével, Kemény (Ortutay) Zsuzsával: gyakran töltötték együtt vagy nagyobb társaságban az estéket, együtt szilvesztereztek, kirándultak. Gyarmati Fanni mindazonáltal nem mindig ír egyértelműen pozitívan a házaspárról. 1939. május 11-én kelt bejegyzésében például nehezményezte, hogy a jó kapcsolatokkal rendelkező Ortutay nem hívta meg magához őket, amikor Babitsékat látta vendégül. Máskor ízléstelennek tartotta Ortutay enyelgését a feleségével: „Gyula agyongyötri Zsuzsát mindenféle enyelgésekkel, hol az orrát huzigálja, hol aprókat paskol az arcán, hol gyöngéden fojtogatja.
Csodálom Zsuzsa türelmét, ahogy tűri. De mégis Gyula a legderekabb ember körülöttünk, igen-igen szeretem.”
Ez a baráti szeretet akkor ingott meg komolyabban, amikor Ortutay Gyula – legalábbis Gyarmati Fanni szerint – nem érezte át kellőképpen a fenyegetettséget, amiben barátai éltek.
„Gyula teljesen értetlen a helyzetünkkel szemben, csak az tölti be, hogy őt is érhetik mindenféle veszedelmek. Persze ez nem kétséges, de semmi esetre sem az, ami minket, a kipusztítás a legszörnyűségesebb módokon, és mindnyájunkat” – írta Gyarmati Fanni 1944 márciusában, a nyilas hatalomátvétel után. Ortutay ekkor elsősorban saját családjáról igyekezett gondoskodni: hogy mentse zsidó származású feleségét (és egy hónapos kislányát), hamis papírokat és menedéket szerzett számára Szegeden. Budapesti barátai előtt azonban eljátszotta, hogy Zsuzsa eltűnt, amire Gyarmati Fanni még két évvel később is emlékezett. Férje újratemetése napján vetette papírra ezeket a sorokat: „Ortutay Gyula beszélt elsőnek, kicsit belekeveredve a mondanivalókba, úgy éreztem, hogy kissé hamisított »el-elcsukló« hangon.
Sajnos nem tudok hinni neki ezekben a megnyilvánulásokban, mióta azon az emlékezetes 44. októberi estén úgy megjátszotta otthon a zokogást a Zsuzsa műeltűnése miatt. Veszedelmes színész, csak úgy mellesleg.”
Út a hatalomba
Ortutay, vagy ahogyan barátai szólították: Tutus, amikor a búcsúbeszédet mondta, már a Magyar Központi Híradó elnöke volt. Az intézmény a Magyar Rádiót és a Magyar Távirati Irodát is magába foglalta; a gyors felemelkedés titka pedig pártbeli kapcsolataiban keresendő: Ortutay, bár névleg az FkgP színeiben politizált, 1945 óta a Rákosi-féle Magyar Kommunista Párt titkos tagja volt. Amikor a Kisgazdapárt kormányt alapított, Ortutay lett a vallás- és közoktatásügyi miniszter, tisztségét 1950-ig, Révai József színre lépéséig látta el. Annak ellenére, hogy maga is egyházi gimnáziumba járt, miniszterként államosította az egyházi iskolákat, amiről cinikusan így írt naplójában 1948. november 21-én: „Egy és háromnegyed éve múlt, hogy miniszter vagyok, államosítottam (no nem egyedül), ami Eötvös Józsefnek sem sikerült’”. A kétes dicsőségű tettet további ellentmondásos, ám a Kommunista Párt szempontjából nézve igencsak fontos intézkedés követte: bár maga is néprajzzal foglalkozott, feloszlatta a Néptudományi Intézetet. Mentségére szolgáljon, hogy többször is le akart mondani, de Rákosi mindannyiszor visszautasította a lemondását.
Ortutay Gyula később is a hatalom (és a tudományos élet) közelében maradt. Tisztséget vállalt a Hazafias Népfront szervezetében, tagja volt az Elnöki Tanácsnak, és ő volt az Országgyűlés kulturális bizottságának, valamint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak (TIT) az elnöke. Kádárral erősen rokonszenvezett:
„Kádárral való beszélgetésem különben vigasztaló volt: higgadt, becsületes, puritán ember. Csak félre ne vezessék, meg ne csalják tanácsadói”
– írta 1957-ben, amikor még egy év sem telt el az 1956-os forradalom után. Bár ekkor már leginkább művelődéstörténettel és néprajzzal foglalkozott, a tudományos életben néhány politikai tisztogatás az ő közreműködésével zajlott. Tudóstársai nem igazán bocsátották meg neki, mivé lett az egykor Radnótival együtt induló piarista diák: „Ortutay a közéleti szereplésért, címekért, rangokért, kiváltságokért egyre inkább (f)eladta egykori önmagát, tudósi ambícióit” – írta róla Gervai András Titkos Magyarország című könyvében.
"Utálom magam, utálom az életem"
Hogy volt-e Ortutaynak lelkiismeret-furdalása azért, amivé lett? Időnként biztosan. „Hányszor kellett már megtisztulnom, s utána hányszor hevertem el megint különböző pocsolyákban?” – tette fel magának a kérdést 1964-ben. „Kodály okosabb, bátrabb volt nálam. Utálom magam, utálom az életem” – írta 1969 augusztusában. Karriervágya, hiúsága, mondhatni: nárcizmusa azonban nem engedte, hogy lemondjon a nehezen megszerzett címekről és kiváltságokról.
Kádár is tudott a viszonyáról
Bár magasra jutott, a kádári államtól ő sem volt teljes mértékben védve:
telefonját lehallgatták, leveleit felbontották, találkozásait megfigyelték, sofőrje rendszeresen jelentett róla.
Így nem meglepő, hogy titkos szerelmi viszonyai sem maradtak rejtve a besúgók előtt. A Naplóban ír egy bizonyos Eszterrel folytatott viszonyáról – róla ma már tudható, hogy a Magyar Televízió egyik népszerű bemondónője, a nála 28 évvel fiatalabb Tamási Eszter volt. 1959 őszén mutatták be őket egymásnak, Ortutay később lakást szerzett szeretőjének, akit havi 2000 Ft-tal támogatott. A Napló tanúsága szerint ő védte meg Tamási Esztert a beszervezéstől, cserébe azt kérték tőle: szakítsanak. A szakításra végül 1964-ben került sor, számtalan kísérlet után: úgy tűnik, tényleg drámai szerelem bontakozott ki közöttük.
„Mocskos, vergődő, mindennél tisztább, félelmes gyönyörűséggel, a teljesíthetetlent is teljesítő odaadással teljes szerelem volt”
– összegezte Ortutay az együtt töltött éveket, majd utána még sokáig tépelődött, vajon ez a viszony okozta-e, hogy kegyvesztetté vált párttársai körében.
"Maga volt az erő és a vidám szép szél"
Amikor véget ért az Eszter-szerelem, a férfi megismerkedett egy stewardesszel, Klárival, akivel 1964 novemberében viszonyt kezdett. Ortutay ekkoriban az ELTE rektori tisztségét is ellátta, légyottjaikra a rektori hivatal mögötti szoba „piros díványkáján”, Klári lakásában vagy a Balaton mellett került sor. Ez a szerelem azonban tragikus véget ért: a MALÉV-gép, amin Tolnai Klári légi-utaskísérőként szolgálatot teljesített, 1971. augusztus 28-án Koppenhágában lezuhant. „Délben épp ebédnél ültünk, felhívott Malárikné, Klári akkori bizalmasa, és fuldokló-síró hangon mondta, amit tudtam, éreztem. Tudtam, mert délelőtt idején háromszor felhívtam a lakásukat, és senki nem vette fel a telefont” – tudta meg a hírt Ortutay. „Mióta félt a balesettől, és mennyire szerette az életet. Maga volt az erő és a vidám szép szél. Szabadszájú volt és mégis, a legvadabb pillanatban szemérmes” – idézi írásában Ortutay megrendült sorait Tóth Eszter Zsófia.
Ortutay, míg élt, rejtegette naplóit a család elől, de nem semmisítette meg őket. Naplói három kötetben jelentek meg, halála (1978) után harminc évvel. Utolsó mondata akár groteszk életfilozófiaként is felfogható: „A többit majd meglátjuk, pisiljünk szorgalmasan tovább.” Csak ne a széllel szemben, ha Ortutayra hallgatunk. (Borítókép: Fortepan / Berkó Pál)
Ha egy másik titkos viszonyról is szívesen olvasnál, ezt a cikket ajánljuk.
