Erich Honecker nem volt karizmatikus vezető: sem szónoklataival, sem hőstetteivel nem hívta fel magára a figyelmet, viszont hűen kiszolgálta a moszkvai érdekeket. Élete végéig büszke volt arra, hogy ő irányította a berlini fal építését, nőügyeivel pedig még politikustársai is kénytelenek voltak foglalkozni.
1945 elején, amikor a második világháborúból már csak hónapok voltak hátra, a németországi Brandenburg an der Haven Görden negyedében található börtönben az egyik fiatal fogvatartott, Erich Honecker kedvező hírt kapott: jó magaviselete miatt engedélyezték számára, hogy a túlzsúfolt, a politikai foglyok kivégzőhelyeként ismert börtönből Berlinbe, a Barnimstrassén lévő női börtönbe szállítsák át. Honecker szakmája szerint ugyanis tetőfedő volt, a szövetségesek bombatámadásai által megrongált női börtönben pedig bőven akadt számára munka.
Már 10 évesen kommunista volt
Honecker egy hatgyermekes Saar-vidéki, protestáns szénbányász családjában született, negyedik gyermekként. Apja erősen baloldali érzelmű volt, és a kis Erich már tízévesen egy marxista szervezet gyermekcsoportjának a tagja lett. Politikai karrierje egyenesen ívelt fölfelé: 14 évesen belépett a Német Ifjúsági Kommunista Ligába, majd 1928-ban otthagyta az iskolát, hogy a Szovjetunióban, Magnyitorszkban politikai képzésen vegyen részt. Három év múlva hazatért, az ifjú kommunisták vezetője lett, de 1933-tól kezdve a hitleri Németországban csak titkos, föld alatti szervezkedésre volt lehetősége. Hollandiából, majd Párizsból irányította az ellenállók egy csoportját, de amikor 1935 decemberében álnéven Berlinbe érkezett, hibát ejtett: a Gestapo letartóztatta, majd két évig a Moabit fogolytáborban raboskodott. Miután tíz év börtönbüntetésre ítélték „hazaárulásra való előkészület” miatt, áthelyezték Brandenburg-Gördenbe.
Börtönőrét vette feleségül
A tetőfedő munkás, amikor épp nem a szövetségesek által megrongált tetőszerkezeteket javítgatta a női börtönben, megismerkedett a kilenc évvel idősebb, özvegy Charlotte Schanuel-lel, aki náci börtönőrként foglalkoztattak az intézményben. Ő segített a fess politikai fogolynak, hogy 1945. március 6-án, a szövetségesek ismételt bombatámadása okozta zűrzavart kihasználva megszökjön. Charlotte később beláttatta Honeckerrel, hogy a bombázások idején a börtön vastag falai biztonságosabbak számára, így a férfi feladta magát. A háború után, 1946-ban összeházasodtak – emiatt Honecker később magyarázkodásra kényszerült.
Elvtársi szerelem
A háborút követően Honecker felvette a kapcsolatot a Szovjetunióból Németországba visszatérő kommunista vezetőkkel, köztük a befolyásos Walter Ulbrichttal. Politikai karrierje folytatódott, 1947-ben Moszkvába küldték, ahol viszonyt kezdett párttársával, a nála három évvel idősebb Edith Baumann-nal. Honecker még nős volt, amikor a viszony kezdődött, de felesége agydaganatban elhunyt, Edith pedig teherbe esett, így Honecker 1949 decemberében feleségül vette, majd elutazott Moszkvába, hogy megünnepelje Sztálin 70. születésnapját.
„A legvadabb dolgokról fantáziál”
Itt azonban nem a diktátorral való találkozás tette rá a legnagyobb hatást, hanem egy fiatal lány. Margot Feist tizenöt évvel volt fiatalabb Honeckernél, és 22 évesen már jelentős pártmúlt állt mögötte: 1938-tól 1945-ig a Hitlerjugend női megfelelője, a Német Lányok Ligája (Bund Deutscher Mädel) tagja volt, majd onnan egyenesen a Kommunista Pártba lépett be. A Honecker által alapított Szabad Német Ifjúság (FDJ) sajtóirodáját vezette Halléban, majd 1949-ben az úttörőszövetség elnöke lett. A Szovjetunióba az NDK delegációjának legfiatalabb tagjaként utazott – rossz nyelvek szerint azért, hogy viszonyt kezdjen Honeckerrel, ezáltal pedig előmozdítsa politikai karrierjét.
„Margot először azért nyűgözött le, mert csinos fiatal lány volt”
– emlékezett vissza később Honecker az első találkozásra. „Másodszor pedig azért, mert a pártban is nagyon aktív szerepet vállalt.” Viszonyukat próbálták eltitkolni, de ez csak néhány hétig sikerült: feleségének feltűnt, hogy Honecker minden nap késő éjjel ér haza, ezért levelet írt Walter Ulbrichtnak: „Erich soha nem ér haza hajnali 1 óra előtt, és a legvadabb dolgokról fantáziál” – írta a gyanakvó Edith Baumann, azt követelve, hogy Ulbricht helyeztesse át Margot-t vidékre.
Erich Honecker a Politikai Bizottság előtt
Honecker valóban belehabarodott az ifjú elvtársnőbe. Szinte minden este munka után egyenesen a lakására hajtott, amikor pedig Ulbricht számon kérte, azt felelte, hogy inkább visszamegy tetőfedőnek, de Margot-t nem hagyja el. 1952 nyarán még a Politikai Bizottság is foglalkozott kettejük ügyével, majd közös szabadságot engedélyeztek számukra a Szovjetunióban, azzal a reménnyel, hogy utána Honecker el tudja majd dönteni, kivel szeretne együtt élni. 1952 decemberében megszületett Honecker és Margot közös lánya, Sonja, de Edith Baumann még ekkor sem egyezett bele a válásba: arra egészen 1955-ig várniuk kellett. (Később mind Honecker, mind Margot Feist az 1953-as évet adták meg házasságkötésük időpontjaként: valószínűleg szégyellték, hogy éveken át „csak” élettársak lehettek.)
A berlini fal lelkes támogatója volt
Honecker közben foglalkozott politikai karrierjével is: részt vett az 1951-es berlini Világifjúsági Találkozó szervezésében, 1955-ben pedig Ulbricht kérésére a Szovjetunióba utazott, hogy ismét a pártfőiskolán tanuljon. Visszatérését követően ő lett a nemzetbiztonsági miniszter, aki a berlini fal megépítésének és a disszidensekre kiadható tűzparancsnak a leghangosabb szószólója volt. Egykori pártfogója, Ulbricht helyére pályázott, és szovjet befolyással meg is valósíthatta álmát: 1971-ben a német kommunista párt első titkárává választották.
Beszédei alatt aludtak a többiek
Politikusként Honecker nem volt népszerű, 1972-ben még egy merénylet is készült ellene: egy kőműves szándékosan nekihajtott a politikus autójának, de Honecker túlélte. Honecker fokozatosan elvesztette a kapcsolatot a valósággal: sofőrjének visszaemlékezései szerint politikustársai szándékosan burokban tartották.
Felszólalásai után elvtársai lelkesen gratuláltak neki, miközben Honecker olyan pocsék szónok volt, hogy beszédei alatt a többiek rendre elszunyókáltak.
Amikor elsötétített, golyóálló autójával vidékre ment, az állambiztonsági miniszter, Erich Mielke ünneplő tömeget rendelt ki a tiszteletére, a valóság azonban az NDK-ban is inkább lehangoló, semmint ünnepelni való volt. Többek szerint valójában felesége, a kelet-németek által „lila boszorkány”-nak nevezett Margot bábként irányította Honeckert. Margot Honecker az NDK közutálatnak örvendő, poroszos szellemű oktatási minisztereként mindent megtett az iskolák átpolitizálása és militarizálása érdekében, az 1970-es években még a honvédelmi foglalkozásokat is kötelezővé tette a középiskolások számára.
Chilében talált menedéket
Honecker, a berlini fal legnagyobb támogatója végignézte, amikor 1989-ben a falat lebontották. Mind ő, mind a felesége hevesen ellenezték Gorbacsov politikáját, de a betegeskedő Honecker – szerencsére – nem tudott erélyesen fellépni az 1989-es változások ellen. Egy szovjet katonai kórházba, majd Moszkvába menekült feleségével együtt, ezt követően pedig a moszkvai chilei nagykövetségen keresett menedéket. Az idős politikust Borisz Jelcin átadta Németországnak, ahol a berlini falnál kiadott tűzparancsok miatt felelősségre vonták, de Honecker ekkor már túl beteg volt az eljárás folytatásához, így 1993-ban megszüntették azt. A politikus, feleségével együtt ekkor Chilében élő lányához utazott, majd egy évvel később elhunyt. Margot Honecker 2016-ban bekövetkezett haláláig szintén a dél-amerikai országban élt. Élete végéig szidta Gorbacsovot.
Ha szívesen olvasnál még kelet-német témában, ezt a cikket ajánljuk.
