Ezt ették a magyarok a Rákosi-korszakban

Olvasási idő kb. 4 perc
Google Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

Sonkás kifli sonka és tojás nélkül, hamis húsleves, párizsipörkölt. Az 50-es években sokak számára nem jutott megfelelő mennyiségű vagy minőségű étel az asztalra – ezt azonban a propaganda a világért sem ismerte volna be.

A második világháború után – amikor a háborús hiánygazdaság eredményeképpen legfeljebb tökbélből készült húsleves és a cikóriakávé jelentette az ünnepi fényűzést – továbbra sem volt zökkenőmentes a lakosság ellátása, így nem meglepő, hogy a korabeli lapok a takarékosságra helyezték a hangsúlyt, amikor recepteket vagy konyhai tippeket közöltek. Természetesen ekkor is akadtak olyanok, akik egyenlőbbek voltak az egyenlők között: a legfelsőbb körök pártfunkcionáriusainak egyáltalán nem kellett nélkülözniük.

Datolya, banán és egyéb luxusételek Rákosinál

1955 késő őszén Rákosi Mátyás magához hívatta az Írószövetség három titkárát: Karinthy Ferencet, Vészi Endrét és Kuczka Pétert. A „kis molett” – ahogy az ifjabbik Karinthy nevezte Rákosit – órákig faggatta a három írót, kifejtette sajátos nézőpontját a magyar irodalom helyzetéről és céljairól. Az estébe nyúló beszélgetésen – amint azt Karinthy Ferenc Staféta című kötetéből megtudhatjuk – vacsorával is megkínálta meghívottjait:

Idézőjel ikon

„Lazacos, kaviáros, sonkás szendvicseket kínálgattak, hűsítőket, narancsot, banánt, déligyümölcsöt. Nemigen kérettük magunkat, ezek akkoriban ritka ínyencségek voltak, idegességünkben is jócskán faltunk.

Kuczka pár szem datolyát félrerakott és begöngyölt a papírszalvétájába. Talán ösztönösen, meg sem gondolva, mit művel, mert ahogy a többiek rámeredtek, zavarba jött, motyogott: – Bocsánat, a kislányom még sose látott ilyet, azért…

Kínos kicsi csönd támadt. Rákosi elvörösödött.

– Vigyen neki banánt, narancsot is! – s szemének egy oldalvillanásával utasította a pincért, hogy csomagolják be.”

Sorban állók egy 8. kerületi KÖZÉRT előtt (1956)
Fotó: Fortepan / Peter, Isaac

Spórolós fogások

A lakosság döntő többségének természetesen nem adatott meg, hogy Rákosi asztaláról küldjenek neki ritkaságszámba menő déligyümölcsöket. (Hogy a banán mennyire luxuscikknek számított, jól mutatja, hogy még a 70-es, 80-as években is hiánycikknek számított: csak télen lehetett kapni, kevés helyen, leginkább pult alól vagy megfelelő összeköttetések birtokában. Ha valaki nem rendelkezett megfelelő ismeretséggel, kénytelen volt sorban állni az egzotikus finomságért, és reménykedni, hogy nem pont előtte fogy majd el.) A „vas és acél” országában az ötvenes években sokkal inkább spórolós fogások kerültek előtérbe: a hús, a tojás vagy a tejtermék egyáltalán nem számított alapélelmiszernek: bár a negyvenes évek végére a mezőgazdasági termelés helyreállt, az erőszakos államosítás következtében ismét akadozni kezdett az ellátás.

Fáradságos munka volt a főzés

A háztartások többségében még sparhelttel fűtöttek és főztek. A cselédek és szakácsnők már a múlt ködébe vesztek, a főzés fáradságos művelet volt: miután a háziasszony nagy nehezen, sokszor órákig tartó sorban állás után beszerezte a hozzávalókat, gondoskodnia kellett a tűzifáról, begyújtani és őrizni a sparhelt tüzét, majd sokszor folyó víz nélkül elmosogatni a koszos edényeket, amihez sokszor az udvarról vagy a közkútról szerezte be a vizet. Falun az ötvenes években a leggyakrabban a kenyeret is otthon sütötték (már, ha maradt miből: az erőszakos beszolgáltatások és „padlássöprések” időszakában ez sem volt evidens). Az átlagember rántott levest reggelizett, egy karéj kenyérrel vagy a sparhelten készített, fokhagymás-zsíros pirítóst, a gyerekek kezébe lekváros kenyeret nyomtak. Hús legfeljebb hetente egyszer-kétszer került az asztalra: ennek beszerzése is nehézségekbe ütközött, a „feketevágásnak”, azaz az engedély nélküli disznóvágásnak pedig súlyos következményei lehettek, így kevesen merték kockáztatni.

Az 50-es években a spórolós ételek voltak jellemzőek
Fotó: Fortepan / Fortepan

Receptek az 50-es évekből

Mindezek után nézzük, milyen recepteket ajánlgattak a lapok az 50-es évek háziasszonyainak. A Dolgozó Nőben többek között szerepel a rizses tüdő, a paradicsomos tök és a véreshurkaleves; de sokszor közöltek hús nélkül is elkészíthető ételek leírását is: töltött karalábét, töltött padlizsánt, sőt húslevest is lehetett így elkészíteni. Sokszor megjelentettek „hamis” ételrecepteket is, például hamis gulyás vagy hamis mézes, amiben mézet cukor és szilvalekvár helyettesítette. A töltött zsemle tölteléke tejföllel, zsírral összekevert darált párizsi vagy krinolin volt, csakúgy, mint a rakott kelkáposztáé. 

De szerepel a receptek között a sonkás kifli (sonka és tojás nélkül), a széna-szalma (főtt és olajban kisütött metélt tészta keveréke, fahéjjal-cukorral meghintve), a szafaládé sütve, a párizsi pörköltnek elkészítve és a tojásfasírt (főtt tojás, vízben áztatott kenyérrel dúsítva, majd forró olajban kisütve) is.

Feltűnően sokszor említik Petőfi állítólagos kedvencét, a székelykáposzta is.

Takarékossági napok a konyhában

A takarékosság kiemelt szerepet kapott az ötvenes években. A Magyar Vasárnap Női Szakasz című rovatában arra buzdította a háziasszonyokat, tartsanak takarékossági napokat (aznap főzzenek abból, ami megtalálható odahaza), a zsíros edények papírosát használják fel a kályha vagy a sparhelt begyújtásához, papucsot pedig varrjanak maguknak. A korabeli propagandasajtó azonban tagadta, hogy nehézségek lennének az élelmiszer-ellátásban: sőt, a „múlt rendszer”, a Horthy-korszak vagy az imperialista angol munkáscsaládok sanyarú étrendjén sajnálkozott.

Ebéd egy üzemi konyhán, 1954-ben
Fotó: Fortepan / UVATERV

Az 50-es évektől kezdve megjelentek a nagyüzemi étkeztetés első hírmondói is. Az Üzemétkeztetési Vállalat 1950 végén nyolc nagyüzemi konyhát üzemeltetett Budapesten, így például a Soroksári úti Ételgyárat, ami „naponta 17 500 ebédet és 9000 vacsorát” állított elő, de az Erzsébet körúti hajdani Royal szálló is népkonyha lett. A hagyományos vendéglátás ezzel szemben visszaszorult, azaz leginkább szándékosan visszaszorították: a hajdani polgári kávéházak és vendéglőkben zajló társas érintkezés minden formája veszélyes lehetett a fennálló rendszer számára. (Borítókép: Egressy út 35-51., a Posta Központi Járműtelep konyhája 1955-ben. Forrás: Fortepan / Bolvári László)

Ha érdekel, hogyan ettünk az üzemi étkezdék ben a Kádár-korszak idején, ezt a cikket ajánljuk.

Sóbors receptek

Van egy jó recepted, és megmutatnád a világnak?

Ott lapul a nagymamád receptes füzetében, milliószor készítetted már a különleges alkalmakra, olyan, ami megmenti a hétköznapokat, vagy épp ez a kedvenc ételed? 

Küldd el nekünk, és legyél a Sóbors Olvasói receptek rovatának szerzője!

A recepted nem maradhat a fiókban!

Recept beküldése

hirdetés

Bálint Lilla
Bálint Lilla
Újságíró, szerkesztő
Újságíró, irodalomterapeuta, mentálhigiénés szakember, a Dívány Múzsák a csók után című kötetének szerzője. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar szakon diplomázott, 2021-ben a Pécsi Tudományegyetemen irodalomterapeutaként, 2024-ben a Semmelweis Egyetemen mentálhigiénés szakemberként végzett. 2022 óta a Dívány szerzője. Egy irodalomterápiás gyűjtemény társszerzője.
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Offline

11 napra veszett nyoma Agatha Christie-nek: máig nem tudni, mi történt pontosan

Agatha Christie-t 50 évvel a halála után is a krimi királynőjének tekintik, azonban életének egyik legfontosabb fejezete máig megválaszolatlan kérdéseket hagyott maga után: az írónő 1926-ban nyomtalanul eltűnt, majd tizenegy nappal később egy hotelben találtak rá – úgy, hogy állítólag saját férjét sem ismerte fel.

Lájfhekk

Nem tudsz aludni a nyári melegben? Ezek a tippek segítenek

A nyári hőség nem csak a közérzetünket befolyásolja, az alvás minőségét is jelentősen ronthatja. A tartósan rossz alvás pedig hosszabb távon növelheti több egészségügyi probléma kockázatát, ezért érdemes tudatosan tenni a pihentető éjszakákért. Mutatjuk, hogyan.

Világom

Nem bírod a meleget? Hűsölj a Balti-tenger partján!

Nem minden tengerparti nyaraláshoz tartozik hozzá a perzselő napsütés és a zsúfolt strand: Észak-Németország azokat várja, akik a tengert, a friss levegőt és a történelmi városok hangulatát keresik – a mediterrán hőség nélkül.

Világom

Piran, a sómunkások városa: templomának szobra az időjárást is megjósolja

Portorožtól mindössze néhány percnyi autóútra, vagy akár egy kellemes sétára található Piran, a szlovén Isztria egyik legszebb történelmi kikötővárosa. Az évszázadokon át a Velencei Köztársasághoz tartozó település szinte érintetlenül őrizte meg középkori hangulatát: szűk sikátorok, egymáshoz simuló házak és apró terek alkotják.

Mindennapi

Ezekre figyelj, amikor pultból vásárolsz fagyit

Ha ezeket a tényezőket figyeled amikor fagyizol, könnyebb lesz eldönteni, hogy visszatérsz-e az adott fagylaltozóba. Mutatjuk a legfontosabbakat, és azt is, hogy a hivatalos vizsgálatok során mit ellenőriznek, mert ebből is sokat tanulhatsz.

Testem

A látványos fogyás rejtett ára: nekik segítenek valójában az új elhízás elleni készítmények

Az új generációs elhízás elleni csodaszerek fenekestül felforgatták a világot: a klinikai tesztek szerint a páciensek könnyedén adják le testsúlyuk több mint 10 százalékát, miközben a szív- és érrendszeri kockázataik is csökkennek. Nem csoda, hogy a közbeszéd ma már egyszerű, gyógyszerrel megoldható problémaként tekint a túlsúlyra. A csillogó sikersztorik mögött azonban felsejlik a rideg valóság: a gyógyszer elhagyása után a kilók és a veszélyes egészségügyi mutatók szinte azonnal visszatérnek a kiindulási pontra.

Testem

Krónikus betegségre utalhat, ha nyáron ilyen az arcbőröd

A nyári napsütésben mindenkinek kipirul kicsit az arca, ám ha a pír tartóssá válik, égő érzéssel párosul, vagy apró hajszálerek, esetleg pattanásszerű göbök jelennek meg az orrodon és az orcádon, annak komoly egészségügyi oka lehet. A rozacea egy krónikus, nem fertőző gyulladásos bőrbetegség, amelynek a legfőbb ellensége éppen a nyári hőség és a napsugárzás. Az UV-sugarak ugyanis nemcsak tágítják az ereket, de szétrombolják a bőr védőrétegét és súlyos gyulladásokat indítanak el.

Offline

Ebben a fürdővárosban a királyok is elveszítették a fejüket: a 74 éves Goethe is Marienbadban lett szerelmes

Amikor a 19. század végén Európa uralkodói, hercegei és ünnepelt művészei pihenni vagy éppen titokban udvarolni vágytak, nem a francia riviérára, hanem egy cseh erdő mélyén megbúvó, mocsarakból varázsolt luxusbirodalomba utaztak. Marienbad (Mariánské Lázně) az Edward-korabeli építészetével, neobarokk kolonnádjaival és csodatevő forrásaival a világ legbefolyásosabb embereinek lett a menedéke. VII. Edward angol király itt próbált (sikertelenül) lefogyni a tízfogásos vacsorák mellett, miközben a német költőfejedelem, a 74 éves Goethe egy 17 éves fiatal lány miatt veszítette el a fejét, és kért házassági közvetítést a porosz királytól.

Offline

Romulus és Remus legendája: ki alapította valójában Rómát?

Romulus és Remus történetét szinte mindenki ismeri: a két ikertestvért egy nőstényfarkas nevelte fel, majd egyikük megalapította Rómát. A legenda évszázadokon át a város eredettörténetének számított, a történészek szerint azonban a mítosz mögött sokkal összetettebb politikai és hatalmi játszmák húzódtak meg.