Mit vett el? Mit adott? Mire tanított a tavalyi év? Egészségfejlesztéssel foglalkozó szakemberek és hobbisportolók osztják meg tapasztalataikat.
Hivatásos és szabadidő-sportolókat kérdeztünk arról, hogy hogyan élték meg a váratlan nehézségekkel és korlátozásokkal teli tavalyi évet, és hogyan értékelik ezt az időszakot az egészséges életmód, a motiváció és az önfejlesztés szempontjából.
Városból terepre
„2009 tavaszán kezdtem el rendszeresen futni, heti 3-4 alkalommal vettem részt közösségi futásokon, miután rájöttem, hogy nagyobb motivációt jelent, ha van egy csapat. Egyedül nehezebb volt rávennem magam” – mesélte Bata Viktória marketingmenedzser, akinek a futással sem a fogyás, sem az életmódváltás nem volt célja, csak szerette volna rendszeresebbé tenni ezt a jó szokást.
„Az a típus vagyok, aki céltalanul semmit nem szeret csinálni, így a futásban is megtaláltam a motiváló tényezőket: gyorsulni, minél hosszabb távokat futni, így 2020-nak már egészen konkrét elképzelésekkel vágtam neki. Aztán márciusban egyik pillanatról a másikra bezárt minden, az edzéseket sem tartották meg. Ekkor indult volna a tavaszi versenyszezon, és én is több olyan versenyre készültem, amit végül mind lemondtak. Ez volt az első hullámvölgy, amikor át kellett gondolnom, hogy akkor most mire is készüljek. Egyedül is mentem futni, de céltalannak éreztem, elveszett a motiváció, nehéz volt elengedni a korábbi célokat. Ezzel persze nem csak én voltam így, úgyhogy a saját kis futócsapatunkban kitaláltunk egy ki fut a legtöbbet a karantén alatt? háziversenyt. Szerencsére a szabadtéri sportolás engedélyezett volt, így szinte minden nap mentünk, ez újra adott egy kis löketet” – árulta el Viki.
Mint mondta, soha nem látott annyi futót a Margitszigeten, mint ebben az időszakban. „Úgy tűnt, sokan a szabadtéri sportoláshoz menekülnek a bezártságból. Ekkor kezdtem el más futóútvonalakat felfedezni a városban, ahol kevesebben vannak, hogy csökkentsük a kockázatot. Így egyre többet mentem terepre futni, ami egy teljesen más világ, és teljesen beleszerettem. Közben elkezdtem edzői irányítással edzeni, hogy a céljaimat okosan érjem el, és ehhez kapom azóta is hétről hétre a konkrét tervet, ami sokat segít a motiváció fenntartásában. A célokhoz pedig nem elég csak az edzéseket megcsinálni, nagyon sokat számít a teljesítményben a táplálkozás, a pihenés és az izomerősítés is, amikre azóta sokkal jobban odafigyelek. Kiegyensúlyozottabb is vagyok, jobb a közérzetem, bár a pihenésre fordított időn még van mit javítani.”
„Egy fontos dolog, amit megtanultam 2020-ban, az az, hogy könnyebben elengedjem a dolgokat, nemcsak a sportban, hanem az élet minden területén. Mert egyik pillanatról a másikra változhat meg minden. A sport mindig is sokat adott nekem, a tavalyi korlátozások idején pedig különösen erős kapaszkodót jelentett. Megyünk tovább, nincs megállás.”
Közös edzések helyett egyéni munka
„Nem a legerősebb faj lesz a túlélő, nem is a legintelligensebb, hanem az, amelyik a leggyorsabban képes változni. A járvány kitörése óta sokszor eszembe jutott ez a darwini gondolat. A bizonytalanság mellett ott lapult a háttérben az ismeretlen helyzet okozta félelem is, ezért először is megpróbáltam információkat szerezni, utánajárni a dolgoknak, amit a néha egymásnak ellentmondó források nem könnyítettek meg” – árulta el a Díványnak Zsigrai Zoltán Hiko-ryu taijutsu instruktor.
„A változást, irányváltoztatást rengeteg lelki tényező, érzelem, gondolat nehezíti, a türelmetlenség, a bizonytalanság, a helyzet folyamatos és gyors alakulásához való alkalmazkodás és a nagyobb éberség okozta fáradtság az edzésmunkára is rányomta bélyegét. Mivel a taijutsu szigorú kontakttevékenység, eleve nagyobb figyelmet igényel, akárcsak a rövid kard használata. A gyakorlók között szoros kapcsolat és bizalom alakult ki, az erős csoporttudat miatt pedig nem volt egyszerű megélni a szociális távolságtartást. Ugyanakkor azáltal, hogy a hangsúly áthelyeződött a csoportról az egyéni munkára, a gyakorlóknak lehetősége nyílt arra, hogy a szokásosnál is többet foglalkozzanak önmagukkal, ami a harcművészetekben, küzdősportokban és a közelharcban nélkülözhetetlen és folyamatos feladata az egyénnek” – tette hozzá az instruktor.
„Jómagam is több időt fordítottam önreflexióra és önfejlesztésre, valamint szakmai anyagok készítésére, fordítására és azok elemzésére. Bővítettem anatómiai és fiziológiai ismereteimet, valamint a japán harcművészeti szakirodalom számos írásán rágtam át magam – némelyiken többedszerre is –, melyekből egyúttal hatalmas inspirációt is merítettem ahhoz, hogy hatékonyan motiválhassam magam, amikor váratlan akadályok gördülnek elém. Bizakodón, testileg, lelkileg és szellemileg megerősödve, tettre készen vágunk bele az új évbe.”
A nehézség is lehetőség
„Az évek során kialakult bennem egy olyan szemléletmód, amivel a nehéz időszakokra is lehetőségként tudok tekinteni. A tavalyi év is lehetőség volt. Arra, hogy kiderüljön, mennyire szeretem a munkám, mennyire tartok ki mellette, lehetőség volt arra, hogy kiderüljön, mennyire áll stabil lábakon a vállalkozás ahhoz, hogy túléljen, és lehetőség volt arra, hogy kiderüljön, biztosan olyan emberek életét egyengetem-e, akik mentorként tudnak rám nézni” – mondta Hutterer Zsófia egészségfejlesztő, erőnléti edző, női torna szakedző és masszőr.
„Az első hullám alkalmával, amikor – bár nem volt muszáj – bezártuk az edzőtermet, néhány napig a könnyeimmel küszködve agyaltam azon, hogy hogyan tovább. Végül online edzések formájában és a szabadban oldottam meg a tréningeket, szerencsére akkor jó volt az idő. A teremmel is online edzéseket tartottunk esténként, és ennek az állandóságnak köszönhetően szinte minden vendégünk visszatért, amikor újra kinyitottunk, sőt újak is érkeztek. A nyári hónapok sikeresen teltek, aztán jött megint a hír, hogy egyik napról a másikra be kell zárni. Azóta is házhoz járok, illetve garázsban tartok edzéseket, a csoportos órák online zajlanak, a masszázs pedig megy a szabályok betartása mellett. Az edzőterem sorsa sokkal jobban aggaszt, mint a magamé, tavasszal muszáj lenne kinyitni, hogy legyen bevétel és fent tudjunk maradni. Addig is megy a munka, ami mellett most leginkább az önfejlesztésre helyezem a hangsúlyt. Rengeteget olvasok, és jelenleg a bűntudat nélküli nemet mondást gyakorlom. Eddig ez nem nagyon ment, előfordult, hogy napi 13-14 edzést tartottam, mert egyszerűen nem tudtam nemet mondani – árulta el az edző, majd hozzátette: – Még biztosan állít elénk nehézségeket a vírus, én pedig igyekszem a végsőkig kitartani, alkalmazkodni a változáshoz – hiszen mindig az marad életben, aki fogékony a változásra.”
Napindító szabadtéri edzések home office-ban
„Az elmúlt év számomra is rengeteg újdonságot és meglepetést hozott. A sok korlátozás, megszorítás, szabály nekem sincs kedvemre, hiszen felborított egy megszokott, jól bevált életritmust, de ettől függetlenül 2020-ban is sikerült ugyanannyi időt és energiát fektetnem a saját testsúlyos edzésekbe, mint korábban – mondta el a Díványnak Besír Márk, aki 2017-ben kezdett el tudatosan, következetesen edzeni, a kezdetekről pedig ebben a cikkben mesélt részletesen. – Továbbra is az udvaron és a szabadtéri kondícionáló parkban való mozgást preferálom, és tekintve, hogy a jelenlegi helyzet miatt az otthonról dolgozók számát gyarapítom, még kevésbé okozott gondot, hogy beépítsem a napi rutinok közé a testmozgást. Számomra az a legjobb, ha tornával indíthatom a napot, így reggel 9-kor üdén és energikusan ülök le a gép elé. A reggeli sportot egyébként ajánlom mindenkinek, aki ülőmunkát végez. Annak, aki eddig sem mozgott, a járványhelyzet egy újabb jó kifogás lehet arra, hogy miért ne kezdjen el mozogni, ugyanakkor biztosan sokan vannak azok is, akiket ez a válság sarkallt életmódváltásra.”
„Ahogy általában, ebben az időszakban is kihívásként tekintek a testmozgásra. A járvány kitörése óta több időt fordítok az elméleti dolgokra, átgondoltabban, precízebben igyekszem edzeni, hogy a maximumot hozhassam ki az erre szánt időből és magamból. Több kardiogyakorlat bővíti a repertoáromat, megtanultam végre normálisan ugrókötelezni, illetve a sok ülőmunka miatt keményebb lábedzéseket iktattam be. Mozogni az állandó változástól függetlenül bármikor és sokféleképpen lehet, ráadásul a sport, azáltal, hogy önismeretre és testtudatosságra tanít, megkönnyíti az ember számára a változáshoz való alkalmazkodást. Azt hiszem, a tavalyi év leginkább türelemre és önfegyelemre nevelt, emellett úgy érzem, kreatívabban oldok meg feladatokat és a szervezőkészségem is fejlődött. Ebben rengeteg segítséget nyújtottak a napindító edzések” – tette hozzá Márk.
