A sikeres emberek nemcsak a jutalmakra koncentrálnak, hanem arra is, mit veszíthetnek, ha nem lépnek.
Segítünk, hogyan ne add fel már január második felében az elhatározásod, és megmutatjuk, miképp érheted el valóban a céljaidat.
Az egyik ismerősöm úgy fogalmazott: egy nap elment az iskolába a cuki kisfia, és hazajött egy kibírhatatlan tini, akit az égvilágon semmivel nem lehet motiválni. Mielőtt kétségbeesnél: van segítség a tinédzserbajokra, csak meg kell találni azt a napi néhány percet, amikor az ajtajuk nyitva áll.
Az önsegítő könyvek többsége azt ajánlja, hogy ha el szeretnénk érni a céljainkat, akkor vizualizáljuk a sikert. Kutatás igazolta, hogy ezt a tanácsot jobb, ha nem fogadjuk meg.
Ezeket a tévhiteket kellene végleg elfelejtenünk a munkával kapcsolatban, hogy a munkavállalók motivációja valóban szárnyra kaphasson.
„A motivációm soha nem látott mélyponton van” – mondhatja ezt egy 40 vagy 50 éves ember, de mi van akkor, ha egy 22-24 éves fiatal állít ilyet? Egy friss kutatás szerint egyre több fiatal munkavállaló számol be a kiégettség érzéséről. De mi lehet a baj a millenniumi és a Z generációs munkavállalókkal? Vagy épp a munkával? Esetleg a társadalommal?
Nem tesz nagyképűvé, ha megünnepled sikereidet, csupán önbizalmat és motivációt ad a jövőbeli terveid megvalósításához.
A szakértők szerint nemcsak a munkád során, de a magánéletedben is boldogabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzed magad, ha szereted a hivatásodat és a közeget, amelyben dolgozol – de hogyan lelhetsz rá a szeretetre a munkahelyeden?
Amennyiben mérföldkőhöz érkezett az életed, megfogalmazódott benned az igény az életmódváltásra, érdemes ennek kivitelezésére pontos ütemtervet készítened. A megvalósítás pozitív kicsengése az apró részletekben rejlik. Szakértő ad tippeket ahhoz, hogy ne add fel félúton.
Édesanyám annyira szeretett iskolába járni, hogy kislányként, miután hazaért, felsorakoztatta a babáit, és leadta nekik az aznapi tananyagot. Időnként számonkérést is tartott, mindegyiküknek készített játék ellenőrzőt, szorgosan vezette a jegyeiket. Nem csoda, hogy később a tanári pályát választotta, és mára több mint 3 évtizede oktatja a diákokat (egyébként abban az iskolában, ahova ő maga is járt annak idején). Ám a gyerekek többsége közel sem élvezi ennyire az iskolát, mint anno az én anyukám. Sokan egyenesen utálnak ott lenni, vagy arról számolnak be, hogy állandóan unatkoznak. Mi lehet a háttérben?
Nem lehet minden állat annyira cuki, mint a panda. Ott van szegény mélytengeri bluggyhal, aki úgy néz ki, mint a kocsonya. Vagy a kopasz íbisz, pár meredező fekete tollal, ijesztő gülüszemmel, sebhelyes bőrrel. A véznaujjú makiról ne is beszéljünk, nem sok olyan tulajdonsága van, ami a gyerekek kedvencévé tenné. Bár ezeket a nem túl tetszetős külsejű élőlényeket éppúgy fenyegeti a kihalás veszélye, mint az elefántokat, a tigriseket vagy a bálnákat, mégsem építenek rájuk kampányokat a környezetvédelmi szervezetek.
Ezerszer kell szólnod neki, hogy kezdjen el készülődni, írja a leckéjét, hagyja abba a mobilozást. Bár a téma változik, a küzdelem örök: próbálod rávenni a gyereked, hogy csináljon már meg végre valamit, amit szerinted kell, de ő nem akar. Folyton elkalandozik, vagy nyíltan ellenáll a kérésednek, mire te dühös leszel és kiabálni kezdesz. Azt gondolod, a veszekedésből, a büntetésből majd megtanulja, hogy máskor fegyelmezettebb legyen. De jó eséllyel nem így lesz. Hogyan érdemes kezelni ezeket a helyzeteket?
