Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Amikor a fiatal szárd hölgy, Grazia Deledda először papírra vetette történeteit, környezete inkább szégyellte, mint ünnepelte tehetségét. Egy vidéki olasz városban, Szardínia szigetén a 19. század végén ugyanis a társadalmi berendezkedés szerint egy tisztességes fiatal nőnek nem az írással kellett volna foglalkoznia. Deledda azonban nem hagyta, hogy mások döntsenek helyette – a mai napig ő az egyetlen olasz nő, aki irodalmi Nobel-díjban részesült.
Az elemi iskola negyedik osztálya után már nem ülhetett vissza az iskolapadba, így tanulmányait otthon folytatta tovább. Néhány évtizeddel később sikeres írónőként világhírnévre tett szert. Leghíresebb regénye a Mint szélben a nád címet viseli (olasz címe: Canne al vento), melyet a megjelenése után nyolc évvel, 1921-ben magyarul is kiadtak Kőrösi Sándor fordításában, azóta pedig a regény már frissebb kiadásokat is megélt. Grazia Deledda története egyszerre szól az ösztönös zseni tehetségéről, makacsságról és a szülőföld iránti rendíthetetlen szeretetről, hiszen Deledda írásaiban sosem tudott – talán nem is akart – elszakadni Szardíniától.
Autodidakta módon tanult irodalmat
Deledda 1871-ben született a szardíniai Nuoro városában, hét gyermek közül ötödikként. Bár hivatalos oktatása korán véget ért, otthon tovább tanulhatott olasz, francia és latin nyelveket egy házi tanító segítségével. Írónői pályájában azonban ennél sokkal fontosabbnak bizonyultak azok a történetek, amelyeket a
családjukat látogató pásztoroktól és földművesektől hallott.
A szardíniai népmesék világa, a sziget hosszú évekre visszanyúló, és bonyolult kultúrtörténeti hatteréből fakadóan számos forrásból táplálkozó kultúrája Deledda pályájának egészét meghatározta.
Visszaemlékezései szerint a hozzájuk érkező vendégek banditákról, társadalmi igazságszolgáltatásról, régi legendákról és eltűnőben lévő hagyományokról meséltek.
Az írónő később úgy emlékezett vissza, hogy ez volt élete első igazi irodalmi iskolája.
Tizenhárom éves korában már maga is írni kezdett, az irodalom remekeivel pedig nem a közoktatás vagy a házi tanítója révén találkozott. Önállóan fedezte fel a szépirodalom világát, saját elmondása szerint pedig az irodalmi művekkel való ismerkedése során folyamatosan buzgott benne az alkotási vágy is.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Regényei és színpadi munkái alapján érezhetően hatott rá az olasz realista irodalom két jeles alkotója, Giovanni Verga, akit a verizmus irányzatának legjelesebb képviselőjeként tart számon az irodalomtörténet; és a botrányos politikai szerepeket is vállaló Gabriele d’Annunzio irodalmi stílusa is érezhető Deledda műveiben.
Nyilvánosan megszégyenítették a templomban
Életének története szerint az első novelláit titokban küldte el Rómába, hogy ott publikálják őket, az ehhez szükséges pénzt pedig
a családi olajból szerezte meg, amelyből néhány üveggel szülei tudta nélkül eladott.
A kockázat meghozta az eredményt: írásai elsőként a L’ultima moda folyóiratban jelentek meg, és Deledda először látta viszont nyomtatásban a nevét. A siker azonban nemcsak elismerést, hanem ellenállást is hozott – a szárnyait bontogató írónőnek ekkor kellett szembenéznie a hagyományos társadalmi berendezkedés kötöttségeivel, amelyek a nőket korlátozták többek között a művészetekben és a közéletben való nyilvános kibontakozásban.
Deledda családja és a kisváros lakói közül sokan úgy vélték, az írás „nem illő foglalatosság” egy fiatal nő számára. Egy helyi pap még
prédikáció közben is nyilvánosan bírálta őt,
azt tanácsolva a fiatal írónőnek, hogy inkább imádkozzon, mintsem újságoknak írjon történeteket.
Deledda ennek ellenére sem fordított hátat az írásnak. Pályájának későbbi alakulásában azonban különösen érdekes, hogy a közvetlen közösségétől érkező (kezdeti) ellenállás nem távolította el őt érzelmileg szülőföldjétől sem. A szárd gyökerek és hagyományok számos művében érezhetően pulzálnak a sorok mögött, és az írónő stílusának egyik alapvető fontosságú eleme az a tisztelet és hála, amivel Szardínia és a szárd társadalom felé fordul írásaiban még akkor is, ha bizonyos szempontból bírálja azokat. A sziget tájai, illatai, ikonikus karakterei újra és újra visszatérnek regényeiben és színpadi alkotásaiban egyaránt.
Út a Nobel-díjig
Deledda korai művei részletekben jelentek meg folyóiratokban, illetve első művei között publikált egy gyerekirodalmi mesegyűjteményt is a kor egyik ismert milánói kiadójánál. Első fontos sikereiben nagy szerepet játszottak Ruggero Bonghi olasz kultúrpolitikus és irodalmi kritikus pozitív hangú megnyilvánulásai, aki több regényének kiadásában is segítette az írónőt – a Jó lelkek című regényének 1895-ös kiadáhához előszót is írt.
Elias Portolu című regénye, melyet először részletekben közöltek, majd 1903-ban egyben is kiadták, teljes mértékben biztosította számára a társadalmi népszerűséget és az elismert írónői státuszt, pályája innentől kezdve számos regénnyel és színpadi munkával épült tovább.
Világhírű művei közül több is megjelent magyarul, többek között a Mint szélben a nád, a Jó lelkek vagy az egy család hanyatlástörténetét bemutató A repkény. Cenere (Hamu) című regényéből később filmet is készítettek. Történeteiben sokszor visszatér a bűn, a sors és az emberi gyengeség témaköre, melyeket a realitás talajához szorosan kötődő verizmus szemüvegén át vizsgált egyszerű, fekete-fehér válaszok pufogtatása nélkül.
Munkásságának elismerését jelzi, hogy ő volt az első olasz nő, akit 1909-ben elindítottak parlamenti választásokon, ám a képviselői helyre végül nem jutott be.
Bírálói közül többen nem fogadták el, hogy az olasz irodalmi életbe teljes jogú jelenlétet szerezhetett magának nőként, sokan
lekicsinylően csupán „az irodalom háziasszonyának” nevezték,
ám művei idővel nemzetközi sikert arattak. 1927-ben végül (a Nils Holgersson történeteket megalkotó svéd írónő, Selma Lagerlöf után) második nőként vehette át a világon az irodalmi Nobel-díjat, és a mai napig ő az egyetlen olasz nő, aki ebben az elismerésben részesült.
A díj átvételekor felidézte, hogy amikor tizenhárom évesen írni kezdett, családja ellenezte ezt az utat – ő azonban minden eltántorítás ellenére visszatért az alkotáshoz, így végül békén hagyták, mert idővel mindenki megértette: társadalmi normák ide vagy oda, Grazia Deledda valóban írónak született.
Kapcsolódó: egy aszteroida becsapódásának elmélete is felmerült az Isteni színjáték értelmezése kapcsán.
