Edith Wharton élete éppen olyan drámai volt, mint regényeinek hőseié: a New York-i elit aranykalitkájából indulva vált az amerikai irodalom egyik legélesebb szemű kritikusává. Olyan korban született (1862), amikor a nők számára az egyetlen társadalmilag elfogadott cél a jó házasság volt.
Amikor a fiatal szárd hölgy, Grazia Deledda először papírra vetette történeteit, környezete inkább szégyellte, mint ünnepelte tehetségét. Egy vidéki olasz városban, Szardínia szigetén a 19. század végén ugyanis a társadalmi berendezkedés szerint egy tisztességes fiatal nőnek nem az írással kellett volna foglalkoznia. Deledda azonban nem hagyta, hogy mások döntsenek helyette – a mai napig ő az egyetlen olasz nő, aki irodalmi Nobel-díjban részesült.
Amikor a huszonhárom éves, megözvegyült Kate Warne 1856-ban besétált Amerika leghíresebb nyomozóirodájába, a férfiak vélhetően csak mosolyogtak rajta, ő azonban történelmet írt. Nemcsak ő lett a világ legelső női magánnyomozója, ő mentette meg Abraham Lincolnt egy merénylettől is.
A hegymászás történetében szinte kizárólag férfiak nevei dominálnak, pedig az előző korokban is akadtak kivételes nők, akik híres földrajzi magasságokra törtek.
Belva Lockwood ügyvéd kétszer is úgy kelt versenyre az Egyesült Államok elnöki posztjáért, hogy még a nők nem szavazhattak. Úgy gondolta, hogy az indulásával segítheti a választójog kiterjesztését.
