A gluténmentes táplálkozás manapság már divatszámba megy, aki viszont érzékenysége miatt, kényszerűségből szorul a diétára, annak komoly kihívás lehet megszoknia az új étrendet.
Ha holnap kiderülne, hogy gluténérzékenységben szenvedsz, lenne valami elképzelésed, hogy mit szabad enned? Zsuzsinak régebben fogalma sem volt, mára mégis magára főz, és annyi receptje van, hogy megtölthetne velük egy szakácskönyvet. A főzésért szenvedélyesen rajongó háziasszonnyal „Zsuzsi receptjei” nevű oldala kapcsán beszélgettem el.
Váratlanul jött
Az akkoriban az egészségügyben dolgozó Zsuzsi élete 2011-ben vett váratlanul fordulatot, amikor mindenféle előjel nélkül hasnyálmirigy-gyulladást diagnosztizáltak nála. A súlyos betegséggel kórházba került, ahol közölték vele: örülhet, hogy egyáltalán él. Zsuzsi érthető módon már ezt is nehezen dolgozta fel, de aztán jött a következő sokk. Kiderült, hogy gluténérzékeny lett.
„Nem voltak a kezemben gluténmentes receptek, amikor kiderült a betegségem. Elmondták, hogy mit ehetek, mit nem, de a mindennapokhoz gyakorlati tanácsot nem kaptam a kórházban” – írja a bemutatkozásában Zsuzsi, aki ekkor még nem sejtette, hogy kezdetben egy hétköznapi bevásárlás is hatalmas tortúrát fog jelenteni.
Lemondás lemondás hátán
Ebben az időszakban Zsuzsi fizikailag is rosszul volt, nehezen tudott kimozdulni. Amikor mégis megtette, hamar szembesült vele, hogy érzékenysége mennyi lemondással jár. A plakátokról, kirakatokból visszakacsingató hamburgerek, pizzák és péksütemények láttán szabályosan összeszorult a gyomra.
Leesett, hogy soha többé nem ehetek ilyeneket.
Az első nagy bevásárlás csak tovább növelte szorongását. Rengeteg időt és energiát emésztett fel, mire a termékek összetevőit egyenként átbogarászva eldöntötte, mi az, amit megvehet. A 3-4 órás válogatás rádöbbentette: szinte minden korábbi kedvencében ott lapul a glutén, vagyis nem a pizza lesz az egyetlen, amiről egy életre le kell mondania.
Akkoriban még nem volt akkora választék a gluténmentes termékekből, mint manapság.
Szenvedősen indult a főzés
A háziasszony mindig is imádott főzni, de érzékenysége következtében kénytelen volt elrugaszkodni a megszokott sémáktól. Kifaggatott egy dietetikust is, aki hasznos tanácsokkal látta el. Ennek ellenére sokszor azt érezte, hogy a jövőben kénytelen lesz grillezett csirkemellen és salátán tengődni. Ő viszont nem akart beletörődni az egyhangúságba, ezért beköltözve a konyhába elszánt kísérletezésbe kezdett. „Elég macerás volt megtalálni, hogy a hétköznapi hozzávalókat mivel lehet helyettesíteni. Főleg úgy, hogy egy csomó étel, amit gluténmentes alapanyagokból készítettem, valahogy nem volt az igazi.”
Férje, a főkóstoló szerepét magára vállaló Jani mindenben támogatta, arra biztatta, hogy ne adja fel. Nem is várta, hogy felesége külön főzzön neki, közös étkezéseiknél a mai napig ugyanazt eszik. Zsuzsi egyébként nem szól bele férje étrendjébe. A munkahelyén vagy a családi ünnepeken, amikor Jani édesanyja klasszikus háziasszonyként ötvenféle kajával várja őket, természetesnek veszi, hogy a férfi azt eszi, amit éppen megkíván.
„Janinak külön kenyere van, de másik zacskóban tartjuk, és odafigyelünk, hogy ne keveredjen az enyémmel. A vajnál szintén résen kell lennünk, hogy ne menjen bele a morzsa.”
Megküzdött a nokedlivel
Zsuzsinak legalább egy évébe telt, mire elkezdte kicsit komfortosabban érezni magát a konyhában. Egy nap aztán felhagyott az olvasgatással, végre saját elképzeléseire hagyatkozva csiszolgatta tovább főzőtudományát. A gluténmentes palacsinta és nokedli például komoly kihívást jelentett. Az utóbbi elsőre teljesen szétfőtt és ehetetlen lett, ezért a kukában végezte. „Még az anyósom sem tudta rendesen megcsinálni gluténmentes lisztből.”
Amikor aztán kipróbálta a xantán nevű adalékanyagot, sikerült az áttörés. Hasonlóképpen viszontagságos úton ment végig a bejglivel is, ami csak nyolcadik nekifutásra jött össze.
Zsuzsi fáradságos munkája idővel meghozta gyümölcsét. Egyre több gluténmentes ételt vitt tökélyre, így már egy hétre előre meg tudta tervezni, mi kerüljön az asztalra. Receptjeit eleinte egy kis füzetben vezette, majd amikor az betelt, programozóként dolgozó férje segítségével elindította saját weboldalát. „Jani életét akartam megkönnyíteni. Mindig kérdezgettem, mit főzzek, ő meg felvetette, hogy ha összeírom, milyen opciók vannak, akár egy programot is hajlandó írni, ami reggelente e-mailben elküldi, mit együnk.”
Már 96 receptnél tart
Zsuzsi másfél éve építgeti recepttárát, közben pedig elindította YouTube-csatornáját, hogy videós formában mutathassa meg sorstársainak kedvencei elkészítését. Repertoárja már 96 receptet számlál, de esze ágában sincs leállni, folyamatosan azon gondolkozik, hogy mi legyen a következő.
„A blog másik célja, hogy a társadalom elfogadja és tiszteletben tartsa a betegségem, ne kelljen kellemetlenül éreznem magam a diétám miatt.” Szerencsére úgy tűnik, hogy követői nagyra értékelik, amit csinál, ezért egyre közelebb kerül álmához, hogy a főzésnek szentelhesse életét.
Nyugatabbra jobb a helyzet
Jani munkája révén a házaspár már többfelé élt a nagyvilágban. Amerikában például csodálkozva látták, hogy a hamburgert zsemle nélkül is lehet kérni, ami itthon még elképzelhetetlen lett volna, jelenlegi lakhelyükön, Angliában pedig úgy tapasztalják, hogy szinte minden klasszikus élelmiszerből létezik gluténmentes alternatíva. Zsuzsinak a sarki kocsmában sem kell attól tartani, hogy éhen fog maradni, az érzékenyek számára ugyanis gyakran külön étlapot kínálnak. „Otthon nagyobb a választék, de nem mindegyik termék olyan jó.”
Az éttermekkel is meggyűlik a baja
Zsuzsinak vegyes tapasztalatai vannak az éttermek felkészültségéről. Előfordult, hogy a vécén hányva jött rá, hogy a gluténmentesnek mondott tészta mégsem volt az, és már azon se igazán lepődik meg, hogy a mentesként hirdetett pörköltet hagyományos nokedlivel kínálják. „Próbáljuk növelni a pincérek kreativitását. Van, hogy szólni kell: a cigánypecsenyét ne liszttel készítsék.”
Minél előbb elfogadod, annál jobb
Zsuzsi szerint még mindig sokan vannak, akik nem ismerik fel a gluténérzékenység tüneteit, ezért hosszú idő telik el anélkül, hogy orvoshoz fordulnának. Ha most szembesültél vele, hogy érintett vagy, azt tanácsolja neked, hogy ne ess pánikba, mert gluténmentesen is van élet. „El kell fogadni, hogy az ember beteg, és ez egy életen át tart. Az egyetlen dolog, amit megtehetsz magadért, hogy szigorúan betartod a diétát. Arra neked kell rájönni, hogy mi az, ami ízlik. Nem biztos, hogy az én receptjeim lesznek azok, talán valami teljesen más. A lényeg, hogy ne add fel!”
Szeretnéd kipróbálni Zsuzsi egyik finomságát? Akkor itt egy szuper üdítős süti, melynek receptjét nálunk láthatod először:
