Az életünk tele van döntésekkel. És mindegyik kockázatos. Persze a kockázat mértéke különböző, vannak súlytalanabb dolgok, például hogy mit vegyünk fel, és vannak komolyabb hatású döntéseink is. Néhány dolgot azonban nem árt tudnunk a kockázatok természetéről ahhoz, hogy tényleg jó döntéseket hozhassunk.
Lehet, hogy egy csomó dologban hasonlítunk, sok közös vonásunk vagy érdeklődési körünk van a partnerünkkel, de ez nem jelenti azt, hogy mindenről ugyanúgy gondolkodunk és mindenben megegyezik a véleményünk. És ez így is van rendjén.
Nem kell büntetnünk magunkat, amikor nem tudunk ellenállni a csábításnak.
Mikor mondtad ki utoljára, hogy szomorú vagy dühös vagy? Ha a felnőttek többségéhez hasonlítasz, akkor nem mostanában lehetett. A kultúránkban ugyanis bevett dolog, hogy nem igazán használunk egyszerű érzelmi nyelvezetet a belső állapotaink leírására. Talán gyerekesnek, talán túl szimplának tartjuk. Ehelyett okoskodással és homályos kifejezésekkel bugyoláljuk be a mondandónkat, amivel elrejtjük az érzéseinket – gyakran még önmagunk elől is. Legújabb sorozatunk nyolcadik részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod az intellektualizációról.
A szőlőtőkék végénél megállt, vágyakozó tekintettel nézett a vesszőkről lelógó zamatos fürtökre. Gondolta, lop belőlük egy kicsit, mielőtt a gazda ideér. Ám a gyümölcsök túl magasan voltak, így a róka bárhogy próbálkozott, egyet sem tudott elérni. Egy óra múlva elsompolygott, közben ezt mondta magának: nem is akartam azokat a fürtöket, úgyis savanyúak voltak. Miért baj, ha folyton az Ezópusz-mesében szereplőhöz hasonló magyarázatokat keresünk, hogy jobban érezzük magunkat? Legújabb sorozatunk hetedik részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod a racionalizációról.
„Mindannyian a lehetőségeinknek egy korlátozott körében mocorgunk. Így telik el az életünk” – vélte William James 19. századi amerikai pszichológus, filozófus. Ebből a korlátozott körből azonban ki lehet mozdulni, biztatta kíváncsi hallgatóságát Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus az idei Pszinapszison.
A vezérigazgató egy nehéz problémával találta szembe magát, és idegességében szinte a patronig rágta a tollat. A fiatal nő szenvedett a magánytól, így jólesett ismét a plüssmackójával aludnia. Miután szakított vele a szerelme, a férfi órákon át magzatpózban feküdt. Csak pár példa arra, amikor stressz hatására visszatérünk egy általunk már meghaladott fejlődési szakaszba, többnyire tudattalanul. Mi az előnye és a hátránya annak, ha visszamegyünk gyerekbe? Legújabb sorozatunk hatodik részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod a regresszióról.
Amikor belemegyünk egy szócsatába, sokunkat kimondatlanul is az a fantázia vezet, hogy ha elég ügyesen forgatjuk az érveinket, akkor a másik egyszer csak megadja magát, beismeri, hogy tévedett, nekünk pedig igazunk van, és akkor ez volna a győzelem. Tényleg? Nem lehet, hogy akkor is valami lényegesről maradunk le, ha ez esetleg megtörténik?
Figyelmen kívül hagyás, szeretetmegvonás, elejtett megjegyzések. Semmi látványos bántás, amire könnyű volna rámutatni, mégis nagyon rosszul érzed magad a viselkedésétől. Az udvarias máz mögött rejtett indulatok forrnak, amelyek időnként kitörnek, és rád irányulnak. Hogyan lehet felismerni a passzív-agresszív magatartást, és mit lehet tenni ellene? Legújabb sorozatunk ötödik részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod a reakcióképzésről.
Hogyan működik a pornó egy olyan társadalomban, amely a teljes szexuális elnyomásból lábadozva egyszer csak szemben találja magát a pornó abszolút határtalanságával?
A magyar ember ritkán ért egyet: szomorú, hogy az elmúlt napokban felháborodást keltett Kaleta-ügy az, ahol ez megtörténik. Szinte mindenki úgy gondolja, hogy a volt magyar nagykövet tettének súlyossága ellenére enyhe büntetést kapott. Van azonban ennek egy halvány pozitívuma is: végre az egész ország egy mélyen gyökerező problémára fókuszál. Vannak dolgok, amik mellett nem lehet és nem szabad csöndben elmenni. A gyerekek szexuális kizsákmányolása ilyen.
Amikor két ember kapcsolódik egymáshoz, gyakran nehéz eldönteni, hogy lélektani értelemben hol kezdődik az egyik, és hol végződik a másik személy. Mindenkinek lehetnek például olyan félelmei és vágyai, amelyeket annyira mélyre temet magában, hogy csak a másiknak tulajdonítva képes szembenézni velük. Meg tudunk ismerni bárkit is önnön valójában, vagy folyton csak a saját belső képeinket vetítjük ki a környezetünkben élőkre? Legújabb sorozatunk negyedik részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod a projekciókról.
A narcisztikus személyek manipulációs taktikái nagyban hasonlítanak egy dackorszakát élő gyerek viselkedéséhez – nem véletlenül.
Ahhoz, hogy boldog párkapcsolatot tudjunk kialakítani, mindenekelőtt meg kell tanulnunk legyőzni a sebezhetőségtől való félelmünket.
A tekintélynek való behódolást sokáig olyan személyiségvonásnak tekintették, amely annyira mélyen gyökerezik az emberi lélekben, hogy nem igazán lehet megváltoztatni. Ezen elméletek szerint elemi igényünk, hogy egy külső hatalom irányítson minket, és megmondja, hogy mi legyen. Ám egy új kutatás most azt állítja: ez maximum addig van így, amíg érdemi tapasztalatokat nem szerzünk a részvételi demokráciáról. Amint megéljük, hogy meghallják a hangunkat, onnantól kezdve az életünk valamennyi területén aktívabbá válhatunk.
A megkötözős, kényszerítős, dominanciával összefüggő szerepjátékok sokak kedvencei. És nem csak a fantáziák szintjén: nincsenek kevesen, akik élesben is kipróbáltak már ilyen forgatókönyvet. De vajon mi az oka annak, hogy az alá-, fölérendeltséggel, fájdalommal és kiszolgáltatottsággal való kísérletezés ilyen sok embert mozgat?
Olyan szép dolog azt hinni, hogy a szerelem jele, ha valaki mindent megtesz a másikért. Pedig valójában mindent megtenni inkább kóros, mint egészséges viselkedés. Pszichológus szakértőink legalábbis így látják.
Ismersz olyan embereket, akik hajlamosak idealizálni másokat, hogy aztán pillanatok alatt óriásit csalódjanak bennük? Akik jókra és gonoszokra osztják fel a világot, mintha még mindig gyerekek lennénk? Akik fekete-fehérben gondolkodva, elvágólagosan működnek, de a komplexitást, az ambivalenciát, az átmeneteket nehezen kezelik? Milyen lelki folyamatok állhatnak a háttérben? Legújabb sorozatunk harmadik részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod a hasításról.
A koronavírus-járvány, amin (vagy legalábbis az első szakaszán) lassan kezdünk túl lenni, sokkoló, váratlan és néha szürreális volt. Gazdasági hatásai, vagy az, hogy hogyan hatott a klímahelyzetre, vagy a családok, gyerekek állapotára, egyelőre nehezen megítélhető. Az biztos, hogy sok szempontból rossz hatása volt, kihúzta a lábunk alól a talajt. De most nem erről szeretnék írni.
Általában azt gondoljuk, hogy a navigációnk elsősorban a látásunkra és a hallásunkra épül. A két szemünk, illetve a két fülünk által észlelt ingerek árnyalatnyi különbségeiből jön létre az a háromdimenziós élmény, amely segít minket a tájékozódásban. Ám egy friss kutatás szerint az orrunk is fontos szerepet tölt be a folyamatban, így a megyünk az orrunk után kifejezés egészen új értelmet nyerhet.
A Lyme-kór Európában és az Egyesült Államokban egyike a leggyorsabban terjedő fertőző betegségeknek, az éghajlatváltozás miatt ugyanis a betegséget hordozó kullancsok a legkülönbözőbb földrajzi területeken is megtalálhatók.
Nincs olyan ember a világon, akit életében legalább egyszer ne bántott volna meg valaki. Legyen az munkatárs, családtag vagy barát, egy-egy rosszul megfogalmazott megjegyzés akár még napokkal később is fájdalmat tud okozni.
Ha unja a hagyományos fürdőszobák sablonjait, merjen rendhagyó lenni!
„Akinek van miért élnie, az szinte minden hogyant ki tud bírni” – vélte Friedrich Nietzsche német filozófus, és ez nem pusztán egy jól hangzó motivációs maszlag. Ma már tudományos kutatások bizonyítják: boldogabbak, egészségesebbek és tovább élnek azok, akiknek határozott elképzelésük van arról, hogy mi az életük értelme.
A Mensa HungarIQa olyan klub, melynek tagjai a szervezet felügyelő pszichológusa által jóváhagyott, sztenderdizált (azaz nagyon nagyszámú tesztalanyon kipróbált, és a későbbi kitöltők eredményét hozzájuk hasonlító) intelligenciateszten magasabb eredményt ér el, mint az emberek 98 százaléka. Kíváncsiak voltunk, mivel töltik idejüket egy ilyen klub tagjai.
