Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tekintélynek való behódolást sokáig olyan személyiségvonásnak tekintették, amely annyira mélyen gyökerezik az emberi lélekben, hogy nem igazán lehet megváltoztatni. Ezen elméletek szerint elemi igényünk, hogy egy külső hatalom irányítson minket, és megmondja, hogy mi legyen. Ám egy új kutatás most azt állítja: ez maximum addig van így, amíg érdemi tapasztalatokat nem szerzünk a részvételi demokráciáról. Amint megéljük, hogy meghallják a hangunkat, onnantól kezdve az életünk valamennyi területén aktívabbá válhatunk.
Mi a közös egy kínai textilgyárban és egy amerikai egyetem tanulmányi osztályában? Bár a két kontextus nagyon eltérő, abban hasonlítanak, hogy az ott dolgozó emberek a szervezeti hierarchia relatíve alacsonyabb szintjén állnak. Ezért is végzett ezzel a két csoporttal kísérleteket Sherry Jueyu Wu (Kaliforniai Egyetem) és Elizabeth Levy Paluck (Princeton). A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire változtatja meg a személyek halatommal, igazsággal és részvétellel kapcsolatos vélekedéseit, ha 6 héten keresztül olyan munkahelyi értekezleteken vesznek részt, ahol az övék a főszerep. A Nature hasábjain megjelent izgalmas tanulmányt a Research Digest beszámolója alapján foglaljuk össze.
Mi történt a kutatásban?
A vizsgálatokba összesen 97 munkacsoportot, azaz mintegy 2000 embert vont be Jueyu Wu és Paluck. A kutatás egyik helyszínén, egy kínai textilgyárban, a menedzsment osztja be a dolgozókat: az egyik csoport varrja például a pulóverek ujját, a másik a kapucniját. Az a hagyomány, hogy reggelente, munkakezdés előtt van egy találkozójuk, amelyen a felügyelő ismerteti az elmúlt nap teljesítményét, a követendő stratégiát, és meghatározza az elérendő célokat. A kutatásban részt vevő csoportok egyik fele továbbra is ezekre a meetingekre járt. A másik fele azonban heti egyszer részt vett egy 20 perces gyűlésen, ahol a felügyelő hátralépett, és hagyta, hogy a munkások maguk osszák meg a tapasztalataikat, az ötleteiket, és egymás között beszéljék át, hogy miként tudják fejleszteni a teljesítményüket, mik legyenek a következő heti célkitűzések. Ilyen találkozókat vezettek be a kísérletek másik helyszínén is, egy amerikai egyetem adminisztrációs osztályán.
Hetekkel később kérdőíveket küldtek a résztvevőknek
Egy hónap múlva azt nézték meg a tudósok, hogy a 6 héten keresztül zajló heti egyszeri, aktív részvételen alapuló találkozók hatottak-e az emberek attitűdjeire, összehasonlítva őket a kontrollcsoporttal (ahol nem vezettek be változást az addigi rutinhoz képest). Négy dolgot igyekeztek feltérképezni:
- a tekintélyhez való viszonyulást (például: Az engedelmesség és a hatalom tisztelete a legfontosabb erények, amelyeket egy gyereknek el kellene sajátítania.)
- az igazságos világba vetett hitet (például: Az emberek összességében azt kapják, amit megérdemelnek.)
- a különböző társadalmi csoportok közötti konfliktusokkal kapcsolatos vélekedéseket (például: Szerinted mekkora ellentétek vannak a gazdagok és a hétköznapi emberek között?)
- a munkán kívüli tevékenységekben való részvételt (például: Milyen rendszerességgel követed a politikai híreket?)
Kis ízelítő a demokráciából, és máshogy látod a világot
Noha a kínai gyári munkások összességében még mindig némileg egyetértettek azzal, hogy a tekintélyt tisztelni kell (az adminisztrátorok ezzel inkább nem értettek egyet), az mindkét földrészen kijött, hogy a demokratikus találkozókon részt vevő személyeknek számottevően negatívabb attitűdjeik voltak a hatalommal szemben, mint a kontrollcsoportoknak. Emellett kevésbé voltak hajlamosak hinni a világ igazságosságában, és úgy vélték, hogy komoly konfliktusok vannak a vezetői és a dolgozói réteg között a társadalomban. Több politikai hírt olvastak, és aktívabban vettek részt a családjukat érintő döntéshozatali folyamatokban. Azt a demokratikus működésmódot tehát, amelyet a munkahelyükön megtapasztaltak, képesek voltak az élet más területeire is átvinni, és egyre kritikusabbak lettek a hatalommal szemben.
Érdeke a hatalomnak, hogy tudatosabbak legyünk?
Az elnyomó hatalmak gyakran azt gondolják, hogy a kritikai gondolkodás fejlesztése nem kedvez nekik, hiszen akkor az ő hazugságaikon is könnyebben át fognak látni az emberek. Ha viszont csak kevés információval és eszközzel látják el őket, akkor rá lesznek szorulva az atyáskodásra. Azzal azonban sokszor nem számolnak ezek a rezsimek, hogy mekkora elégedetlenséget válthat ki, ahogyan az emberekkel bánnak, és hogy egyszer óhatatlanul ki fog ömleni ez a feszültség. Ezzel szemben ha képesek partnerként kezelni a dolgozókat, akkor motivált, elkötelezett, lojális munkaerőt kaphatnak. A fenti kutatásban például azok, akik demokratikus találkozókra jártak, kedvezőbb attitűdökkel rendelkeztek a vezetésről, úgy érezték, hogy törődnek velük és tisztelik őket. Ráadásul a saját munkaterületén mindenki hozzá tudott járulni a teljesítmény fokozásához, amivel a gyár is jobban járt.
A kritikai tudat nem minden, de fontos első lépés
Fontos hangsúlyozni, hogy az emberek nem maguk választják, hogy kizsákmányolják őket, tehát a tekintélyuralmi helyzetekben nagyon sok rendszerszintű komponens érvényesül. Éppen ezért félrevezető, igazságtalan és áldozathibáztató dolog volna azt gondolni, hogy a tekintélyhez való hozzáállás változása egy csapásra orvosolná ezeket a problémákat. Azt viszont érdemes észben tartanunk, hogy csak azoknak fog hiányozni a demokrácia, akiknek tényleg volt lehetőségük arra, hogy testközelből szerezzenek tapasztalatokat róla. Ezt az építkezést pedig sosem késő lentről felfelé, a helyi közösségekből kiindulva elkezdeni.
