Általában azt gondoljuk, hogy a navigációnk elsősorban a látásunkra és a hallásunkra épül. A két szemünk, illetve a két fülünk által észlelt ingerek árnyalatnyi különbségeiből jön létre az a háromdimenziós élmény, amely segít minket a tájékozódásban. Ám egy friss kutatás szerint az orrunk is fontos szerepet tölt be a folyamatban, így a megyünk az orrunk után kifejezés egészen új értelmet nyerhet.
Habár két elkülönült orrcsatornánk van, amelyek egyszerre gyűjtenek illatmintát egymással nem teljes átfedésben lévő téri régiókból, sokáig úgy hitték, hogy a szagkoncentrációban lévő orrlyukak közti különbségek nem hordoznak az irányészlelésre vonatkozó információt. Egy nemrég megjelent kínai kutatás fényében azonban úgy tűnik, el kell engednünk ezt a korábbi elképzelést. A Neuroscience News összefoglalója alapján lássuk, miről is van szó.
Mi történt a kísérletben?
Wu Yuli és kollégái, a Kínai Tudományos Akadémia munkatársai 180 főt vontak be egymást követő vizsgálataikba. A kísérlet során olyan speciális vizuális élménynek tették ki a személyeket, amellyel képesek voltak megteremteni a mozgás illúzióját: az optikai áramlás úgy mutatta be különböző felületek változó mintázatait, mintha a résztvevők haladtak volna, holott a valóságban egy helyben voltak. A tudósok olyan szagmintákat is használtak, amelyek arról nevezetesek, hogy csak a szaglóideget aktiválják, az ún. háromosztatú ideget (a szervezetünk legnagyobb agyidegét) nem. Ez utóbbiról ugyanis már bizonyították, hogy részt vesz az emberi navigációban. A személyek tehát nézték az optikai áramlást, közben pedig fenil-etil-alkoholt (színtelen, rózsaillatú folyadékot), illetve vanillint (a vanília fő illatanyagát) adagoltak nekik a kutatók.
A sztereó szaglás tudattalanul is segít minket
Az eredmények azt mutatták, hogy amikor valamelyik orrlyukukba mérsékelten több szagingert kaptak a kísérleti személyek, akkor – tévesen – úgy érzékelték, hogy abba az irányba tartanak a térben. Annak ellenére így volt ez, hogy nem tudták verbalizálni az élményüket, hiszen olyan nüansznyi volt a két orrlyukba adagolt illatanyag közti eltérés, hogy a tudatos észlelésük számára nem volt hozzáférhető a különbség, de a navigációra tudattalanul is hatással volt. Yuli és csapata szerint végre sikerült viselkedéses bizonyítékot találni arra, hogy az irányészlelésünk multiszenzoros folyamat, amelyben több érzékszervünk is részt vesz: a látásunk és a hallásunk mellett a szaglásunk is. Ez a felfedezés pedig többek között abban is segíthet minket, hogy idővel még élethűbbé tegyünk a virtuálisvalóság-alapú élményeinket.
