Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hogyan működik a pornó egy olyan társadalomban, amely a teljes szexuális elnyomásból lábadozva egyszer csak szemben találja magát a pornó abszolút határtalanságával?
Egy olyan országban, ahol dr. Veres Pál szexológus az Ifjúsági Magazin hasábjain húsz-harminc éve még olyan kérdésekre válaszolt, hogy „kikelti-e a napfény a spermákat” vagy „gerincsorvadást okoz-e az önkielégítés” – teszi fel a kérdést Csonka Balázs szexuálpszichológus Kész fantázia című könyvének bevezető részében.
A Kész fantázia dióhéjban arról szól, mi történik, ha a szexszel kapcsolatos ilyen mértékű tudatlanság és kulturálatlanság világába hirtelen berobban a pornó. Hogyan jutottunk el szinte észrevétlenül odáig, hogy a zsebünkben hordozzuk a pornográf tartalmak kimeríthetetlen tárházát? Milyen értékrendszert közvetítenek a felnőttfilmek az emberek (nemek) egymáshoz való viszonyáról? Miként változhatnak meg alattomban a pornófogyasztó szexuális vágyai, testi igényei, gondolkodásmódja és viselkedése? Mióta létezik egyáltalán pornó?
A szerző az elsőtől az utolsó oldalig kellő részletességgel tárja fel és hozza közel az olvasóhoz a felnőttfilmek világát. Azt a jelenséget, amely a széles sávú internet és a technológia rohamos fejlődése révén a mindennapjainkba is beférkőzött, és a modern társadalom egyik legégetőbb problémájává nőtte ki magát – úgy, hogy gyakorlatilag tabunak számít, hiszen nem beszélünk róla. Nyíltan legalábbis nem, pedig kellene.
Az online pornó olyan mennyiségben van jelen a világon, hogy ha valaki 1844-ben, a távíró feltalálásakor elkezdte volna végignézni a legnagyobb pornóoldal teljes kínálatát, máig sem végzett volna vele.
Zoom in, zoom out
A könyv egyik erénye a logikus felépítés: fejezetei önállóan is megállják a helyüket, hiszen a pornóhasználat egy-egy lényeges aspektusát mutatják be, kiragadva azt a teljes képből. Ugyanakkor – a pornográfia fogalmának tisztázásától kezdve a függőség, illetve a kényszeres pornófogyasztás leírásáig – az egyes fejezetek egymásra épülve átfogó képet is nyújtanak a témáról. Hol egy volt pornófüggő vallomását, hol egy pornóoldalon megjelenő banner reklámszövegét, hol a Büntető Törvénykönyv szexuális erőszakkal kapcsolatos tényállásának egy paragrafusát idézi a szerző a fejezetcímek alatt, a valóságból vett részletek mind alátámasztják, hogy egyéni szinten mennyire nem vagyunk képben a szexualitásunkkal, társadalmi szinten pedig mennyire természetesnek vesszük, hogy lépten-nyomon 18-as karikás tartalmakba botlunk, és nem foglalkozunk azzal, hogy a szexuális ingerektől való elárasztottság hova vezet.
Pontosabban vezetett: az offline korban, amikor még véges mennyiségű pornót és a saját fantáziánkat használtunk, a maszturbálás többnyire még belső szabályozás alatt állt, a pornó pedig legfeljebb segédeszközként funkcionált. „A teljes borulás akkor következett be, amikor már nem az önkielégítés igénye vezette az embert a pornóhoz, hanem fordítva" – írja a szexuálpszichológus, aki azt is kifejti, hogy bár a pornófüggőség szigorúan véve nagyon kevés embert érint, nem kell ahhoz függőnek lenni, hogy a pornóhasználat káros hatásait valaki a saját bőrén is megtapasztalhassa vagy másoknak nehézséget okozzon vele, „elég csak a pornónézés és a csökkent szexuális vágy összefüggésére gondolnunk".
Csonka Balázs 1986-ban született Budapesten. Pszichológusi alapdiplomáját és szexuálpszichológus-szakvizsgáját az ELTE-n szerezte, doktori tanulmányait a Debreceni Egyetemen végezte. Ami miatt komolyabban is elkezdett foglalkozni a pornó hatásával, az a tengernyi panasz volt, amivel az egyik online magazin kérdezz-felelek rovatában rendre visszatérő pornót néz a párom témakör kapcsán találkozott. „Az oldalra nagyrészt nők írtak, főleg azért, mert megijedtek, hogy párjukat pornónézésen kapták, miközben egymással hónapok óta nem éltek szexuális életet.”
Gondolatébresztő kérdések és gyakorlati válaszok
A szerző számos oldalról körbejárja a témát, közérthetően magyaráz és vonja le a tanulságokat, és nem csak globális felmérésekre hivatkozik, hanem saját, hazai kutatásainak eredményeiről is beszámol. Akár pornófogyasztóként, akár szülőként vagy pedagógusként, akár „kívülállóként” olvassuk, a könyvben érdekes, sokszor meglepő információkkal és statisztikai adatokkal találkozunk, amelyek ráébresztenek, mennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk azáltal, hogy a pornóiparban is beköszöntött a tömegtermelés kora. Szóval ne csodálkozz, ha a könyv végére érve sokkal gyanakvóbb leszel a környezeteddel szemben!
Ha pedig olvasás közben újabb és újabb kérdések merülnek fel benned (A pornószínészek tényleg élvezik a forgatásokat? Milyen szexuális fantáziái vannak a nőknek? Mikortól számít valaki függőnek?), biztos lehetsz benne, hogy azokra kielégítő, gyakorlati válaszokat kapsz.
Azáltal, hogy lerántja a leplet a pornóiparral kapcsolatos téves hiedelmekről és sztereotípiákról; hogy rávilágít a rendszeres pornóhasználat énkép-, szemlélet- és viselkedésformáló erejére; hogy megmutatja, milyen biokémiai folyamatok játszanak szerepet egy viselkedéses függőség kialakulásában vagy hogy milyen elven működnek a pornóoldalakon megjelenő hirdetések, a könyv segít tisztábban látni és eligazodni a felnőttfilmek útvesztőjében. Tulajdonképpen kritikus gondolkodásra – és ezáltal tudatos pornóhasználatra is – tanít.
Miként lehetséges, hogy miközben a nemi erőszak az egyik legszörnyűbb bűncselekmény, amit valaki elszenvedhet, mégis működhet szexuális fantáziaként, és mégis írható belőle olyan háromkötetes bestseller, mint az Ötven-árnyalat trilógia?
És ez az, amiért nemcsak pároknak, szülőknek és pedagógusoknak ajánlom, de
kamaszok kezébe is adnám a könyvet.
Lehet, hogy a pornószleng nem mond nekik semmi újat, de nem is a szókincsfejlesztés a célja az írásnak, hanem az, hogy fogyasztóként és laikus olvasóként is megértsük, hogyan válik a pornó az érzelemszabályozás eszközévé, és hogy milyen tanulságok vonhatók le a felnőttfilmek tartalmából.
Tudjuk, hogy a serdülőkorra jellemző a szexuális kíváncsiság, és ha emellé az internet birodalmában való magas szintű jártasság is társul, akkor bizony a gyerek számára akadálymentes út vezet a pornóoldalakhoz. Ennek ellenére minden szülő meg van róla győződve, hogy az ő gyereke nem olyan, ha pedig mégis rajtakapja, akkor jön a szokásos „majd kinövi ezt is”. Nos, a helyzet az, hogy minden harmadik serdülő rendszeres felhasználónak számít, és ha egy kamasz számára a pornóvideók szolgálnak támpontként, mintaként a társas együttlétekhez, miközben otthon és az iskolában a szex is tabu, akkor hogyan fognak a pornóban látottak később a helyükre kerülni? Ki és hogyan képes ezeket a hatásokat kontextusba helyezni, a serdülők ezzel kapcsolatos kérdéseit megválaszolni?
Elbagatellizálás helyett tehát arra kellene ösztönözni a fiatalokat, hogy merjenek kérdezni, hogy akarjanak hiteles információkhoz jutni, hiszen a pornófilmekben megmutatkozó értékrendszer annál komolyabb hatást gyakorol a fogyasztóra, minél kevesebb egyéb forrásra tud támaszkodni, hogy felépíthesse saját képét a szexualitástól.
Nem véletlenül hívja fel a szerző a figyelmet arra sem, hogy a pornóhasználat nem csupán szükséges témája a szexedukációs programoknak, de „önmagában a pornó is egy edukátor, amellyel egyre komolyabban kell számolni. Főleg, hogy egyelőre többekhez is jut el, mint a hiteles szakemberek által vezetett egészségfejlesztő programok."
Én pedig éppen azért ajánlom ezt a hiánypótló könyvet, mert a címéhez hűen tényleg felér egy kiadós és korrekt felvilágosítással. Sőt, nemcsak a sokáig elhallgatott kérdéseimre kaptam belőle választ, hanem olyanokra is, amik eddig fel sem merültek bennem – pedig nagyon is érintenek. Mindannyiunkat.
