Kathleen Smith pszichoterapeuta, a bizonytalanság leküzdésének szakértőjeként a Mediumon írta meg, hogy mit javasol számunkra. Azt mondja, a bizonytalanságot a lehető legnehezebb elviselni. Ezt mindenki tudja, aki várta már, hogy a fiú/lány, akivel megismerkedett, végre válaszoljon, aki loholt már a széles folyosón, hogy lássa végre a kirakott vizsgaeredményt, akit értesítettek már levélben a felvételi eredményéről vagy netán egy orvosi leletéről.
Még aki nem kontrollmániás, és nem akar mindig mindent kézben tartani, az is nehezen viseli el, ha ennyire bizonytalan a jövő. Nem beszélve azokról, akik akkor érzik magukat biztonságban, ha minden szépen ki van előre dolgozva. A mostani időszak azonban új, másfajta megküzdést kíván.
Egyrészt, ahogy a cikk felvezetőjében szerepelt, nem is nagyon lehet tervezni. Vagyis hát persze lehet, csak akkor érdemes felkészülni arra, hogy a gondosan kidolgozott terveket esetleg el kell majd engedni. Aztán itt van az is, hogy olyan fordulatok következhetnek be, amelyekre nincs recept, nincs kipróbált stratégia. Smith szerint a mostani időkben az egyik legértékesebb és egyben legszükségesebb képesség a bizonytalanság elviselése. Együtt ülni a bizonytalansággal, anélkül, hogy felpattannánk, és azonnal igyekeznénk megoldani legalább azt a problémát, ami itt van a szemünk előtt.
Írj nekünk
Szerzőnk, Szalay Ágnes pszichológus, több mint 15 év szervezetfejlesztési tanácsadói tapasztalattal. A SelfGuide pszichológiai műhely egyik alapítója. Coachként támogatja ügyfeleit céljaik megtalálásában és elérésében, legyen szó munkahelyi, vezetői vagy személyes fejlődési igényről. Motivációs elakadással, karrierváltással, stresszkezeléssel, szakmai, vezetői fejlődéssel kapcsolatban lehet hozzá fordulni személyesen, vagy olvasói levélben, melyre (a névtelenséget megőrizve) a Dívány.hu-n is szívesen válaszol.
A lángoló erdőt nem tudod egyedül eloltani
Egy elég szemléletes képpel mutatja meg, mire gondol. Ha ég az erdő, teljesen természetes a késztetés bennünk, hogy odarohanjunk a legközelebbi kis fellobbanó tűzfészekhez és gyorsan eltapossuk. Ahogy ezzel megvagyunk, futhatunk a következőhöz. Az egyik tűztől a másikhoz való rohangászásunk közben viszont nem jut idő arra, hogy körülnézzünk, hova húzódhatnánk vissza, biztonságos helyre, ahol hosszabb távon sem lennénk veszélyben. Ráadásul esélyünk sincs arra, hogy egyedül eloltsuk az egész tüzet. Ez ugye a klasszikus tűzoltásos viselkedés, ami, ahogy láttuk, nem vezet a biztonságos helyre. Minél nagyobb a bizonytalanság, minél többismeretlenes a helyzet, annál nagyobb a késztetés, hogy elkezdjünk kapkodva problémát megoldani.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Smith az elszánt problémamegoldás helyett inkább a meggondoltságot javasolja. Persze lehet haladni a kisebb ügyek megoldásával, de fontos észrevenni, hogy mikor kezded azt hinni, hogy egy ilyen bizonytalan helyzetet, mint amilyen a mostani is, teljes mértékben meg tudsz oldani. A bizonytalanság miatti szorongás csillapítása miatt végzett problémamegoldás nem igazán visz eredményre. Sokkal többre jutsz, ha abban szerzel edzettséget, hogy elviseld a kényelmetlenséget, a diszkomfortot. Erre szükség lesz ugyanis ahhoz, hogy megőrizd a kognitív flexibilitásod, rugalmasságod, ami elengedhetetlen ilyen helyzetekben.
Rugalmas gondolkodásra van szükség
A kognitív flexibilitás azt jelenti, hogy
- képes vagy változtatni azon, ahogy egy problémáról gondolkodsz és
- el tudod engedni azokat a megoldásokat, amelyek nem működnek.
A rigid, merev gondolkodás ennek a rugalmas gondolkodásmódnak az ellentéte. Mereven gondolkodsz, ha ragaszkodsz a megoldási ötleteidhez. Minél stresszesebb vagy, annál merevebbé válik a gondolkodás, annál erőszakosabban igyekszel majd beerőltetni egy kör alakú kockát egy háromszög alakú lyukon. Ha például eldöntötted, hogy bármi is történik, a lelki nyugalmad megőrzéséhez heti háromszor öt kilométert kell futnod – akkor megtörténhet, hogy mániákusan ragaszkodsz ehhez az elképzeléshez, és esetleg nem veszed észre, hogy nem is érzed jobban magad a futástól. Vagy az adott életkörülményeid között nem megvalósítható, és te vádolod magad, hogy nem teszed, vagy eleve lemondasz arról, hogy jól érezd magad, hiszen nem volt meg a futásadagod.
Van értelme annak, amit csinálok?
Ha megvan a gondolkodási rugalmasságod, akkor könnyen felteheted magadnak a következő kérdést: mit is csinálok, és ez mennyire hasznos? Ha nem hasznos, amit teszel, akkor elkezdhetsz gondolkodni más megoldáson, vagy lehet, hogy az visz előre, ha a fennálló problémát definiálod másképp. Idővel egyre könnyebbé válik majd irányt váltanod. És valószínűleg türelmesebb és megengedőbb is leszel önmagaddal szemben. Minél könnyebben tudja valaki változtatni a gondolkodását a ma jelentkező problémákkal kapcsolatban, annál könnyebben tudja majd elviselni a holnap bizonytalanságát.
Ha a jövőbeli külső körülményeket nem tudod befolyásolni, a kontrollt úgy őrizheted meg, hogy a jövőbeli önmagadon dolgozol. Milyen ember szeretnék lenni három hónap múlva? Hogyan szeretném majd kezelni a nehézségeket? Hogyan leszek képes más, ideges vagy szorongó emberrel kommunikálni, hogyan tudom majd megnyugtatni? Ez az önmagadra való fókuszálás jobban segíti a felkészülésed a jövő bizonytalanságára, mint más módszerek.
Ez egy hosszú és macerás munka lehet. De ha felismered, hogy hogyan jelenik meg nálad a szorongás, hogyan igyekszel mindenféle gyors tevékenységgel kibújni az érzése alól, akkor a rugalmasságod fejleszted. Így készen állsz majd arra, hogy a lehető legobjektívebben észleld majd a nehéz helyzeteket, és kreatív, ügyes megoldásokat találj rájuk.
Bármi is lesz a helyzet, saját erődet és rugalmasságodat ma fejleszteni, biztosan megéri majd később is.
