Hányszor mondjuk ki a „bocsánat” vagy „sajnálom” szavakat akkor, amikor valójában nem követtünk el hibát, és nem is sértettünk meg senkit? Valószínűleg többször, mint kellene, főleg, hogyha a munkahelyünkről van szó. Mit mondhatunk a bocsánatok helyett, amik ráadásul segítik is a probléma megoldását?
Ismerős az az érzés, hogy a problémák listájának sosincs vége? Mindig akad újabb és újabb megoldandó nehézség, ami átveszi a megoldott probléma helyét? Valójában nem a világ van teljes mértékben ellenünk, hanem sokkal inkább az agyunk. Miért is lehet velünk ennyire galád a testünk irányítóközpontja?
Azt, hogy veszíteni tudni kell, elméletben mindannyian bólogatva nyugtázzuk – az viszont már nehezebb ügy, hogy az alapelvet a gyermeknevelés mindennapjaiban miként tudjuk alkalmazni.
Véget nem érő kérdések. Állandó rendetlenség. Nehezen lekövethető hangulatváltozások. Újabb és újabb igények. Ha arról van szó, hogyan őrjíthet meg a gyereked, a határ szinte a csillagos ég. Imádjuk őket, de néha nagyon kimerítő tud lenni a velük való foglalkozás. Pláne most, amikor egy csomó minden másért is aggódunk a saját és szeretteink egészségétől kezdve a bevételkiesésen át a jövő alakulásáig. Természetes, hogy rengeteg feszültség keletkezik bennünk. Hogyan érhető el, hogy ne halmozódjon fel, és ne buggyanjon ki, amikor a gyerekeinkkel vagyunk?
Lepjen meg ajándékokkal. Várjon szexi fehérneműben. Utazzon el velem csodás helyekre. Találja ki, mire vágyom. Ne vonzódjon másokhoz. Egészítsen ki. Tegyen boldoggá. – Egy párkapcsolatban hamar megjelenhetnek az elvárások. Ha irreálisak, állandó elégedetlenséget szülnek, mert teljesíthetetlenek. Agyonnyomják a partnert és tökreteszik a kapcsolatot. Honnan lehet felismerni őket? És mi az, amit jogos igényként fogalmazhatsz meg a másik felé, hogy minél jobban érezhesd magad a közös életetekben?
A párkapcsolati problémák a mindennapi élet részét képezik, a legszeretőbb partnereknek is vannak hullámvölgyeik. Ráadásul az elmúlt időszak a többség számára komoly megterhelést jelentett: új és váratlan stresszorokkal néztünk szembe, kezdenünk kellett valamit az elszigeteltséggel, a vírus miatti aggodalommal, a bevételcsökkenéssel és az állandó bizonytalansággal, hogy meddig tart még a járvány. Nem csoda, hogy sok konfliktus fokozódott, a kapcsolatokból kiveszett a szenvedély, a romantika. De mégis mi az a pont, amikor érdemes külső segítséget igénybe venni? Mikor lehet szükség párterápiára?
Bölcsesség? Manapság túl porosnak, misztikusnak, átfogónak hangzik. Megszoktuk, hogy olyan korban élünk, amikor maximum egy szűk területen vagyunk képesek szakértelemmel bírni, míg más kérdések kapcsán könnyen elveszünk az információk áradatában. Holott a bölcsesség elérése évszázadokon keresztül az emberi élet egyik csúcsteljesítménye, végcélja volt – nem véletlenül. Mennyire jellemző ránk, és miben érhető tetten?
Az utóbbi évtizedekben akkorát fordult a világ, mint előtte ilyen rövid idő előtt sohasem – nem csoda, ha ez szorongást kelt az emberben. Fel vagyunk-e készülve arra, hogy ezt jól kezeljük? Pszichológus szakértőink segítenek a válaszban.
Veszekedések otthon a pároddal, nézeteltérések a munkahelyeden a kollégáiddal, viták a barátokkal – megannyi konfliktusos helyzetbe keveredhetünk nap mint nap, és hát nem mindenki tudja mindig helyesen kezelni az ehhez hasonló szituációkat. De egyáltalán milyen az a helyes kezelés? Mai cikkünkben erről kérdeztük pszichológus szakértőinket.
Téged is e-mail-hegyek szoktak várni, miután visszatértél a szabadságodról? Van, hogy fél órákat is elücsörögsz egy levél felett, mire kitalálod, hogy egyáltalán hogyan kérj szívességet valakitől, akivel évek óta nem találkoztál? Nem válaszolnak a megkeresésedre, és nem tudod, mit tegyél? Csak pár azok közül a helyzetek közül, amelyek rengeteg időt és energiát elvehetnek, ha nem készülsz fel rájuk.
Időnként mindenki szokott panaszkodni, de vannak, akik megállás nélkül elégedetlenkednek vagy sajnáltatják magukat. Hogyan lesz valakiből krónikus méltatlankodó? És mit tehet azért, hogy leszokjon a non-stop panaszkodásról?
Van az a kedvelt gondolat, hogy agyunk kapacitásának csupán tíz százalékát használjuk ki. Szeretünk hinni ebben, és sok szuperintelligens hőst felvonultató film vagy sorozat alapul ezen a vágyon. Hiszen milyen jó is lenne, ha kiaknázatlan kapacitásainkat egyszer csak munkára tudnánk bírni, és gondolatban legalábbis sokkal több mindenre és sokkal gyorsabban lennénk képesek, mint jelen állapotunkban.
