A Z generációra állítólag jellemző a szorongás. Túlérzékenyek volnának? Vagy egy olyan világban próbálnak helytállni, ahol állandó a bizonytalanság?
A tartós bizonytalanság nem motivál, hanem rontja a munkateljesítményt, csökkenti a koncentrációt, elbizonytalanítja a döntéseket, és észrevétlenül teszi kevésbé hatékonnyá még jól teljesítő munkavállalókat is. A jó hír az, hogy van megoldás.
A Z generáció, tehát azok, akik 1997 és 2012 között születtek, sokkal hamarabb – akár már a húszas éveik elején – szembe kell, hogy nézzenek igen nehéz kérdésekkel. Utánajártunk, hogyan állnak a Z generációsok a gyermekvállalás kérdéséhez 2024-ben. Arra is fény derül, szerintük jó szülő lesz-e belőlük.
Különös kutatás látott napvilágot a napokban, amely arra kereste a választ, hogy a munkakörülményeink mennyire befolyásolják az életkilátásainkat. A vizsgálat eredményei nagyon is elgondolkodtatók.
A kisgyerekeknek még nincs időérzékük és kellő ismeretük a világ működéséről, így az ünnepek által megváltozó napirend kibillentheti biztonságérzetüket, aminek következményeképpen hisztisebbek, ragaszkodóbbak, vagy akár elutasítóbbak is lehetnek. A mi érzelmi támogatásunkra van szükségük ahhoz, hogy kellően tudjanak alkalmazkodni a változásokhoz, s valóban meghittnek élhessék meg a karácsonyi ünnepeket.
Szokásokból összegyúrt lények vagyunk. Amikor minden a tervek szerint halad, úgy érezzük, mi irányítjuk a sorsunkat. A nem várt fordulatok azonban nagy fokú stresszt és szorongást okoznak. Ezekből az elmúlt időszakban bőven kijutott. Még fel sem ocsúdtunk a koronavírus-járvány első három hullámából, máris jöttek a nyugtalanítóbbnál nyugtalanítóbb bel- és külpolitikai események, miközben erdőtüzekkel, hurrikánokkal és hőséggel itt van a küszöbön a klímakatasztrófa, a mesterséges intelligencia pedig napról napra ugrásszerűen fejlődik. Mit lehet kezdeni ennyi bizonytalansággal?
Amikor valamire nemet mondunk, valójában korlátokat állítunk, míg az igen kimondása lehetőségeket teremt.
Bölcsesség? Manapság túl porosnak, misztikusnak, átfogónak hangzik. Megszoktuk, hogy olyan korban élünk, amikor maximum egy szűk területen vagyunk képesek szakértelemmel bírni, míg más kérdések kapcsán könnyen elveszünk az információk áradatában. Holott a bölcsesség elérése évszázadokon keresztül az emberi élet egyik csúcsteljesítménye, végcélja volt – nem véletlenül. Mennyire jellemző ránk, és miben érhető tetten?
Nem kizárt, hogy a bizonytalanság szó nyerné meg a „2020-as év leggyakrabban emlegetett kifejezése” című verseny fődíját. De mit kezdhetünk ezzel a bosszantó állapottal?
Bárki könnyen belecsúszhat abba a hibába, hogy a kapcsolat elején tesztelgeti a másikat. Nem rosszindulatból persze, sokkal inkább kíváncsiságból és bizonytalanságból.
Anya, mikor lesz vége a járványnak? Meddig járunk iskolába? Apa, tényleg elköltözünk, ha elveszíted a munkádat? Betegség, élet, halál, tragédiák: a gyerekek mostanában többet kérdeznek ezekben a témákban, mint valaha.
Nagy leckét kapunk most a bizonytalanságtűrésből. Lemondjuk a nyaralást, vagy ne? Átalakítsuk a vállalkozásunkat, vagy bízzunk benne, hogy hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba? Belevágjunk a lakásfelújításba? Higgyünk benne, hogy a gyerek táborban lesz augusztusban? Eddig is gyorsan változó, de a mostaninál lényegesen tervezhetőbb életünk egy nagy bizonytalansággá vált. Hogyan lehet ehhez úgy alkalmazkodni, hogy ne magunk alatt vágjuk a fát – és ne is törjünk bele?
