Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az élet legnagyobb tragédiája, legalábbis sok mindennél jóval rosszabb, hogy soha nincs idő semmire. Annyi mindent vár tőlünk az élet, annyi teendőt vállalunk be, hogy folyamatos hajszoltságban, és a feladataink el nem végzése miatti frusztrációban élünk.
Egyrészt van a külső nyomás, mondjuk, hogy sokkal többet várnak el tőlünk az idő tekintetében a munkahelyen, mint volt ez száz éve, vagy bármikor az emberiség történetében. Azután van egy csomó vágyunk is – és itt nincsenek segítségünkre a szinte korlátlan lehetőségek. Már oviban elkezdődik, hogy olyan jó lenne tornára, jógára, sakkra, csengőbongóra, angolra és sízésre járni… Mindegyik vagy hasznos (elengedhetetlen!), vagy szeretjük. Amit végül nem választunk, amit nem engedhetünk meg magunknak, azért meg fáj a szívünk. Az az érzésünk, hogy kimaradunk egy jó dologból. Ezért már ötévesen többet vállalunk, mint kéne. És ez később csak fokozódik.
Persze emellett jeleskedünk az időelszúrásban is, sokan érzik azt, hogy nem produktívak, vesztegetik az idejüket. Én például 2-3 sűrű nap után tökéletesen elszúrom a következő napot. Szerencsére megismertem az introvertált-másnaposság nevű dolgot, így azóta nem rágom magam emiatt. Viszont sokan hiszik azt, hogy sokkal hatékonyabbnak kéne lenniük. Ha egy átlagos magyar munkavállalót megkérdezel, hogy miben kéne fejlődnie, úgy legyen ötösöm a lottón, hogy azt fogja mondani, hogy időgazdálkodásban.
Alice Boyes a kognitív viselkedésterápia ötleteit teszi át hétköznapi emberek hétköznapi használati eszközeivé. Ötöt ajánlott a sikeresebb időgazdálkodásra is.
Ne gondold, hogy más módszere működni fog neked is
Itt, rögtön az első pontnál huszonkettes csapdájává alakul az egész: hiszen a felsorolandó tanácsok első eleme az, hogy ne fogadd meg mások tanácsát. Azért kár lenne teljesen értelmetlen cikket írni, így árnyalom ezt, ahogy tette Alice Boyes is. Arra gondol, hogy az önsegítő könyvekben a különböző önjelölt guruk úgy adják elő saját tanácsaikat, mintha az az egyetlen, és főként: üdvözítő igazság lenne. Nyilván minden időgazdálkodási módszernek van alapja, de mivel mindenkinek mások a prioritásai, mást szeret csinálni, más a tempója, és más az értékrendje – ezért ezeket a módszereket is kritikával érdemes illetni. Ki lehet próbálni, megnézni, hogyan működik, és utána azt megtartani belőle, ami az adott ember számára tényleg hasznos.
Természetesnek kell tekinteni azt, hogy nem sikerül folyamatosan minden pontját megvalósítani. Ez nem azért van, mert rossz és ügyetlen vagy, hanem mert nem teljes mértékben hozzád illik a módszer. Minden rendszert tesztelni és igazítani kell, így van ez az időgazdálkodással is. Két kérdést érdemes feltenni:
- Hogyan tudom átalakítani a rendszert úgy, hogy kevesebb erőfeszítést igényeljen a szabályok betartása?
- Hogyan alakítsam át úgy, hogy ne kelljen döntést hoznom, erőfeszítést tennem, vagy kontrollálnom magam éppen akkor, amikor a legkevesebb időm és energiám van ezekre.
Az időbefektetésre anyagi befektetésként gondolj
Ha pénzt fektetsz be, nem várod, hogy azonnal visszakapd a berakott összeget. Arra vágysz inkább, hogy hosszú távon, folyamatosan csurranjon-cseppenjen belőle, és végül jobban járj annál, mintha nem fektettél volna be. Az idődre is így gondolj. Találj ki egy-két olyan dolgot, aminek az elkészítése most időbe telik, de később időt spórol neked. Általában a visszatérő, nem túl nagy jelentőségű feladatok hálálják meg ezt. Például ha csak te tudod, hogy hogyan kell azt az áldott nyomtatópatront kicserélni, akkor erről készíts egy útmutatót. Mert lehet, hogy nem nagy ügy egyszer kicserélni, de ha hetente mindig megakasztanak valamiben emiatt, akkor már dühítő időrablóvá válik. Rövid távon elfoglaltság az útmutató elkészítése, hosszú távon viszont megéri.
Azonosítsd azokat a magadnak felállított szabályokat, amikkel csak szívatod magad
Különösen, ha tökéletességre törekszel, és lelkiismeretes alkat vagy, akkor tele lehetsz ilyen szabályokkal. Egy barátnőm például úgy érezte, hogy neki a mamájánál hétvégén végig kell olvasni a teljes Nők Lapját. Nem kezdett addig újba, amíg a régit ki nem olvasta, hiszen azt tanulta, hogy alaposnak illik lenni, és amit elkezdtünk, azt fejezzük is be. Így viszont nem tudta elolvasni az új számban azt, ami érdekelte volna, mert hátravolt a régiben a jogi tanácsok a problémás olvasónak. Hatalmas örömmel mesélte, hogy egyszer csak, a negyedik gyerek után, rájött, hogy nem kötelező minden cikket elolvasni. Minden érdekes cikkre jutott ideje, és nem volt lelkiismeret-furdalása.
Mindenkinek lehet ilyen önmagának felállított szabálya, aminek valami értelme ugyan van, de most már csak az idejét vesztegeti és megkeseríti az életét. Keresd meg, hogy melyek a te szabályaid, és engedd el őket!
Döntéskönnyítő szabályokat viszont állíts fel magadnak
Alice Boyes például azt találta ki magának, hogy azt a munkát végzi el, amiért 100 dollárt, vagy többet kasszíroz. Régen csomót küzdött azon, hogy kicsi, alacsony hozammal járó feladatokat is megcsinált, így összecsúsztak a dolgai. Mióta megfenyítette magát, hogy „Nem! Nem viszed vissza a rohadt zöldséget a boltba, mert rengeteg időd és bosszúságod megy rá, viszont nincs nagy nyereség!” – nos azóta sokkal egyszerűbben dönti el, hogy mikor mit csináljon. És legalább nem megy az ideje a döntési folyamatra sem.
Hasonlóan jó kis szabálya, hogy azt csináld, amihez kedved van. Ha te is olyan vagy, mint ő, vagy én, hogy sokféle típusú feladatot nevezel munkának, akkor ismered az érzést, hogy most ehhez van kedvem, most meg ahhoz. Félre kell tenni ilyenkor a határidőt, és azzal foglalkozni, ami most könnyedén jön. Lehet, hogy fontosabb is, mint a közeli határidejű feladat, és jobban fogsz vele haladni, akkor, amikor érzed a flow-t.
Merj irracionális lenni
Nincs is racionálisabb terület az életben, mint az időgazdálkodás. Kerestem olyanokat, amik lepipálnák: a tőzsde? Ahol egy pletyka miatt bedőlnek részvények? Vagy egy matekóra? Hát, ott emlékeim szerint érzelmek széles tárháza megtalálható.
Szóval időgazdálkodásban igyekszünk szuperracionálisak lenni. A jótanács itt is: engedjük ezt el. Teljesen belefér, hogy néha nem vagyunk racionálisak, olyat csinálunk, ami időrabló, de nagyon vágyunk rá. Például ne szidjuk magunkat, ha elutazunk egy messzi étterembe, mert éppen arra az ízvilágra vágyunk. Örüljünk, hogy megkaptuk, amit szerettünk volna és engedjük el a lelkiismeret-furdalást (mert az nagyon időrabló.)
Összefoglalva a tanácsokat a két fő motívum a testreszabottság és a kímélet önmagunk felé. Ne mások fejével gondolkodjunk, ha időgazdálkodásról van szó, hanem találjuk meg a hozzánk illő metódust. És egy engedékeny, szerető szülő gesztusával engedjük meg magunknak, hogy eltérjünk a szabályainktól, hogy végső soron hatékonyabbak lehessünk.
