A történelem tele van rejtélyes figurákkal, de kevés olyan ember akad, aki akkora kulturális és ezoterikus vihart kavart volna a modern korban, mint Fulcanelli. A titokzatos francia férfi, akit a huszadik század utolsó igazi alkimistájaként emlegetnek, a legenda szerint megfejtette a bölcsek kövének titkát, rájött az örök élet elixírjének receptjére, majd miután megosztotta tudását a világgal, egyszerűen köddé vált. Története a mai napig lázban tartja a történészeket, a detektíveket és az összeesküvés-elméletek híveit.
Fulcanelli neve valójában egy álnév, egy zseniális szójáték, amely a római tűzisten (Vulcanus) és a napisten (Héliosz) nevének ötvözéséből született. Személyazonosságát a mai napig homály fedi. Egyesek szerint egy elszegényedett francia arisztokrata volt, mások szerint híres fizikus, vegyész vagy éppen neves párizsi építész. Egy biztos: a férfi a szavak és a szimbólumok mestere volt, aki szentül hitte, hogy az alkímia nem egy elavult középkori áltudomány, hanem a legmagasabb szintű fizika és spiritualitás ötvözete.
A katedrálisok titkos kódja
Fulcanelli 1926-ban robbant be a köztudatba, amikor megjelentette élete fő művét, A katedrálisok misztériuma (Le Mystère des Cathédrales) címmel. A könyv alapjaiban rengette meg azt, amit az építészetről gondoltunk. A szerző elképesztő részletességgel vezette le, hogy a középkori gótikus katedrálisok – élükön a párizsi Notre-Dame-mal – nem csupán keresztény templomok, hanem titkos tudás kőbe vésett, gigantikus őrzői.

Állítása szerint a Notre-Dame homlokzatát díszítő domborművek, a különös vízköpők és a csúcsíves ablakok geometriája valójában egy bonyolult, rejtjeles nyelven (a hermetikus filozófia nyelvén) íródtak. Aki képes helyesen dekódolni a szobrok elhelyezkedését és a rajtuk lévő szimbólumokat, az lépésről lépésre megkapja a bölcsek kövének és az anyag átalakításának (a transzmutációnak, például az ólom arannyá változtatásának) pontos receptjét.
A könyv megjelenése után a Notre-Dame-ot elárasztották az okkultisták, akik próbálták leolvasni a falakról az örök élet titkát.
A találkozás, ami mindent megváltoztatott
Fulcanelli zsenialitását és veszélyességét jól mutatja egy 1937-es történet. Egy Jacques Bergier nevű zseniális fiatal vegyészmérnök (aki később a nukleáris kutatásokban is részt vett) azt állította, hogy egy párizsi laboratóriumban személyesen kereste fel őt a titokzatos alkimista. Fulcanelli halálosan komoly figyelmeztetést adott át a fiatal tudósnak.
A titokzatos alkimista kijelentette, hogy az emberiség már rendkívül közel jár az atommag meghasításához. Figyelmeztette Bergier-t, hogy az atomenergia felszabadítása szörnyű katasztrófához vezet, és az alkímia már évszázadokkal ezelőtt rájött erre a veszélyre, ezért rejtették el az emberek elől a tudást.

A tökéletes eltűnés
A figyelmeztetés után nem sokkal, a második világháború küszöbén Fulcanelli – mintha csak megérezte volna a világégést – egyik napról a másikra nyomtalanul eltűnt. Minden feljegyzését, kéziratát leghűségesebb tanítványára, Eugène Canseliet-re bízta. A német titkosszolgálat, a Gestapo és a szövetségesek is kétségbeesetten keresték a titokzatos férfit, hátha a nukleáris fegyverkezéshez használható tudás van a birtokában, de soha senki nem talált a nyomára.

A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A legenda itt válik igazán hátborzongatóvá. Canseliet évtizedekkel később azt állította, hogy az 1950-es években, Spanyolországban újra találkozott a mesterével. Bár Fulcanellinek ekkor már a kora alapján egy aggastyánnak kellett volna lennie, a tanítvány elmondása szerint egy harmincas éveiben járó, kicsattanóan egészséges férfi fogadta.
Kapcsolódó: nem csak Fulcanelliről állították, hogy több száz éves, és ezt az alkímiának köszönheti.
























