Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Homérosz epikus költeményét, az Odüsszeiát az idők során rengetegen lefordították – olyan azonban 2017-ben történt először, hogy egy nő tette ezt meg. Emily Wilson fordítását sokan forradalminak tartják, sőt: egyesek szerint most ismerhetjük meg először a verses sorok igazi jelentését.
Az első Odüsszeia-fordítást az időszámításunk előtti harmadik századból ismerjük: egy római rabszolga, Livius Andronicus latinra ültette át a művet. A későbbi évszázadokban rengetegen futottak neki a dolognak: angolra például legalább 60-szor fordították le, és magyar fordításból is számos akad. Emily Wilson verziója azonban sok szempontból kiemelkedik ezek közül.
Négyszáz évnyi Odüsszeia-fordítás
Az első angol Odüsszeia-fordítást George Chapman készítette 1614-15-ben – az ismertebbek közé tartozik Robert Fagles, Alexander Pope és Robert Fitzgerald munkája. Magyar fordításból is számos akad: alapvetően háromféle megközelítéssel próbálkoztak az idők során. Egyes prózafordítások az eredeti szöveghez való hűséget helyezték mindenek fölé: ilyen például Télfy Iván és Gyomlay Gyula munkája.
Később magyaros verselésben próbálták visszaadni Homérosz eposzát: így tett Dugonics András 1780-ban, Vértesy Jenő 1909-ben rímtelen alexandrinusokban, Csengeri János pedig 1937-ben páros rímes alexandrinusokban elevenítette föl Odüsszeusz kalandjait. Mészöly Gedeon páros rímű tizenkettesekben készült fordítása 1959-ben jelent meg.
Akadtak azonban olyan fordítók is, akik az eposz eredeti formájának megőrzését tűzték ki célul: például Simony Imre és Szabó István. És persze Devecseri Gábor 1947-es hexameteres fordítása, amely kétségkívül máig a legismertebb magyar Odüsszeia-fordítás.
A magyar költőt a városi legenda szerint annyira magába szippantotta a fordítás, hogy egyszer a közértben hexameterben szavalva kért zsömlét és téli szalámit az eladótól.
Az első angol női fordítás
Négyszáz éven keresztül készültek az Odüsszeia-fordítások: noha sokféle megközelítésből, egyvalami mindenképp közös volt bennük: mindegyiket (az angol és a magyar nyelvűeket mindenképp) férfiak készítették. Egészen 2017-ig, amikor Emily Wilson nekiállt, és az eredeti szöveget alapul véve mind a 12 110 sort lefordította.
„Amikor az olvasók kézbe vették az ő változatát, rájöttek, hogy eddig valójában még soha nem olvasták az Odüsszeiát”
– mondta a fordításról Janeita Singh műkritikus. Nem azért lehet az olvasónak ez az érzése, mert Wilson forradalmian eltért az eredeti szövegtől, és kreatív megoldásokat alkalmazott, hanem pont azért, mert minden korábbinál inkább igyekezett hű maradni Homérosz szavainak jelentéséhez.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Néhány példa remekül megvilágítja a dolgot. Odüsszeusz egyik állandó jelzője az eredeti szövegben a „polytropos”. Ennek szó szerinti angol jelentése „many-turning”, vagyis „sok kanyarú”. Robert Fitzgerald például ezt így fordította: „skilled in all ways of contending” – „jártas a küzdelem/versengés minden formájában”. Devecseri – angol szerzőkhöz hasonlóan – a leleményes Odüsszeusz kitételt használta.
Nem így Wilson. Nála Odüsszeusz nem leleményes, hanem „complicated”: bonyolult, összetett, komplikált.
Vagyis nemcsak okos, ravasz és leleményes, hanem erkölcsileg ellentmondásos: pont, ahogy egy olyan embert elképzelhetünk, aki annyi mindent át- és megélt, mint Odüsszeusz. Erre utal egy másik megfogalmazás is, ami egyesek szerint „he could not save them from disaster” („nem tudta megmenteni őket a katasztrófától”, Robert Fagles), másoknál „But not by will nor valor could he save them” („De sem akaratával, sem vitézségével nem tudta megmenteni őket”, Robert Fitzgerald). Devecserinél pedig „Csakhogy nem tarthatta meg őket, akárhogy akarta” – Wilson nem keni el Odüsszeusz felelősségét: „Nem sikerült megvédenie őket” („He failed to keep them safe”). A korábbi fordítások gyakran megengedően kezelték a főhős botlásait, ahogy Janeita Singh fogalmaz:
„a hősöknek nemes jelleműeknek kellett lenniük”.
Ez lehet az Odüsszeia eredeti jelentése?
Wilson fordítása nem feminista újraértelmezés, hanem lehántja a műről az idők során rárakódott viktoriánus rétegeket. Ez pedig történetesen a legélesebben a nőkkel kapcsolatos részeknél érhető tetten. A legtöbb férfi fordító szolgálólányoknak vagy szolgáknak, sőt: hűtlen nőknek nevezi azokat a lányokat, akiket a kérők megerőszakolnak Odüsszeusz távolléte alatt. Ez az értelmezés azonban súlyosan relativizáló, hiszen a nőknek nem állt hatalmukban ellent mondani – a főhős hazatérve mégis kivégezteti őket a kérőkkel egyetemben. Sokkal hűebb Homérosz eredeti leírásához Wilson megfogalmazása: rabszolganők.
És persze sokkal sötétebb képet fest Odüsszeuszról is, aki azért ítéli halálra őket, mert mindent megtettek a túlélés érdekében.
Devecseri leírása valamelyest jobban tükrözi az eredeti szöveg értelmét: „együtt háltatok itt szolgálóimmal erővel”.
Pénelopé is egészen átformálódik Wilsonnál: nem egy tehetetlenül, kiszolgáltatottan a férjére várakozó asszonyról van szó, hanem egy rafinált, a kérőket manipuláló, okos nőről, aki Odüsszeusz felbukkanásakor sem omlik zokogva férje karjaiba: megköveteli, hogy az bebizonyítsa, valóban ő rég eltűnt házastársa. Egy intelligens, jó értelemben számító nő azonban a régebbi korok olvasóit kényelmetlen érzésekkel töltötte volna el. Így vált Pénelopé az idők során passzív, kiszolgáltatott asszonnyá.
Pénelopéhoz hasonlóan Odüsszeusz karaktere is sokkal izgalmasabbá vált Wilson fordításában: nem egy feddhetetlen hős, hanem egy összetett jellemű túlélő, akinek az életben maradás érdekében olykor szörnyű tetteket kellett végrehajtania. Kíváncsian várjuk, mikor olvashatunk magyarul is egy hasonlóan friss értelmezést.
A különböző fordítások olykor meglepő fordulatokat hoznak: a Drakulát például teljesen átírta izlandi fordítója, ráadásul a dolog több mint 100 évig senkinek sem tűnt föl.
