Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár Radnóti Miklós szerelmes verseiről a legtöbbünknek elsőként Gyarmati Fanni jut eszébe, a költő fiatalon szenvedélyes szerelembe esett egy csehországi német gépírólánnyal, Klementine Tschiedellel. Tini nemcsak gyönyörű versek múzsája lett, hanem évekkel később is felkavarta Radnóti és felesége életét.
Aj, feszeskemellü
fecskenyelvü régi lány,
te régi költemény,
most életem delén
kérlek, ne légy goromba,
fuss karomba és kivánj!
A napból méz pereg,
oly rég nem néztelek,
fellebben lebke inged,
penderinted, szerteszáll,
kis pára messze fenn
és látlak meztelen,—
aj, a fény remeg még,
tíz éve emlék vagy te már!
– írta Radnóti Miklós 1937. december 18-án, Gyarmati Fannival kötött házassága második évében. A vers azonban nem Fannihoz szól, hanem Radnóti fiatalkori szerelméhez, Klementine Tschiedelhez. Vele a költő tíz évvel korábban ismerkedett meg, amikor nagybátyja, Grosz Dezső rábeszélésére a csehországi Liberec (német nevén Reichenberg) városában töltött egy évet: a szövés mesterségét tanulmányozta a textilipari főiskolán.
Tanulmányút Csehországba
Radnóti 1926-ban találkozott Gyarmati Fannival közös magántanáruk, Hilbert Károly lakásán. A költő Hilbertnek számolt be Liberecbe való megérkezéséről is: „Nagyon jól utaztunk, bár kissé keserű szájízzel (mármint én):
az járt mindig az eszemben, hogy evvel a hálókocsijeggyel adtam el az életemnek minden ábrándját, ambícióját, idealizmusát.”
Nem sok kedve volt tehát a cseh úthoz, az iskola pedig egyenesen untatta: „Az iskola egy marhaság. Egy szót sem értek az előadásokból, németül folyik. Egyrészt ezért, másrészt pedig nagyon nehéz szakdolgokat tanítanak. (…) Egész vicces, mikor kék munkásruhában ott állok egy bömbölő gép előtt, olajtól és verejtéktől csurogva rángatom a fogantyúkat” – számolt be tapasztalatairól. „De van egy szép tárgy is, a Musterzeichen. Mintatervezés. Ezeken az órákon nekiengedem a fantáziámat, és olyan szövetterveket produkálok, hogy a prof. sír a gyönyörűségtől.”
Radnóti az éjszakában
Végül mégsem érezte magát olyan rosszul Liberecben:„A város nagyon kedves, igazi Studentenstadt. Csak kissé nagyon erkölcstelen levegőjű. Több bár, lokál, kávéház van itt, mint Pesten. És mind a diákok zsebére építve. Joggal.
A fiúk itt, távol a szülői hajlék és az apai pofonok melegétől, hihetetlen dorbézolásokat visznek véghez.
Az én pénzem két nap alatt szétfolyott, szerencse, hogy a koszt-kvártélyt Dezső bácsi kifizette...” – számolt be reichenbergi napjairól Hilbert Károlynak. Amint az Egriné T. Szonja tanulmányából kiderül, Radnóti nem tartózkodott túl sokat bérelt lakásában: „nagyon szerette az éjszakai életet, a csavargást, szeretett moziba járni, táncolni és mulatni”, s egyébként is „gyakran látogatták osztálytársai és barátnője”.
Tini, a madonnaarcú szépség
A „barátnő” Klementine Tschiedel volt. A 17 éves lány – egykori szomszédasszonya szerint „olyan gyönyörű volt, mint egy madonna”, bár a hűség mintaképének nem lehetett nevezni: állítólag minden évben más férfi csapta neki a szelet. Akárcsak Gyarmati Fanni, ő is gépírónőként dolgozott, majd egy fogorvos asszisztense lett. Radnótival való megismerkedésére így emlékezett vissza: „Ősszel, az iskolaév megkezdése után ismerkedtünk meg. Barátnőmmel öt és hat óra között sétálni mentünk. (…)
Szél kerekedett és levitte fejemről kalapomat. Miklósnak sikerült elkapnia. Ezután bemutatkozott, és megkérdezte, hogy elkísérhetne-e egy darabon.”
Radnóti útközben elmesélte, hogy honvággyal küszködik, majd a következő találkozókon az is kiderült, hogy „egy kis szomorú barátnőt hagyott otthon, aki tánciskolába járt”. (Ő volt Gyarmati Fanni.)
Szerelmi ciklus 1927-28-ból
Irodalomról és költészetről nem sokat beszélgettek, Radnóti azonban jó néhány gyönyörű szerelmes verset írt kapcsolatukról; például ezt:
Néha a fiadnak érzem magam,
ki lopva nézi vetkőző anyját
és csodalátó szeme kicsillan
kamaszévei unt undorából
és beléd szeret.
És beléd szeret
a testedet látva.
A verseken kívül Radnóti tíz év múlva, 1938-ban német nyelven közölt, Pillangó című novellájában is megörökítette a 19 éves korában átélt, boldog reichenbergi szerelmet.
„Lélekszakadva futottunk le Tinivel a városba, és elkeveredtünk a munkából jövő emberek között. Fiatal állatok módjára, boldog hangokat hallatva, fütyölve, dorombolva szavak nélkül. Egy cukrászda előtt Tini hirtelen megállt és odahúzott a kirakathoz.
- Nézze, milyen gyönyörű! – ujjongott egy pompásan feldíszített torta láttán.
Homlokát az üveghez szorította.
A futástól gyorsan lélegzett. Behúztam magammal a cukrászdába. S ott ettünk állva az asztalok között.”
A cukrászda után moziba mentek, ahová páholyjegyet váltottak, majd pedig Radnóti lakásába, ahol Tini „könnyű cipőjével kezében lábujjhegyen állt a küszöbön, haján a csillagok ragyogtak”.
„Az ember nem felejti el az első szeretőjét”
Egy év után Radnóti hazatért. Kapcsolata Gyarmati Fannival folytatódott, 1935-ben pedig feleségül vette.
Fanni elől reichenbergi kalandját sem titkolta: 1932-ben elárulta neki, hogy „az ember nem felejti el az első szeretőjét”, 1933-ban pedig így vallott Tiniről egy levelében:
„Nagyon kell, hogy szeressük Tinit mind a ketten. Mert talán ő tette azt, hogy ma az enyém vagy.
Hogyha ő akkor nem imád és nem csókolja meg hajnalokon a kezem sírva, akkor sohasem lett volna kitartásom, bátorságom elviselni azt a sok szenvedést amit egy kis matrózruhás diáklány, Te Drága, okozott nekem, aki szép színes leveleket várt tőlem és legtöbb amit ígért, hogy testvérül fogad, akkor, amikor én szerelmesen és bolondul szerettem” – vélekedett.
„Miklóst a szívem mélyére temettem, mivel házas volt”
Radnóti életében még egyszer találkozott Tinivel. Klementine Tschiedel 1937 őszén autóval érkezett Budapestre, és október 18-án kereste fel Radnótit - arról viszont fogalma sem volt, hogy hajdani szerelme megváltoztatta a nevét, és megnősült. Tini így emlékezett vissza a viszontlátásra: „(...) nem felejtettem el Miklóst.
Kerestem a Glatter nevet, és Radnótiként, aki a filozófia doktora, találtam meg. Megházasodott, a kis táncoslány lett a felesége.
Ha jól értettem, akkor Miklós miatt hagyta ott a táncot és tanárnőként dolgozott, hogy gyorsan pénzt kereshessen, hogy Miklós megszerezhesse a doktoriját. (…) Ekkor találkoztam utoljára Miklóssal. Akkor beszéltem először és utoljára feleségével. Akkor Miklóst a szívem mélyére temettem, mivel házas volt.”
Fanni nem volt féltékeny
Aznap este hármasban, Fannival együtt vacsoráztak a Kis Royalban, s a feleséget igazán nem lehetett féltékenységgel vádolni: „A Tini egy sugárzóan szép és fiatal, hamvas, édes pofa. Nagyon gusztusos, egészséges, nyílt és jóságos, van az arcában szeretni való természetesség. Nagyon kétségbe volt esve azon, hogy Mik megnősült. Állítólag sírt a taxiban, mikor tőlünk elment. (…) Az első zabolátlan és megalkuvás nélküli fiatalságát idézte, és olyanokat mondott, hogy irigyel Miklósért. (…)
Nagyon az az érzésem, hogy jobban megérdemelné Miklóst, mint én.
Az a magától értetődő nő, ami én sohasem voltam, és mindig kevésbé leszek. Az az angyalian és természetesen asszonyi és egy férjnek teremtett, amilyen én egyáltalán nem vagyok.”
Fanninak az ellen sem volt kifogása, hogy férje egy másnap reggeli randevún még egyszer találkozzon hajdani szerelmével:
„Én nyugodt vagyok, és nem bánt különösebben a dolog. Sajnálom, hogy nem volt módja, hogy megcsókolhassa, pedig kívánták mindketten.”
Radnótit erősen felzaklatta a találkozó; azt követően írta a már említett, Pillangó című novellát, valamint a bevezetőben idézett, Emlék című verset.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
Nem találkoztak többé. Klementine Tschiedel 1939-ben férjhez ment egy német rendőrőrmesterhez, 1945-ben családjával együtt az ausztriai Linzbe telepítették ki, egy év múlva pedig Dachau mellé költözött. Az 1960-as években egy Dachau melletti kis faluba, Waldkreiburgba került. A település melletti idősek otthonában halt meg, 2003-ban, 93 éves korában. (Borítókép: Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni 1938-ban. A kép forrása: Wikimedia Commons)
Kapcsolódó: Radnóti másodszor is szerelmes lett Fanni mellett
