Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A felbőszült csongrádi falu lakosai egy idős házaspárt üldöztek el, miután azzal gyanúsították meg az asszonyt, hogy boszorkány: megrontja és éjnek évadján egy fehér macska képében ijesztgeti a falubeli fiatalokat.
Szegeden „hivatalosan” 1728-ban zajlott az utolsó boszorkányper, amely során hat férfit és hat nőt ítéltek máglyahalálra. A középkori babonaság azonban nem tűnt el teljesen az alföldi tanyavilágból: először Csepi József újságíró számolt be a Délmagyarországban arról, hogyan terjedt el a faluban a szóbeszéd arról, hogy a 64 éves Csupity Antalné boszorkány, s hogyan támadt rá néhány, felvilágosultnak nem nevezhető falusi 1968 nyarán, amikor az emberiség már a holdra szálláshoz készülődött.
A Csongrád megyei Ásotthalmon B. L. fuvaros arra lett figyelmes egy hajnalon, hogy egyik lova habzik és tajtékzik.
„Mező Lajos, a tanyavilág mágusa fokhagymával kenette be a ló sörényét, mert az odavonzza azt a boszorkányt, aki éjszaka megnyergelte.
Következő nap Csupity Antalné volt az első, aki meglátogatta B. L.-t. Fuvarba akarta hívni.”
Csupityné, a „boszorkány”
A Kunbajáról betelepült Csupitynéra (született Kérnyő Jusztina) már korábban is gyanakodtak a falusiak. A saját veje, Vér András ingyen szeretett volna szalmához jutni az asszony által 500 forintért vásárolt kazalból, de amikor már negyedszerre kért belőle, Csupityné nemet mondott. „Fel kéne akasztani az ilyen rohadt vén boszorkányokat, mint te, Juszti!” – fejezte ki nemtetszését a vő, majd hozzátette:
„Akármi történik is, el lesztek innen üldözve!
Itt nem lesz maradásod!” Végezetül leköpdöste anyósát.
Vér András valószínűleg szétkürtölte a faluban, hogy az anyósa boszorkány, mert Csupitynénak innentől kezdve senki nem akart munkát adni. A szomszédai nem üdvözölték, a piacon pedig rákiabáltak: „Itt megy a boszorkány!” De a helyiek abban is boszorkányságot láttak, hogy az idős nőnél több krumpli termett, mint szomszédainál – pedig a titok mindössze annyi volt, hogy hatszor is megkapálta.
A fehér macska esete a kerékpárossal
Az indulatok azután szabadultak el, hogy egy helyi fiatalember, Halász János – aki történetesen Csupity Antal unokájának udvarolt – egy szombat éjjel, hazafelé tartva a szomszéd faluban rendezett mulatságból, az úton találkozott egy fehér macskával. Halász azon nyomban ájultan esett össze, s bár a hét többi napján jól érezte magát, a következő szombaton, ugyanakkor, ugyanott megismétlődött a különös eset. Ezt már elmesélte néhány családtagjának és ismerősének, akik egyöntetűen állították: a macskában bizony csakis Csupityné lelke lehet jelen. A következő szombaton ők is elkísérték a mulatozni vágyó fiatalembert, s nyolcan álltak lesben a fák mögött és a kukoricásban, a macskává változott boszorkányra várva.
A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között. Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre. Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.
Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy.
A csodatévő gatyamadzag
A macska menetrend szerint most is felbukkant, nemkülönben Halász a kerékpárján.
„Mint azelőtt, most is leroskadt, s eszméletlenségbe zuhant. Itt lépett elő Vér Illés a gatyamadzaggal.
A torkára szorította, miközben mások lehúzták a cipőjét, s mozgatni kezdték a lába nagyujját, a mórahalmi „főmágus” receptje szerint A recept jó volt, mert a legény 2-3 percen belül magához tért” – idézte fel az eseményeket a Délmagyarország. Az nem jutott eszébe senkinek, hogy a fiatalember mentális problémákkal küszködik és „ideggyógyászati kezelés alatt áll” – sőt, akadt, aki „a földből látott kinőni egy fehér állatot, az mindig nagyobbodott és hatalmassá nőtt”.
„Hozd ki azt a vén boszorkányt!”
A felbőszült és rettegő fiatalok ezután Csupity Antalék tanyájához siettek, ahol gyufával fenyegetőzve követelték az idős férfiól, hogy adja elő a feleségét, különben felgyújtják a tanyáját.
„Jött az az éjszaka. Rettenetesen ugatott a kutya, aztán erős zuhogást hallottunk ajtón, ablakon.
Valaki üvöltött: »Nyisd ki az ajtót, öreg! Hozd ki azt a vén boszorkányt!« (…) »Gyere ki boszorkány!« »Agyonütünk!« »Felakasztunk!« (...) »Gyere ki öreg, mert rád gyújtjuk a házat!«” - hallgatta rettegő idős házaspár és a náluk tartózkodó unoka az ordítozást.
A megvádolt asszony unokájával együtt a disznóólba, majd a kukoricásba menekült.
„(...) nyakamban a kislánnyal, nekivágtam ennek a nagy, vizes rétnek. Sütött a hold, sütött.
Azt hiszi jött egy felhő, hogy ráment volna? Elértük a kukoricást. Aztán nekimentem a nagy erdőnek, és mire a határőrlaktanyához értünk, a ruha a térdemről lefogyott.” Csupityné tehát a határőröknél keresett és talált menedéket, de a történet nem zárult le itt: másnap a „főmágus” Mező Lajos állította kehes lováról, hogy a betegséget Csupityné küldte rá.
Középkori história
Az idős házaspárt a nagymágocsi szociális otthonban helyezték el. A férfi ott hunyt el néhány nappal később, nem bírta a szíve a megpróbáltatásokat. Az eset nagy port vert fel a korabeli sajtóban, s a következő év márciusában a televízió nagy érdeklődés mellett sugározta az ügyről készült dokumentumfilmet (Középkori história). A készítőket megdöbbentette, hogy a film bemutatása után is érkeztek olyan levelek, amelyek különböző községekben „tevékenykedő” boszorkányokról adtak hírt. ,,...Hogy boszorkányok voltak és vannak is még, ez igaz, és nem babona, hanem valóság. Kevés van belőlük, mert kihalóban vannak. Kérem menjenek el Erdőkürt községbe. Keressék meg özv. Guba Jánosnét, 70 éven jóval felül van. Érdeklődjenek a környező szomszédoknál felőle, aki képes volt édes testvérét és annak gyerekeit megrontani örök életükre” – írta például Guba Jánosné egyik rokona.
Özvegy Csupityné Kazincbarcikán próbált új életet kezdeni, de kevés sikerrel: boszorkány-híre ott is utolérte. „Az utcán ujjal mutogatnak rá, az egyik önkiszolgáló boltban megmotozták, mondván, hátha elvarázsolt valamit. Unokáját, Kovács Marikát az iskolában „kis boszorkány”-nak csúfolják.” Az ügyben Ásotthalmon négy embert ítéltek felfüggesztett börtönbüntetésre. (Borítókép: Fortepan / Schiffer Pál)
Kapcsolódó: Az Alföldön a lidércet is sokszor látni vélték
